A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészeti Ösztöndíjprogramjának immáron ötödik évfolyamának megnyitóünnepségét tartották szeptember 20-án a Pesti Vigadó (az MMA székháza) Dísztermében. A száz nyertes pályázó és a jelenlévő akadémikusok előtt beszédet mondott Vashegyi György, az MMA elnöke, Richly Gábor, az MMA főtitkára és Csáji László Koppány, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) megbízott igazgatója.



A találkozó megnyitásaként Boros Mihály zongoraművész, az MMA 2021–2024-es évfolyamokra szóló Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasát hallgathatta meg a közönség, aki Kodály Zoltán Marosszéki táncok című darabját mutatta be. A zongorajáték alatt az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram képzőművészet, valamint ipar- és tervezőművészet szekció alkotásaiból került kivetítésre egy rövid összeállítás.

Az egybegyűlteket Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntötte, aki tolmácsolta az MMA akadémikus tagjainak és a köztestület tagjainak gratulációját, együttműködését és támogatását az ösztöndíjasok felé a pályázatokban kitűzött célok, alkotások és kutatások megvalósításához, művészi fejlődésük eléréséhez. Mint azt kiemelte, többéves előkészítés után indult útjára az ösztöndíjprogram, és egyik legizgalmasabb elnöki feladata volt a részletek meghatározása. A kiírásban tudatosan nem adnak tematikus ajánlásokat, hiszen a művészi fantázia alkotói szabadságát nem kívánták korlátozni, ezt a beérkező pályaművek színessége és eredetisége is alátámasztja. Hangsúlyozta, az ösztöndíjprogram legfontosabb célja azonban, hogy áttörő pezsgést vigyenek a kortárs magyar művészeti életbe: meglátása szerint ugyanis az MMA régi és új ösztöndíjasai egyaránt a magyar művészet jelenlegi és jövőbeli elitjét képezik.

Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára beszédében kiemelte az ösztöndíjprogram által nyújtott egyedülálló lehetőséget, miszerint a jelentkezőknek nem csupán egy évre előre kell tervezniük a pályázat benyújtásakor, hanem hároméves futamidő áll rendelkezésükre arra, hogy terveiket megvalósítsák és tehetségüket kibontakoztassák. Felhívta a figyelmet az ösztöndíjprogram kapcsolatteremtési lehetőségére is a felsőbb évfolyamokkal, akadémikusokkal, amelyet elsősorban a négyhavonta megrendezésre kerülő ösztöndíjas találkozók tesznek lehetővé. Kiemelte és megköszönte továbbá a szekcióvezetők fáradságos munkáját, akik az elmúlt évben nagyon sok figyelmet, szeretet adtak az ösztöndíjasoknak: mint monda, „ez az egyik kulcsa annak, hogy a program úgy működhessen, ahogy azt annak idején elképzelték”.

Ezt követően Csáji László Koppány, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet megbízott igazgatója tájékoztatta az egybegyűlteket az ösztöndíjprogramról. Elmondása szerint amikor az alapítók létrehozták az MMA intézményét, két fontos cél lebegett a szemük előtt: egyrészt hogy elősegítsék a különböző művészeti ágak együtt gondolkodását, másrészt hogy a szabad művészeti gondolkodásnak meglegyen a közös fóruma. Ez elmondható az ösztöndíjprogram esetében is, éppen ezért bátorította az ösztöndíjasokat, hogy ne csak a saját szekciójuk ülésén vegyenek részt, hiszen más művészeti területen tevékenykedő társaik meghallgatásából is izgalmas találkozások alakulhatnak ki. A továbbiakban ismertette az ösztöndíjas időszak teljesítéséhez szükséges követelményeket, illetve az idei pályázatok megoszlásának statisztikáit – ennek kapcsán felhívta a figyelmet a határon túli magyarok számára az ösztöndíjat nyert pályázók között, akiknek bár megoszlása egyre magasabb, a jövőben még inkább szeretnék őket bevonni a közös munkába.

A következőkben a tavalyi évben támogatást nyert Csuzi Márton kortárs táncművész előadását tekinthette meg a közönség, aki az idei évben végzett ösztöndíjas, Feledi János Don Quijote című táncszínházi darabjából adott elő egy részletet.

Az ünnepi megnyitó folytatásaként a MMA 2021–2024. Művészeti Ösztöndíjprogram irodalom szekcióban támogatást nyert költő, Babiczky Tibor felolvasásában a Barbár partokon és az Istenek nyomában című költeményei hangzottak el.

A program zárásaként a jelenlévők megtekinthették az ösztöndíjas filmalkotók rövid vetítését. Az összeállításban Mosonyi Szabolcs, B. Nagy Ervin, Gelley Bálint Farkas, Mózes Gergely és Csuja László filmrészletei voltak láthatók.

Az előadások után az újdonsült ösztöndíjasok részt vettek az I. Rendhagyó Ösztöndíjas Találkozón, ahol a bemutatkozás keretében megismerhették szekcióvezetőiket, szekciótársaikat, és ebben a körben kötetlen szakmai beszélgetésben vehettek részt.

 

 

Galéria


 

Augusztus 31-én megrendezésre került a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2019–2022 évekre szóló Művészeti Ösztöndíjprogramjának záróünnepsége a Hild-villában, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) székházában. Az eseményen részt vett Vashegyi György, az MMA elnöke, Richly Gábor, az MMA főtitkára, Csáji László Koppány, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet megbízott igazgatója, valamint Farkas Ádám, az MMA rendes tagja, az ösztöndíjas szekciók vezetői, az MMA akadémikusai és a 100 búcsúzó ösztöndíjas.

 

Az ünnepség Krulik Eszter hegedűművész és Rohmann Ditta csellóművész, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram zeneművészet szekció ösztöndíjasainak produkciójával indult, akik Kodály Zoltán csellóra és hegedűre írt duójának első tételét adták elő.

 

 

A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy bár záróünnepségre gyűltek össze, a feladat nem a búcsúzás, hanem azoknak a lehetőségeknek a felvázolása, amelyekkel a továbbiakban is nyomon követhetik az ösztöndíjasok életpályáját, és támogatni tudják őket a jövőben is. Bátorította továbbá az ösztöndíjas időszakukat idén záró művészeket, művészetelméleti szakembereket, hogy ha idejük engedi, továbbra is vegyenek részt egy-egy szekcióülésen, osszák meg véleményüket, ismerjék meg a jövőben induló ösztöndíjasokat, hiszen az ösztöndíjprogram nem csak a pénzügyi támogatásról, hanem a kapcsolatépítésről is szól.

Vashegyi György, az MMA elnöke megnyitó beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy nem csupán az akadémia lehetséges jövendőbeli tagjai ülnek az ösztöndíjprogram sikeres résztvevői között, hanem az egész magyar művészeti élet legjava. Hozzátette, az akadémikusok szintén sokat tanulhatnak az ösztöndíjasoktól, és saját bevallásuk szerint „diákjaik” kivételes tehetségét felismerve gyakran úgy érzik, hogy még túl is szárnyalják őket. Elmondása szerint a most végzett évfolyamnak jutott ki a legtöbb a Covid okozta nehézségekből, hiszen a program három évéből kettő is a járvány időszakára esett, amely jelentősen megnehezítette a kapcsolattartást. Hangsúlyozta, az MMA mindenekelőtt a jövőt látja az ösztöndíjasokban, így az eddigieknél sokkal aktívabban szeretnék őket bekapcsolni az akadémia vérkeringésébe.

Richly Gábor, az MMA főtitkára beszédében elmondta, hogy annak idején, amikor az ösztöndíj létrejött, nemcsak anyagi biztonságot szerettek volna nyújtani a művészeknek, hanem legalább ugyanilyen fontos céljuk volt, hogy közösséget is teremtsenek általa. A járvány miatti korlátozott lehetőségek ellenére bízik benne, hogy az elmúlt három év alkalmas volt arra, hogy erős kötelék alakuljon ki a program résztvevői között, továbbá szeretné, ha az ösztöndíjasok a távozás után egyfajta alma materként tekintenének az akadémiára. Kiemelte, hogy a több mint tízszeres túljelentkezés a mai napig mutatja a program létjogosultságát és hiánypótló mivoltát, továbbá nem elhanyagolható tényezőnek látja, hogy a női-férfi arány is kiegyensúlyozott a nyertesek névsorában, akik közül többen szereztek akár olyan komoly elismeréseket is, mint a Kossuth-díj.

Ezt követően Weiner Sennyey Tibor író, költő, műfordító, az irodalom szekció ösztöndíjasának felolvasása következett, akinek esszé- és novelláskötetei, kisregényei, valamint négy verseskötete után tizenkettedik – Hamvas Béláról szóló esszéit összefoglaló – könyve 2019-ben jelent meg, jelenleg első regényén dolgozik, és aki ezúttal Arra és A méhész első méhe című alkotásaival állt a közönség elé.

 

 

Záróbeszédet Farkas Ádám, az MMA rendes tagja, a képzőművészet szekció vezetője mondott, aki méltatta a 2019–2022-es évfolyam munkáját. Elárulta, hogy az ösztöndíjprogram tanári hitében és művészetről vallott gondolataiban, sőt még kételyeiben is megerősítette, hiszen művészetelméleti, -filozófiai és -szociológiai szempontból is értékes anyagokkal találkozhatott. Hozzátette, az MMA által nyújtott egyedülálló ösztöndíjrendszer által az akadémia olyan fantasztikus értékekhez jut hozzá, amelyek nem csupán elméleti szakemberektől, hanem művészektől származnak. Az így megszületett anyagok összegyűjtése, rendszerezése és közreadása pedig egy nagyon fontos feladat lesz, amely az elkövetkező években várat magára.

 

Végezetül Navratil Andrea népdalénekes, Nagy Gábor népzenész és ifj. Zsuráfszky Zoltán táncművész, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram népművészet szekciós ösztöndíjasainak Népzenei összeállítás a Balaton két partjáról című zenés-táncos előadását tekinthette meg a közönség.

 

 

 

Az előadások lezárásaként a jelenlévők állófogadáson vehettek részt, valamint lehetőségük volt megtekinteni a 2019–2022-es évfolyam ösztöndíjasainak munkáiból szervezett kiállítást a Hild-villában.

 

 

 

Galéria

Ősszel jelenik meg Szöllősi Mátyás író, fotóriporter  válogatott és új verseket tartalmazó kötete. Az MMA ösztöndíjas fiatal Szabad című könyvének  előkészítése mellett a háború kitörése óta többször járt és fotózott Kárpátalján, Erdélyről pedig egy éve készíti átfogó portrésorozatát.


 

Az Urál-hegységbe egy régészeti dokumentáció kapcsán kerültél, az emberi sorsok és a magyarság eredetének kutatása ezután következett. Hogyan alakult ki benned a kíváncsiság az arcok, a helyek, a történetek iránt?

A magyarság eredete volt annak a régészeti kutatássorozatnak a témája, amelynek dokumentátora voltam 2015 és 2019 között, azt hiszem, így igazán pontos. Az arcok, a helyek és a történetek iránti érdeklődésem pedig egészen gyermekkoromig visszanyúlik,  már nagyon fiatalon érdeklődtem például a képzőművészet iránt, rengeteget rajzoltam, jártam a Pannónia Filmstúdióba is, és emellett tízéves korom óta sokat olvasok, illetve volt szerencsém utazni is, egészen a 80-as évektől kezdve. Mivel sok helyen jártam, fizikális és szellemi értelemben is, kialakult bennem az az igény – még ha ez nyilván nem egy prózai szöveg megírásának vagy egy fotósorozat elkészítésének formájában valósult is meg azonnal –, hogy rögzítsem azokat a dolgokat, amik történnek velem, amiket tapasztalok, érzek. Szüleim zenészek, én is zenéltem sokáig, és úgy érzem, a zenei élmények is erősen hozzásegítettek ahhoz, hogy át, illetve időnként ki tudjak kapcsolni, tempót tudjak váltani. Az íráshoz ez elengedhetetlen, de egyébként a fotózás közben is rendkívül fontos.

A pályafutásodon összefonódik sok részterület, de legerősebben az írás és a fotózás jelenik meg két fő vonalként. Mennyire éled meg ezt egyfajta történetmesélő szerepként, küldetéstudatként?

Azt gondolom, inkább tudatosság van bennem. Akik ismerik a munkáimat, azok szerintem látják, megtapasztalták ezt. Nem azon töprengek általában, hogy mi a küldetésem, inkább arra fókuszálok, hogy mi érdekel, mi az, ami aktuális számomra és mások számára is, illetve mik azok a témák, amelyek épp közel vannak hozzám vagy közel kerülhetnek. Hogy miben lehetek a legjobb. Azt hiszem,  folyamatos keresésben vagyok magamban és a külvilág tekintetében egyaránt, és próbálom a megtalált dolgokat az alkotás során összefűzni, szintetizálni. Imádok írni, de nem lehet mindig írni. Úgy érzem, nem is szabad. Jó néhányszor megéreztem, mikor „túlzásba vittem”, hogy az ott nem elég átgondolt, nem kellően megérlelt. A fotózás segít abban, hogy tisztábban lássak. Hogy elidőzzek egy-egy szituációban, több oldalról vizsgálhassak meg egy problémát. És igen, segít a történetmesélésben, folyamatában látni a dolgokat, segít a fölidézésben, az emberek viselkedésének, sajátosságainak megfigyelésében. Fotózás közben tudok csak igazán kikapcsolni, akkor nagyon szabadnak érzem magam.

Munkáidból látszik, hogy nem csupán dokumentálsz helyeket és embereket, hanem igyekszel aktuális, élő témákkal foglalkozni. A mai kor információs társadalmának kihívása a világ folyásával azonosulni. Alkotóként érzed ezt a fajta nyomást, kényszert?

Biztosan érzek valamit ebből, de a tevékenységeimet nem élem meg kényszerként, szerencsére nem is kell kényszeresen olyasmivel foglalkoznom, ami nem érdekel, vagy csak azért érdekel, mert az épp trendi. Például a baskírok egészen biztosan nem azok, és bár az Erdéllyel való foglalkozásban, ha körbenézek, látok egy felfutást, ami bizonyos értelemben hamis képet fest erről a sokrétű helyről, bízom abban, hogy a készülő fotósorozatommal én nem ezt a részt erősítem. Talán inkább a sebesség zavar, hogy legtöbbször nincs idő bizonyos dolgokra, mert a világ arra buzdít, hogy már a következő dolgot nézd/csináld/akard, még mielőtt az előzőt átélted volna igazán. Gyakran járok olyan helyekre, ahol ez a dolog kevésbé van jelen az emberek életében, vagy ha jelen is van, az a generáció, amelynek a képviselőit például Erdélyben fotózom, nem érzi annyira sürgetőnek az életet. Jó megtapasztalni az ilyesfajta létezést, azt a tempót, ami az övék. Azt a fajta nyugalmat, ami szemet gyönyörködtető.

 

Az ukrajnai háború ereje és hatása a világ számos országában érezhető, főként gazdasági szempontból. A magyarok lakta kárpátaljai területek helyzetét is megörökítetted, ahol a nélkülözés soha nem látott mértékben jelent meg. Fotósként nem könnyű ilyen körülmények között dolgozni, mesélnél arról, hogyan szervezted meg az utat és az ott tartózkodást?

Kárpátalja

Már jóval korábban, 2016-tól kezdődően jártam Kárpátaljára, abban az évben fotóztam egy házban Beregszászon, ahol közel ötven család élt súlyos körülmények között, és ott ismerkedtem meg H.  Viktóriával és a családjával, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, igyekszem rendszeresen segíteni nekik. Amikor kitört a háború, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a menekülők mellett a Kárpátalján maradóknak is nagy szüksége van/lesz a segítségre. Ha egy országban háború van, azt az összes terület alaposan érzi, és tudjuk, Kárpátalja már a háború előtt is lesújtó helyzetben volt. Az utak katasztrofálisak, az infrastruktúra romokban, sok házban fűtés sincs, a fizetésekről és a nyugdíjakról nem is beszélve. Már 2014-től kezdődően erős volt az elvándorlás, és sajnos Kárpátaljára a fiatalok közül a legtöbben nem térnek  vissza, pláne most, szóval a kisgyerekesek és az idősek maradtak ott főleg. Nem sokat gondolkodtam, összeszedtem, amit tudtam, szóltam pár ismerősnek, hogy megyek, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy vihessek különféle hasznos holmikat. Kint Viktóriáék segítettek, illetve Timkó Jána, Szimcsera János, aki alpolgármester-helyettes  Nagybégányban, Egressy Mariann és Cséke Dianna, utóbbi a Segíts, hogy segíthessek Kárpátalján program vezetője, és szerencsére még mások is. Tapintható volt a feszültség, még úgy is, hogy Kárpátaljáig nem terjedtek a harcok. Bárhová mentem, érthetően szinte csak a háborúról esett szó. Azóta kétszer voltam még, sok emberrel találkoztam, beszéltem, és szerencsére a közzétett képek alapján, és az eddig velem készült beszélgetésekből is elég sokan tájékozódhattak a Beregszászi és az Ungvári  járásban élők helyzetéről.

Milyen volt testközelből tapasztalni annak az országnak a kálváriáját, amelynek a drámája most címlapon szerepel szerte a világon?

KárpátaljaNem jártam olyan helyen, ahol harcok dúlnak, de találkoztam sok emberrel, aki igen, interjúztam is olyanokkal, akik Kijevből, Harkiv környékéről vagy Mariupolból érkeztek. Megrázó, rettenetes dolgokról meséltek. Nem igazán tudnám visszaadni, mi volt látható a szemükben, sokan mennyire megtörtek-meggyötörtek voltak, egyesek pedig mennyire élettel telik, akik vissza akarnak menni, nem akarják veszni hagyni, amiért akár egy életen át dolgoztak. Alapjában véve azt tapasztaltam – elsősorban  az idősebb generációra gondolok most –, hogy eszük ágában sincs eljönni onnan, otthagyni a házat, állatokat, azt a helyet, ahol élnek, addig, amíg nem lőnek, de ami azt illeti, lehet, hogy még akkor sem indulnának útnak, ha beindulnának ott is a harcok. Sokan megkérdezték tőlem, hogyan lehetséges ez, miért nem jönnek át ezek az emberek Magyarországra. Nehéz mit mondani erre, egyrészt mert én magam nem éltem olyan országban, ahol háború zajlik, másrészt pedig, sokszor nehéz ész érvekkel alátámasztani egy érzést, egy lelki sajátosságot.

Olyan vidékeken jársz, amelyeken mély emberi drámákat tapasztalsz akár a kárpátaljai, ukrajnai ottmaradottakról, akár messzi vidékek lakóiról van szó. Ezek külső szemlélő számára is megdöbbentő, sokkoló jelenetek. Fotósként hogyan dolgozod fel a helyszínen és utólag is megélt traumákat? Mind közül melyik volt a legemlékezetesebb munkád?

A feldolgozás folyamatban van, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Már csak azért sem, mert sok embert megismertem a kint tartózkodás alatt, sokakkal közel kerültünk egymáshoz, ami még inkább átélhetőbbé teszi ezeknek az embereknek a fájdalmát, a különféle területekről származó sérelmeit. Azt megfigyeltem, hogy itthon is rosszabbul alszom, amióta ez az egész zajlik, hatása van rám/ránk is, nem csak gazdasági értelemben, van egy erős nyomás, hiszen közel van, és a hírek, a közösségi média, az áradó, kusza információk csak még közelebbivé teszik, állandóan jelenlévővé. A politika, a közélet sajnos nem feltétlenül segíti, az elmúlt évtizedekben inkább tönkretette sok ember életét azok közül, akikkel odakint találkoztam. Egyébként a barátnőm, Tankó Andrea végig támogatott, rendszeresen beszélgetünk a kint látottakról-hallottakról, és azt hiszem, maga az írás is hozzájárul ehhez. Például hogy leírtam egy Nagymuzsalyban élő idős vak hölggyel való találkozás történetét. Az az egy óra annyira erősen megmaradt bennem, olyan nehéz és mégis felemelő volt, hogy muszáj volt írnom róla, szavakba öntenem. Amikor időnként elkedvetlenedek, lehúz valami, igyekszem olyan pillanatokat fölidézni, például ezekből a látogatásokból, merthogy volt ilyen is bőven, amikor nevettünk, láttam, hogy örülnek annak, hogy kapnak valami hasznosat, fontosat, amikor egy jót beszélgettem valakivel és olyasmiről meséltek nekem, ami igazán örömteli.

Létezik rá példa, hogy azok az emberek, akik nehéz körülményekkel néznek szembe, és ha egy kívülálló bevonódik, az később befolyásolhatja mindez a boldogulásukat… Mi az utóélete a munkáidnak?

Amikor eldöntöttem, hogy elmegyek Kárpátaljára fotózni közvetlenül a háború kitörése után, nem titkoltan az is célom volt, hogy a közzétett képek a maguk módján változtassanak valamit, elősegítsék azt, hogy az emberek szembesülhessenek az ott élők problémáival. A közzétett képek nyilván nagyban inspirálták azokat, akik megkerestek, hogy felajánljanak pénzt, tartós élelmiszert, gyógyszereket stb. Igyekeztem szövegekkel, személyes történetekkel kiegészíteni időnként a képeket, és így még célravezetőbb volt mindez, sokan szerintem így értették meg igazán, hogy ez most zajlik, és igenis szükséges segíteni. Szóval a válaszom az, hogy lehetséges. Persze erre nem mindig van lehetőség, nem minden esetben valósul meg, főleg ha valaki harci helyzetben készít felvételeket, az teljesen más, de nekem nagyobb volt a mozgásterem.

Utazásaid során a szomorú tapasztalásokon kívül még számtalan mikro- és makrotörténetet megismersz, átélsz Te magad is. Az írásaidra hogyan hatnak, mennyire íródnak párhuzamosan benned az események hatására?

Bennem is, meg aztán viszonylag hamar ténylegesen is íródnak, annyira, hogy az áprilisi látogatásom kapcsán, ahogyan arra utaltam is, már írtam egy tárcanovellát, ami meg is jelent. A fotózás nekem töltődés, megfigyelés, valóban az a folyamat, amikor rengeteg olyan dolgot felszív a szervezetem, az elmém, a lelkem, ami csak jóval később bukkan föl,  jön ki valamiféle átalakult formában. Van, hogy tényleg csak hetekkel vagy akár hónapokkal később kezdek el gondolkodni egy-egy szituáción, és az ugye nyilván már egészen más, mint amikor ténylegesen ott voltam,  benne, de nem is kell, hogy ugyanaz legyen, egyszerűen csak az van, hogy elkezdi mozgatni az agyamat, beindít bizonyos folyamatokat, akár egy olyan szöveggel kapcsolatban is, ami nem konkrétan erről szól. Hasonló ez, mint ami olvasás közben történik az emberrel. Biztos sokan megtapasztalták már, főleg azok, akik alkotnak, hogy amikor olvasnak egy szöveget, az egyszer csak, valami teljesen mással kapcsolatban, beindítja a képzelőerejüket, a gondolataikat, olyan ez, mint amikor az ember hallja a víz csobogását, vagy épp a víz alá dugja a kezét, és a szervezete reagál, valami olyasmivel, ami kapcsolatban áll ugyan a vízzel, de már a bensőben átalakult, és abban az átalakult formában jelenik meg. Próbálok finoman, árnyaltan fogalmazni, bár tudom, hogy ez így nagyon profánul hangzik, de a legtöbbször, tudjuk jól, nem a szent pillanatokból születik a csoda.

Ösztöndíjas munkádban az ufai kiállítás létrehozása és megszervezése volt a cél. Milyen volt ez a hároméves munkafolyamat?

ErdélySzámomra is, akárcsak a többi ösztöndíjas számára, ez a három év nem a kiegyensúlyozottságról szólt. Egyikünknek sem egészen úgy alakultak a dolgai, ahogyan azok tervezve voltak. Tavaly tavasszal, mivel a pandémia miatt nem lehetett Oroszországba utazni, nem is lett volna amúgy sem veszélytelen, meg kellett változtatnom a munkatervet, így Erdély felé fordultam, ott folytattam a munkát és kezdtem bele egy, a legidősebb generációt bemutató portrésorozat elkészítésébe. Erdély közelebb van, nem kell az Urálig utazni, mindenféle gond nélkül beszélni tudok az ott élők nagy részével, és jóval ismerősebb a terep. Az elmúlt bő egy év intenzív munkával telt, ezalatt hétszer jártam odakint, szerencsére sokan segítettek nekem, Buglya Sándor és Haris László támogatták a váltást, Ádám Gyula, Fülöp Lóránt erdélyi fotográfusok irányt mutattak, és jó néhány lelkésztől, paptól, magánembertől kaptam fontos tanácsokat. És ugyan a baskírokról is van egy egészen szép anyagom, korábbról, és 2019 őszéről, amikor sok települést meglátogattam a Dél-Urált körbeölelő sztyeppés részen, ez az erdélyi sorozat jóval átfogóbb már most, több mint 50 települést, 8 nagy tájegységet, közel  200 embert érint, szóval azt gondolom, komoly módon láttatja az Erdélyben élő idős generációt. Az a világ, amit ők képviselnek, az a környezet, ami most még körbeveszi őket, azok a házak, porták, képző- és népművészeti alkotások idővel el fognak tűnni, vagy ha nem is tűnnek el – bízom benne, hogy nem –, feltehetőleg be fognak szorulni egy sokkal zártabb, szabályozottabb térbe.

Mi az, ami a megvalósult projektből tovább fog élni és akár a jövőben is tovább szőhető?

Bízom benne, hogy a képeim, maga a sorozat élni fog, egyrészt az internet jóvoltából, másrészt abban az értelemben, hogy ha teljesen összeáll, lesz belőle egy komoly kiállítás, akár könyv is. Érik ez a dolog, de még nincs itt az ideje. Az erdélyi sorozattal még nagyon sok a munka, és ugyan jól haladtam az elmúlt egy évben, már csak Erdély nagysága, szövevényessége, sokfélesége miatt is azt kell mondjam, dolgoznom kell még rajta sokáig. Ugyanezt kellene mondanom a baskír anyaggal kapcsolatban is, de az most egyáltalán nem rajtam, és nem is a baskírokon múlik, sokkal hatalmasabb, és sötétebb erők gátolják a képek létrejöttét. Nagyon szeretnék visszatérni az Urálba, egyáltalán nem adtam föl, már csak az irántuk, a megismert baskírok iránt érzett szeretetem, elköteleződésem miatt sem hagyhatom annyiban, hogy egy átfogó képriportot, illetve portrésorozatot készítsek náluk. Ha ismét Erdélyre gondolok, annyira sok időt töltöttem az elmúlt egy évben ott, hogy csak most kezdem igazán látni, milyen mély rétegei vannak, és hogy hogyan is érdemes közelíteni, mikor hová érdemes menni, kikkel érdemes együtt dolgozni, milyen munkatempó és hozzáállás a célravezető.

Szintén a visszajelzések kapcsán: tapasztaltad-e, hogy a munkád hatására szociális szempontból érzékenyebb lett a közönség bármilyen korosztályban?

Bízom benne, hogy így van. A képeim egyelőre a közösségi felületeken élnek, ott viszont nagyon, és ezzel kapcsolatban azt el tudom mondani, hogy rengeteg visszajelzés érkezett, és most nem a kedvelésekre gondolok elsősorban, hanem megjegyzésekre, személyes üzenetekre, megosztásokra, amelyek látom, milyen kísérőszöveggel lettek közzétéve. Sok fiatal írt, akár meglepődve, hogy ő nem is gondolta volna, hogy olyan dolgokkal, emberekkel, helyszínekkel is lehet találkozni arrafelé, mint amilyenek a képeimen láthatók, akiket én fotóztam. Sokan kértek tanácsot, útbaigazítást, láttam, hogy sokan buzdították az embereket, a fotóimra, illetve a rajtuk szereplőkre hivatkozva, hogy  érdemes ellátogatni Erdélybe. A baskír anyag nagy része, Bottlik Zsolt etnográfus kiváló szövegével együtt, a január-februári Földgömb Magazinban jelent meg, és azzal kapcsolatban is sok ember írt, keresett meg, úgy vélem, rengetegen látták azokat a fotókat, és egy olyan világ, közösség tárult fel a szemük előtt, amely ugyan ismeretlen volt eddig, de így most már nem teljesen az, és amely mindenképp érdemes arra, hogy közelebb kerüljön hozzánk.

 

Szöllősi Mátyás további fotóit és írásait megtekinthetik weboldalán.

 

 

 

 

Galéria

 

 

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészeti Ösztöndíjprogramjának immáron negyedik évfolyamát köszöntötték szeptember 20-án a Pesti Vigadó, az MMA székházának Dísztermében. A száz nyertes pályázó és a jelen lévő akadémikusok előtt beszédet mondott Vashegyi György, az MMA elnöke, Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, Kocsis Miklós, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) igazgatója és Takó Sándor, az MMA ösztöndíjasa.

Az ünnepséget Polgár Éva zongoraművész előadása nyitotta meg, aki a tavalyi évben nyerte el az ösztöndíjat zeneművészet kategóriában: Léo Delibes és Dohnányi Ernő Naila keringő című darabját mutatta be.

Az egybegyűlteket Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntötte, aki tolmácsolta az MMA akadémikus tagjainak és a köztestület tagjainak gratulációját, együttműködését és támogatását az ösztöndíjasok felé a pályázatokban kitűzött célok, alkotások és kutatások megvalósításához, művészi fejlődésük eléréséhez. Mint azt kiemelte, többéves előkészítés után indult útjára az ösztöndíjprogram, és egyik legizgalmasabb elnöki feladata volt a részletek meghatározása. Fő törekvésük volt akkor és most is, hogy a magyarországi támogatási és finanszírozási rendszerekhez képest gyökeresen új, komplexebb és nagyobb léptékű együttműködést kínáljanak a 18 és 50 év közötti művészek számára. A kiírásban tudatosan nem adnak tematikus ajánlásokat, hiszen a művészi fantázia alkotói szabadságát nem kívánták korlátozni, ezt a beérkező pályaművek színessége és eredetisége is alátámasztja.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára beszédében kihangsúlyozta a közösségiség kérdését: míg az akadémikusok közössége a múltat szimbolizálja, az ösztöndíjasok közössége a jelen és a közelmúlt, de reményei szerint a jövő kiválóságain alapul, így lesz a generációk közötti kapcsolat egyre erősebb az akadémia keretein belül és a kortárs magyar művészi életben. A teljes évfolyamtalálkozók alkalmával kialakul az a többkörös közösség, amelyben az összművészetiség jegyei is már megjelenhetnek. Hangsúlyozta, az MMA már a kezdtektől fogva nyitott volt a fiatal művészek megkeresére. Elmondása szerint végignézve a végzős ösztöndíjasok körén – hiszen akadémikus és professzor is kikerült közülük – számos útja-módja van az MMA-val való együttműködésnek az ösztöndíjprogramon keresztül és azon túl is.

Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója előadásában beszámolt az eddigi tapasztalatokról, valamint ismertette az elmúlt három év pályázati számadatait, amelyek határozottan kimutatták a program iránti hatalmas érdeklődést. Felhívta a figyelmet az ösztöndíjprogram egyik legfontosabb jellemzőjére, a programszerűségre, amely magában foglalja a három évre szóló, alkotó és előadóművészeti, valamint művészetelméleti tevékenységek támogatását a megjelölt 9 művészeti területen. Az MMA és az MMA MMKI a támogatás megvalósításában kíván hatékonyan közreműködni azzal, hogy nem pusztán az ösztöndíj elnyerésének lehetőségére és az ösztöndíj folyósítására szorítkozik, hanem a támogatási időszakban az alkotás folyamatát segítő szakmai mentorálásra, valamint utógondozásra, publikációra, bemutatkozásra is lehetőséget biztosít.

Az eseményen felszólalt a 2019-es pályázat egyik nyertese, Takó Sándor művészetelméleti ösztöndíjas is, aki megosztotta tapasztalatait az ösztöndíjprogramról. Azt javasolta nekik, éljék meg ezt a pillanatot, okkal lehetnek ugyanis büszkék magukra: közel 1600 pályázó közül kerültek be a legjobb 100 fő közé. Azt kérte tőlük, merítsenek erőt ebből a mai eseményből azokra a nehéz pillanatokra is, amikor esetleges kétségeik támadnak a feladat megvalósításával vagy a pályájuk megválasztásával szemben. Ez az ösztöndíj nem a múltuknak, hanem éppen ellenkezőleg, a jövőjüknek szól, hiszen lehetőségük nyílik egy általuk választott művészeti területen egy saját programot önálló ütemezés szerint megvalósítani: hatalmas szabadság van a kezükben, ebben is egyedülálló az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramja.

A megnyitót követően a friss ösztöndíjasoknak alkalmuk adódott jobban megismerni egymást a művészeti területek szerint szerveződött kötetlen szakmai beszélgetések által.

 

 

 

 

Immár hagyományosan szeptember utolsó péntekén nyitott ház programmal vesz részt az MMA MMKI a Kutatók Éjszakáján. A kutatói pályát és a különféle tudományokat népszerűsítő programsorozat alkalmából az MMA MMKI kicsiket és nagyokat egyaránt szórakoztató előadásokkal, foglalkozásokkal készül szeptember 24-én.

 

14.00–18.00

Utazás a reformkorba –

A Hild-villa épületének kalandos felderítése

A játék során a látogatók körbejárhatják a villa területét, és a különböző állomásokon összegyűjtött információk segítségével juthatnak el a végső megfejtésig. Az egyes feladványok mellett sok más érdekességet olvashatnak a villa történetéről, megépítésének korszakáról, illetve magáról Hild Józsefről is.

 

14.00–18.00

Mi fán terem a vers? – Irodalmi sétány

A nap folyamán a Kutatók Éjszakája programjainak résztvevői végigjárhatják a Hild-villa kertjében felállított irodalmi sétányt, amelynek mentén a neves irodalmi személyiségek művei mellett számos érdekes információra tehetnek szert az MMA MMKI és az MMA Kiadó gondozásában megjelent Magyar irodalmi művek 1956–2016 című irodalmi lexikon jóvoltából. Az út során egy rejtvény is rendelkezésre áll, amelynek helyes megfejtéséért a vándorok meglepetés jutalomban részesülhetnek.

 

16.00–17.00

Komplex művészeti nevelés – Inspiráló művészeti könyvsorozat és alkotói feladatgyűjtemény tizenévesek számára

Marosi Eszter, az MMA művészeti ösztöndíjprogram ösztöndíjasának előadása

Marosi Eszter olyan alkotói feladatgyűjtemények összeállításával foglalkozik, amelyek az építészettörténet korszakain keresztülvezetve, egy-egy téma kibontása közben segítik a gyerekeket közelebb kerülni a világ és benne önmaguk megismeréséhez is. Ezekben elsősorban a görög mitológia kalandos történetei adják a keretet az alkotói feladatoknak, amelyek feldolgozása során sokféle művészeti ágat, alkotói műfajt ismerhetnek meg a gyerekek. Az alkotó, gondolkodó tizenéveseket nevelő és formáló szülőknek, pedagógusoknak szóló előadáson példaként bemutatásra kerül Marosi Eszter Egyiptom korszakát feldolgozó kötete.

 

17.00–18.00

A szerelemhez nem elég, ha herceg vagy!

5+1 párkapcsolati tanulság a magyar operákból

Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársának előadása

A hercegnek – legyen az valódi nagyúr, vezér, vagy ellenállhatatlanul karizmatikus férfi – hol lova van, hol vára, tornya és Tisza-menti kastélya. Akad, amelyik nagyon szeret; a másik csak játszik, de nem ritka, hogy kizárólag önmagát imádja. A választottjaik, ha naiv szerelmesen jelennek is meg az első felvonásban, az opera végére felelős és érett nővé válnak. A kapcsolattal a tragédiát engedték be a sorsukba, de azzal megküzdve dönthettek, hogy elkábított áldozatként, önfeláldozást vállaló társként vagy a halálon is győzedelmeskedő úrnőként fejezzék be. Illetőleg, ahogy egyikük teszi, a komolytalan herceget útjára engedve kezét nyújtja az egyszeri fuvolásnak, mert ő legalább állva marad a halálos veszélyben. Az előadás a magyar operák legszebb szerelmi jelenetei alapján fogalmaz meg hol komor, hol derűs tanulságokat.

 

18.00–19.00

Fény és árnyék szerelmesei

Beszélgetés Pályi Zsófia és Somogyi Márk fotográfusokkal

Pályi Zsófia többnyire magazinoknak fényképez és saját hosszú távú anyagaira fókuszál. Fotói többek közt megjelentek a Marie Claire, Nők Lapja, a The New York Times, és a CNN Photo Blog hasábjain, de megbízója volt a Magyar Állami Operaház és az Al Jazeera is. Somogyi Márk – aki sokáig Svájcban élt és ott ismerkedett meg a fotózással – természetközeli kompozícióival hozta létre saját stílusát. Célja, hogy látásmódján keresztül megismertesse az érdeklődőket a természet és az ember alkotta értékekkel. Hogy mégis mi a közös a két művészben? Azon túl, hogy mindketten a fény és árnyék szerelmesei, sorozataik megtekinthetőek A fény képei – II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2021 című csoportos kiállításon a Műcsarnokban. A beszélgetés során többek közt szó kerül Somogyi Márk Kínai kis falak című sorozatáról, a távol-keleti élményekről és kultúráról, míg Pályi Zsófiát egy égető társadalmi-politikai jelenségről, a migrációt középpontba helyező Tranzitország című projektjéről is kérdezzük. Az ellentétpárok okozta feszültség (érintetlen természet, béke; nyüzsgő városok, kínai diktatúra; iszlám vallás és háború; búcsújáróhelyek és keresztény értékrend, férfi-női látásmód) egy kellemes hangulatú beszélgetésben.

 

19.00–20.00

Ahogy a hősök születnek - Beszélgetés Köbli Norberttel

19 órától a Hild-villában vendégeskedik a Balázs Béla-díjas és Golden Reel-díjas magyar forgatókönyvíró, érdemes művész, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének alapító elnöke. Olyan filmek fűződnek Köbli Norbert nevéhez, mint A berni követ, a Félvilág, vagy az Örök tél, de sorozatokon is sokat dolgozik (Válótársak, Apatigris, A Tanár). A népszerű forgatókönyvírót az igényes történelmi filmekben megjelenő hősök születéséről, Magyarország első szabadon választott kormányfője, Antall József személyét és élettörténetét mutató Blokád című készülő alkotásáról és jövőbeli terveiről kérdezzük.

 

 

 

 

A Kutatók Éjszakája rendezvény további programjairól az alábbi linken olvashatnak:

Kutatók Éjszakája – 2021. szeptember 24-25. (kutatokejszakaja.hu)

Március 22-én lezárult a jelentkezés a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatára, amelyet immár negyedik alkalommal hirdettek meg, és amely töretlen sikernek örvend a művészek körében, hiszen a kilenc művészeti szekció között mindenki megtalálhatja a saját területét. Az ösztöndíjprogram egyedülálló az egész országban, ugyanis a magas színvonalú művészi és művészetelméleti tevékenységek anyagi feltételeinek megteremtése, a támogatás nyújtása mellett szakmai partneri szerepet is biztosít az arra érdemes ösztöndíjat nyert művészek, művészetelméleti szakemberek pályakezdéséhez, pályájuk kiteljesedéséhez, kiemelkedő alkotások, előadások, kutatások és tanulmányok létrehozásához. Az idei évben közel 1600 pályázat érkezett be, amelyek elbírálása megkezdődött. A bírálati folyamat során minden pályázatot két bíráló értékel, amennyiben nem születik egyöntetű döntés egy adott pályázat esetében, harmadik bíráló bevonására kerül sor. A bírálók által támogatott pályázatokból a döntőbizottság választja ki az idei évfolyam 100 nyertesét, akik három évre szóló, havi bruttó 200 000 forint összegű művészeti ösztöndíjra lesznek jogosultak 2021 szeptemberétől.


Az ösztöndíjprogram célja − programszerű, három évre szóló − alkotó és előadóművészeti, valamint művészetelméleti tevékenységek támogatása, magas színvonalú művészi és művészetelméleti tevékenységek anyagi feltételeinek megteremtése az alábbi pályázati kategóriákban: építőművészet, film- és fotóművészet, iparművészet és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet, zeneművészet. Rendszeres kritérium, hogy minden olyan magyarországi adóazonosító jellel rendelkező természetes személy pályázhat, aki a támogatási időszak kezdetéig már betöltötte 18. életévét, de a pályázati kiírás időpontjában még nem töltötte be 50. életévét. Fontos, hogy a pályázat benyújtásának nem feltétele művészeti, művészetelméleti végzettség, szakképzettség.
A program nem csupán az ösztöndíj folyósítására szorítkozik, de a támogatási időszakban az alkotás folyamatát segítő szakmai mentorálásra, valamint utógondozásra, publikációra, bemutatkozásra is lehetőséget biztosít. Az ösztöndíjasok továbbá rendszeresen szakmai találkozón vesznek részt, amelyen beszámolhatnak az addig elért sikereikről és eredményeikről, valamint megvitathatják egymással az adott művészeti terület kérdéseit.
A pályázati támogatási időszak kezdete 2021. szeptember 1., a támogatási időszak vége 2024. augusztus 31. Az ösztöndíjjal és a nyertesekkel kapcsolatban minden fontos információ megtalálható az alábbi honlapon: osztondij.mma-mmki.hu.

Immár negyedik alkalommal hirdeti meg művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatát a Magyar Művészeti Akadémia. A pályázat töretlen sikernek örvend a művészek körében, hiszen a kilenc művészeti szekció között mindenki megtalálhatja a saját területét. Az ösztöndíjprogram azért is egyedülálló az egész országban, mert a magas színvonalú művészi és művészetelméleti tevékenységek anyagi feltételeinek megteremtése, a támogatás nyújtása mellett szakmai partneri szerepet is biztosít az arra érdemes ösztöndíjat nyert művészek, művészetelméleti szakemberek pályakezdéséhez, pályájuk kiteljesedéséhez, kiemelkedő alkotások, előadások, kutatások és tanulmányok létrehozásához, a tavalyi évben éppen ezért tizenháromszoros volt a túljelentkezés. A nyertesek (100 fő) három évre szóló, havi bruttó 200 000 forint összegű művészeti ösztöndíjra lesznek jogosultak. Jelentkezni 2021. február 8-tól lehet majd, a pályázatok leadásának határideje pedig 2021. március 22.


Az ösztöndíjprogram célja − programszerű, három évre szóló − alkotó és előadóművészeti, valamint művészetelméleti tevékenységek támogatása, magas színvonalú művészi és művészetelméleti tevékenységek anyagi feltételeinek megteremtése az alábbi pályázati kategóriákban: építőművészet, film- és fotóművészet, iparművészet és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet, zeneművészet. Minden olyan magyarországi adóazonosító jellel rendelkező természetes személy pályázhat, aki a támogatási időszak kezdetéig (2021. szeptember 1.) már betöltötte 18. életévét, de a pályázati kiírás időpontjában (2021. február 8.) még nem töltötte be 50. életévét. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a pályázat benyújtásának nem feltétele művészeti, művészetelméleti végzettség, szakképzettség. A pályázatot az osztondij.mma-mmki.hu honlapon a leírtaknak megfelelően lehet benyújtani, ezt megelőzően minden regisztrációval nem rendelkező pályázónak regisztrálnia kell magát.
A program nem csupán az ösztöndíj folyósítására szorítkozik, de a támogatási időszakban az alkotás folyamatát segítő szakmai mentorálásra, valamint utógondozásra, publikációra, bemutatkozásra is lehetőséget biztosít. Az ösztöndíjasok továbbá rendszeresen szakmai találkozón vesznek részt, amelyen beszámolhatnak az addig elért sikereikről és eredményeikről, valamint megvitathatják egymással az adott művészeti terület kérdéseit.
A pályázati támogatási időszak kezdete 2021. szeptember 1., a támogatási időszak vége 2024. augusztus 31. Az ösztöndíjjal kapcsolatban minden fontos információ megtalálható az alábbi honlapon: osztondij.mma-mmki.hu

A Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának immáron harmadik évfolyamát köszöntötték szeptember 15-én a Pesti Vigadó Dísztermében. A  száz nyertes pályázó és a jelen lévő akadémikusok előtt beszédet mondott Vashegyi György, az MMA elnöke, Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója és Takács Bence Ervin, az MMA ösztöndíjasa.
Az ünnepséget Berecz Mihály zongoraművész előadása nyitotta meg, aki a tavalyi évben nyerte el az ösztöndíjat zeneművészet kategóriában. A fiatal művész ösztöndíjas munkája során szeretné Bartók Béla összes zongoraművét megtanulni, magas művészi szinten kidolgozni és bemutatni, így ezúttal Bartók Három csíkmegyei népdal - Régi táncdalok a 15 magyar parasztdalból című előadásával állt a közönség elé.


 

Az egybegyűlteket Vashegyi György köszöntötte. Beszédében rámutatott arra, hogy a harmadik évfolyam csatlakozásával vált igazán teljessé a közösség, hiszen idén már összesen háromszáz tehetséges művész munkálkodik az MMA ösztöndíjprogram keretein belül. Saját bevallása szerint az egyik legizgalmasabb feladatnak tartotta a program kereteinek meghatározását. Hozzátette, a művészi fantázia alkotói szabadságát semmi esetre sem szabad korlátozni, így születhetnek továbbra is olyan utánozhatatlan műalkotások és eredmények, mint az elmúlt két év során. Felhívta a figyelmet a személyes találkozókon való jelenlét fontosságára, amelyen az ösztöndíjasok érdemi párbeszédet folytathatnak egymással és mentoraikkal. Ennek kapcsán kitért a közösségépítésre is, mint a hároméves program egyik legfontosabb hozadékára, hiszen a találkozók inspiráló lehetőséget nyújtanak egymás alaposabb megismerésére.

 

Kucsera Tamás Gergely kihangsúlyozta a program által nyújtott alkotói szabadságot, amelynek köszönhetően a művészeknek lehetőségük van a kibontakozásra. Elmondása szerint az idén harmadik alkalommal meghirdetett művészeti ösztöndíjprogram új elemeket hozott a magyar művészek támogatási rendszerébe azáltal, hogy mindenki saját, egyénre szabott és ütemezett programot valósít meg, így eltér a megszokott kultúrafinanszírozási gyakorlattól, amelynek esetében általában egy adott projektet pályázhatnak meg az indulók. Hangsúlyozta, hogy bár a pályázatok nagy többsége egyéni munka, a személyes találkozók fontosságától nem tekinthetünk el, hiszen ezek alkalmával találkozhatnak az ösztöndíjasok olyan más nagyszerű gondolkodókkal és szakmabeliekkel, akikkel máskülönben nem biztos, hogy lenne lehetőségük. Ennek a gazdagító személyiségépítésnek köszönhetően – tette hozzá – határozottan egy közösen, közösségben megélt hároméves projektről beszélhetünk.

 

Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója előadásában beszámolt az eddigi tapasztalatokról, valamint ismertette az elmúlt két év pályázati számadatait, amelyek határozottan kimutatták a program iránti hatalmas érdeklődést. A szeptemberben lezajlott, összevont ösztöndíjas találkozók is a korábbi évfolyamok sikereit támasztották alá: a beszámolókon számos pozitív tapasztalat, elért eredmény és megvalósult cél hangzott el. A mentorokkal való kapcsolat mellett fontosnak tartotta kiemelni a támogatói környezetet és a tehetségazonosítást is mint alapvető feltételeket és az első lépést a sikeres ösztöndíj felé. Arra buzdította a friss ösztöndíjasokat, bátran inspirálódjanak az osztondij.mma-mmki.hu weboldalról, amelyen a korábbi évfolyamok munkásságát követhetik nyomon, osszanak meg ők is minél több hírt vagy eseményt, és a siker érdekében nyugodtan forduljanak tanácsért mentoraikhoz.

 

Az eseményen felszólalt a 2019-es pályázat egyik nyertese, Takács Bence Ervin színházművészeti ösztöndíjas is, aki megosztotta tapasztalatait az ösztöndíjprogramról. Mindenekelőtt elárulta, hálásnak érzi magát azért, hogy számos olyan fórumon, ahol verset mond, az MMA ösztöndíjasaként említik meg, hiszen megtiszteltetésnek veszi ezt a rangot. Kitért arra is, hogy bár az alkotóművészeket nem érinti túl jól a koronavírus-járvány, az ösztöndíjprogram egy olyanfajta biztonságot nyújt, amelynek köszönhetően tovább dolgozhatnak, sőt még intenzívebben foglalkozhatnak azzal, amit szeretnek. Takács Bence Ervin az ösztöndíjnak hála számos kapcsolatra szert tett, külföldi felkéréseket is magáénak tudhat, és számos helyre eljutott, ahol tovább népszerűsítheti a verseket és a versmondást. Hangsúlyozta, és mintegy jótanácsként bocsátott a friss ösztöndíjasok számára: még nem dőlhetnek hátra, hiszen most kezdődik a munka oroszlánrésze, amely ugyanakkor számos lehetőséget és pozitív élményt tartogat még a számukra.
A megnyitót követően a friss ösztöndíjasoknak alkalmuk adódott jobban megismerni egymást a művészeti területek szerint szerveződött kötetlen szakmai beszélgetések által.

Kocsis Miklós jogász, közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója. Másfélszáz publikáció – köztük több általa írt vagy szerkesztett kötet – szerzője, százas nagyságrendű hazai és nemzetközi konferencia előadója. Jelentős szakmai és közéleti – így különösen országos érdekképviseleti szerv vezetésében, intézményátszervezésben, szervezetfejlesztő munkában és szakmapolitikai egyeztetések során szerzett – tapasztalatokkal rendelkezik, kulturális jogi (művészeti és oktatásjogi) és közjogi területen kiterjedt kutatói, valamint szakértői tevékenységet folytat. A koronavírus-járvány ideje alatt bevezetett korlátozások a kulturális szférát sem kerülhették el: hogy miként alakult az intézet kutatóinak élete, és hogyan érintette mindez az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramját, arról Kocsis Miklós sok érdekességet tud mondani. Mindemellett folyamatban lévő kutatásairól, a mindennapok kihívásairól és a veszélyhelyzetből adódó megpróbáltatásokról is nyilatkozik kutatóinkról szóló interjúsorozatunk befejező részében.


Az általad vezetett kutatóintézet működéséről, életéről számos tudósítást olvashatunk. Igazgatóként hogyan látod az elmúlt öt év sikereit?

Az elejéről kezdve: az MMA Kutatóintézete fantasztikus feladat. Működésünk megkezdését követő elmúlt bő öt évben nap mint nap új kihívásokkal és egyben új lehetőségekkel találkoztunk, és találkozunk most is. Ezt konkretizálva: egy, a művészetelméletnek szánt szellemi műhely az elmúlt években az eredeti rendeltetését megtartva (és azt elsődlegesként értelmezve) előzetesen nem kalkulált mértékű sikerrel működő rendezvénysorozatokkal, több helyszínen működő könyvtárral, általa fenntartott emlékközponttal és egy ösztöndíjprogrammal bővült, amelyek mind-mind gazdagítják a tevékenységét. Együttműködünk több tucat külső szakmai partnerrel (közte szinte minden, a témában érdekelt felsőoktatási intézménnyel), százas nagyságrendben tartunk bárki által látogatható nyilvános szakmai rendezvényeket, 15-20 kötetet jelentetünk meg évente. Ezek a témakörök egymást kiegészítőek, egymásra hatóak, amelyek fejlődésére vigyázni és fejlesztésüket előmozdítani komoly elkötelezettséget igényel.

Igazgatói munkád mellett kutatóként is részt veszel a tudományos életben. Mesélnél erről egy kicsit?

Igazgatási tevékenységem mellett a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara Alkalmazott Művészetek Tanszékének (PTE KPVK) oktatója vagyok. A kar működése komoly potenciállal rendelkezik. Emellett büszkeség, hogy a pécsi Filozófia Doktori Iskola akkreditált törzstagja lehetek, amely a tudományos utánpótlás biztosítása szempontjából elsőrendű feladat. Megtiszteltetésként élem meg, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszékén tudományos kutatómunkát végezhetek, ami igen inspiráló szellemi közeg, öröm és szakmai élmény ebben részt venni (aktuálisan egyes államok közjogi berendezkedését vizsgálva). Több más írás mellett az utolsó simításokat végzem az NKE-n megjelenő új kötetemen, amely a kulturális intézményrendszerrel kapcsolatos állami feladatellátásról szól. Közeli terveim között egy kultúragazdaságtani monográfia megírása szerepel, amelyet komoly, magammal szemben támasztott kihívásként élek meg.

A Pécsi Tudományegyetemmel való kapcsolatodra visszatérve: több más felsőoktatási intézménnyel is folyamatban vannak kutatásaitok, amelyek közül az egyik az MMA MMKI és a PTE KPVK által közösen felállított kutatócsoport keretein belül valósul meg. Mi a kiindulópontja ennek a tudományos projektnek?

Az MMKI és a PTE KPVK a kutatást filozófus, jogász, közgazdász, szociológus, történész, valamint pszichológus szakemberek bevonásával végzi. A kutatásunk célja, hogy felszínre hozzuk azokat a tudományos eredményeket, amelyek a művészet – mint a kultúra legfontosabb alappillérének – valamennyi ágának és a tág értelemben vett kultúrának – antropológiai értelemben az emberi cselekedetek és megnyilvánulások összessége, tehát a közösség különböző, egymással szoros összefüggésben álló kifejezési formái – továbbá ez utóbbi átadásának keretet biztosítanak. A kultúra átadása a kultúraközvetítés antropológiai és ontológiai értelmezése szerint az ember és a természet, az ember és az ember (a társadalom), valamint az ember és önmaga között jön létre, a kultúraközvetítés ez utóbbi legbelső köre az ember önmagára irányuló reflexiója, a gondolkodás, tanulás, memorizálás, a kultúra egyéni elsajátítása. Fontosnak tartom kiemelni itt a kultúraközvetítő intézményeket, amelyek a művelődésnek, a szellemi élet egészének vagy meghatározott részének szervezését, irányítását, fejlesztését, valamely művelődési feladat végzését ellátó szervezeteket jelentik. Azonban tudnunk kell, hogy az egyes intézmények között jelentős különbségek vannak működési területük, tevékenységi körük, felépítésük tekintetében.

Meglátásod szerint miért fontos ez a kutatás, illetve hogyan lesznek hasznosíthatóak az elért eredmények?

A számos eltérő tudományterület, valamint az egyes kultúraközvetítő intézmények képviselőinek bevonásával a projekt lehetőséget teremt arra, hogy – többek között a fenti tézisek mentén – a szakemberek komplex képet alakítsanak ki a társadalmat – és a közelebbről érintett közpolitikai területeket, esetenként globális politikai viszonyokat is – érdemben meghatározó, sőt, megváltoztató jelenségekről. Úgy gondolom, a kutatással elért eredmények hasznosítása számos módon elképzelhető: felhasználhatók mind alapkutatási eredményként, továbbá annak folytatólagos elemzéseként pedagógiai módszerként, szakmapolitikai előkészítő anyagként, valamint további kutatások ösztönzőjeként is. A másik fontos célunk, hogy a feltárt eredmények érvényesülni tudjanak a pedagógusképzésben, és ezáltal megjelenjenek a köznevelésben.

Immáron második éve került nagy sikerrel megrendezésre a Művészet közege című konferencia, amelynek szellemi atyja és Boros Jánossal közösen szakmai szervezője vagy. Mit gondolsz, miért olyan népszerű ez program? Számíthatunk folytatásra?

A kutatóintézetről tudnunk kell, hogy nagy hangsúlyt fektet a művészetek társtudományok irányából való vizsgálatára, legyen az pszichológia, filozófia, közgazdaságtudomány vagy jogtudomány… A művészet közege című konferenciák is ennek fényében kerültek megrendezésre. Azért is kiemelkedő ez a konferenciánk, mert a többi rendezvényünkhöz képest rendhagyó módon elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba mindkét alkalommal. Ennek értelmében persze azt is vizsgálta, hogy milyen nyomot hagy, avagy milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi, amelyben helyet foglal, és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét. Mivel a lehető legkülönfélébb művészeti- és tudományágak aspektusából tanulmányozta a művészet hatásait és megnyilvánulási formáit, nem emelhető ki egyetlen határozott irány vagy tematika, amely mentén haladt előre: minden egyes előadás más-más területen keresztül szemlélte a művészet fogalmát. Egy rendkívül színes és változatos összművészeti programról, azaz jobban mondva már-már programsorozatról beszélhetünk, hiszen a konferencia folytatása várhatóan 2021-ben ismét megrendezésre kerül.

A kihirdetett veszélyhelyzet idejére a kutatók részére otthoni munkavégzést rendeltél el. A te napirendedet mennyiben változtatta meg a kialakult helyzet? 

A saját munkavégzésemet gyökeresen megváltoztatta, hiszen a helyzet nem tette lehetővé, hogy személyes egyeztetéseket tarthassunk a felmerülő kérdésekben sem intézeti munkatársaimmal, sem külső partnereinkkel. Ehhez természetszerűleg kellett igazodni, amely – úgy vélem – a helyzethez képest jól sikerült. Most, amikor ez az interjú véglegesedik, az elrendelt veszélyhelyzet végén járunk, de mégis inkább azt mondom, hogy mérleget később lesz érdemes vonni.

Megítélésed szerint a kutatói lét mennyire van kiszolgáltatva a mostani helyzetnek, mennyire tud működni az online kutatás?

Meggyőződésem, hogy elmélyült kutatómunkát csak akkor lehet végezni, ha a kutatót más feladatok nem terhelik. Napjaink eszközrendszere – a mi szakmánkban – jelentősen támogatja az „online kutatást”, ezért – nem túl népszerű módon – azt gondolom, hogy azok a kutató kollégák, akiknek más feladata nincsen, a jelen helyzetet akár (sőt…) a javukra, saját és mások tudományos épülésére tudják fordítani, hiszen nem nyomasztják őket különféle megjelenési kényszerek. Természetesen mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, és teljesen megértem azokat a kollégákat is, akik számára esetlegesen kihívást jelent a kialakult helyzet. Elfogadó típus lettem az elmúlt években, megértem, ha valaki emiatt nehézségekkel találkozik, és ahol tudok, törekszem segíteni.

A Magyar Művészeti Akadémia a kutatóintézetet bízta meg három évre szóló Művészeti Ösztöndíjprogramjának működtetésével. A jelenlegi helyzet milyen hatással van a 2020-2023-as évfolyamra beérkezett pályázatok elbírálási folyamatára?

Szerencsére erre nincs hatása, hiszen az ösztöndíjprogram pályázati folyamata teljesen online térbe volt tervezve már akkor is, amikor a járványhelyzetről még nem is tudtunk. Az elmúlt hónapok munkájának eredményeképpen végső döntés előtt áll egy olyan pályázati folyamat, amelyre harmadik éve tizenháromszoros a túljelentkezést. Ez önmagában komoly siker, de a legfontosabb, hogy azok, akik az ösztöndíjprogram részesei, ki tudják bontakoztatni a tevékenységüket, azok pedig, akik adott évben nem nyertek el támogatást, késztetést érezzenek arra, hogy színvonalas munkákkal a jövőben is pályázzanak. Rendszeresen szoktam hangoztatni, hogy a pályázók között jelentős számú komoly tehetség van, és az a jó, hogy van közöttük verseny, hiszen ez újabb és újabb munkák létrehozására inspirálhatja őket.

Hogyan látod a kutatóintézeti élet újraindulásának lehetőségét?

Nem jó szó az újraindulás, hiszen egy pillanatra sem álltunk le. A március közepén elrendelt veszélyhelyzetre – fenntartói támogatás mellett – egy napon belül reagáltunk, drasztikusan csökkentettük a személyes találkozások számát, védelmi intézkedéseket vezettünk be. Nem tagadom, hogy mindez nehézségekkel járt, de messze nem beszélünk leállásról.  Kiadványaink továbbra is folyamatosan jelennek meg honlapunkon, legutóbb például két – eddig csak nyomtatott formában elérhető – kötetünket tettük közzé e-könyv formájában, őszre pedig még több újdonsággal készülünk ezen a téren. Kutatóink töretlenül végzik munkájukat, amelyről a koronavírus-járvány ideje alatt elindított interjúsorozatból folyamatosan tájékozódhattak, és nem utolsó sorban új oldalukról ismerhették meg kollégáinkat. Az Esték a Hild-villában sorozatunk elmaradt előadásait új formába öntve áttettük az online térbe, és felvételen közvetítjük a nyár folyamán a megszokott csütörtök esti időpontokban. Kijelenthetjük, hogy lényegében készen van az őszi programunk, amelynek kapcsán szintén törekszünk az online jelenlétre: a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára az Országos Széchényi Könyvtárral szervezünk közös konferenciát, megújult Esték a Hild-villában sorozatunk pedig építészeti témában folytatódik tovább, amelyeken terveink szerint már nem csupán személyesen, hanem élő közvetítés keretein belül is részt vehetnek. Ezek mögött minden oldalon komoly teljesítmények vannak.

A Magyar Művészeti Akadémia 2020–2023. évekre szóló művészeti ösztöndíjának nyertes pályázói névsorát a következő link alatt megtalálható dokumentum tartalmazza:
Az MMA 2020. évi Művészeti Ösztöndíj pályázat nyerteseinek listája

A Döntőbizottság tagjai:

A bizottság elnöke:
Vashegyi György, az MMA elnöke

A bizottság tagjai:
Fekete György †
Ferencz István
Haris László
Jankovics Marcell
Kékedi László
Kucsera Tamás Gergely
Lukács Sándor
Márkus Béla
Szemadám György
Szenes István
Tóth Péter

Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle