Irodalom és tudomány címmel február végén szervezett konferenciát az Irodalmi Magazin az ELTE-n, amelynek keretében Falusi Márton, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa A kortárs irodalomtörténet-írás perspektívái címmel tartott előadást.
A rendezvény kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött, amelynek során Kondor Péter János az irodalom- és a kultúratudomány elméleti és gyakorlati kihívásairól, illetve az azokra adható válaszlehetőségekről beszélgetett Kulcsár Szabó Ernővel, Simon Attilával, Orbán Jolánnal és Parádi Andreával.
Az első szekció az életrajz irodalomtudományban betöltött szerepét, az irodalomtörténet-írás történetét és elméleti kérdéseit, illetve a rendszerváltást követő módszertani tendenciáit tekintette át. Falusi Márton az MMA MMKI tudományos főmunkatársa előadásában röviden sorra vette, hogy a különféle tudományos műhelyek milyen elméleti keretekben vizsgálták az irodalomtörténetet a rendszerváltás után. Két megközelítésmódot tanulmányozott részletesebben: az eszmetörténetit és a Magyar irodalmi művek 1956-2016 című lexikon műközpontúságát. Bemutatta, hogy a nemrég megjelent irodalmi lexikon milyen teoretikus megfontolásokból tért el a korábbi történetírói vállalkozásoktól, illetve mi indította a szerkesztőket és a szerzőket az elkészítésére. Előadásában olyan kérdéseket járt körbe, mint elbeszélhető-e még egyáltalán az irodalomtörténet az újhistorizmus és az intellectual history tapasztalatait leszűrve? Kiküszöbölhető-e a teleologicitás a történetmondás és az értékelő normaképzés konzekvens végigvitelével, illetve milyen fogalomrendszer választandó a strukturalizmus és a posztstrukturalista iskolák után?
A tanácskozás második része az irodalom- és kultúratudomány kölcsönhatásának elméleti és módszertani kérdéseivel, valamint az irodalomtudomány tárgymeghatározásának alakulásával, illetve a kultúratudományos fordulat irodalomelméleti és filológiai vonatkozásaival foglalkozott. A harmadik szekció az irodalom- és kultúratudomány pszichoanalitikus, illetve filozófiai vonatkozásait, egymásra gyakorolt hatását, egymásrautaltságát, illetve terminológiai átfedéseit, továbbá az olvasás műveletének fenomenológiai meghatározottságát vizsgálta. A negyedik rész fókuszában az elbeszéléselmélet tudományos önállóságának lehetősége, a filológia 21. századi kihívásai, a digitális fordulat hatásai, a tömegkultúra legújabb irodalmi jelenségei, illetve a tudományos ismeretterjesztés lehetőségei és felelőssége állt.
A konferencián elhangzó előadások írott változatai az Irodalmi Magazin június elején megjelenő Irodalom és tudomány című lapszámában lesznek olvashatók.
A képeken Kondor Péter János, Rákai Orsolya, Tverdota György, és Falusi Márton látható.
A fotókat készítette: Irodalmi Magazin
A Pápaság Aranyérmét és a hozzá kapcsolódó pápai oklevelet vehette át Vörös Győző ókorkutató, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóközpont kutatója a jordániai Machaerus-hegyen végzett ásatásokért február 1-jén Rómában. A vatikáni ünnepségen Erdő Péter is részt vett, a tudós bíboros kijelentette: Vörös Győző eredményei a magyar tudomány teljesítményét bizonyítják.
A tizenegy vatikáni pápai akadémia 25. nyilvános ülésén Ferenc pápa az általa küldött levélben köszöntötte a résztvevőket és gratulált annak a három tudósnak, aki munkájával előmozdította a keresztény régészet tanulmányozását. (A Pápaság Ezüstérmét két tudós megosztva kapta: Domenico Benoci, a Keresztény Régészet Pápai Intézete munkatársa a San Callistóban végzett munkájáért, és Gabriele Castiglia, szintén a Keresztény Régészet Pápai Intézete munkatársa a dél-toszkán ásatásaiért részesült elismerésben.)
A római Palazzo della Cancelleriában tartott idei ülést Giovanni Battista de Rossi archeológus születése 200. évfordulójának szentelték. A 19. századi régész a korai keresztény katakombák újrafelfedezésével vált ismertté.
Ferenc pápa levelét Gianfranco Ravasi bíboros, a Kulturális Pápai Tanács és a Pápai Akadémiák közötti Koordinációs Tanács elnöke olvasta fel – írja a Vatican News hírportál.
Ebben a pápa kijelentette: "örömmel ismeri el a Pápaság Aranyérmével a Vörös Győző professzor által irányított Machaerus régészeti ásatások munkáját". A Holt-tengerre néző jordániai Machaerus (Makérusz) királyi palota feltárását, kutatásait, ezek eredményeit Vörös Győző három monumentális kötetben gyűjtötte és foglalta össze. Legutóbb pedig – az MMA Kiadó gondozásában – magyar nyelven is megjelent a kutatásokat és feltárásokat összefoglaló munka.
A pápai elismerést második magyarként kapta meg: elsőként László Fülöp festőművész nyerte el a Pápaság Aranyérmét 1900-ban XIII. Leó pápától.
Forrás: MMA
Fotók forrása: Magyar Kurír
Évindító programjairól tartott sajtótájékoztatót az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) január 31-én a Párisi Passage Café & Brasserie kávéházban.
Az esemény legfontosabb apropója, hogy a kutatóintézet életében fontos szerepet tölt be az ötös szám, mivel idén ötven éves a magyar táncházmozgalom, ötödik alkalommal bonyolítja le a művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatot, valamint ötödik alkalommal szervez építészeti beszélgetéssorozatot, amelynek középpontjában a vidék áll. Ezekről, valamint a kutatóintézet féléves rendezvényterveiről számoltak be bővebben a sajtótájékoztató résztvevői: Kocsis Miklós jogász, közgazdász, az MMA MMKI igazgatója, Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa és Berecz István táncos, koreográfus, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa.
Kocsis Miklós kiemelte az MMA 2022–2025. évi Művészeti Ösztöndíjprogramját, amelyre február 7.–március 21. között lehet jelentkezni. A 2018-ban indult projekt népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évről-évre egyre több művészt mozgat meg, 2021-ben 15-szörös volt a túljelentkezés. Az alkotók építőművészet, film- és fotóművészet, ipar- és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet, és zeneművészet kategóriákban nyújthatnak be pályázatokat az erre szolgáló online felületen.
Ezt követően bemutatta az MMA MMKI tavaszi féléves konferenciáit és egyéb programjait. A kutatóintézet a 2022. évi rendezvényeit az 50 éves a magyarországi táncházmozgalom című konferenciájával nyitja meg február 2-án a Pesti Vigadóban, amely elmondása szerint bizonyítja, hogy a táncház a mai napig élő jelenség, hiszen egészen fiatal és kiváló művészek foglalkoznak majd ezzel a témakörrel. Az online futó, nagy érdeklődésre szert tett Tesztoszteronépítészet immár harmadik alkalommal indul el ebben a félévben Wesselényi-Garay Andor vezetésével, amelynek adásai között olyan is van, amely 23 ezer fő feletti nézettséget ért el. Március 2-án az MMA MMKI Az utolsó garabonciások II – A magyar ellenkultúra (1958–1996) címmel szervez konferenciát, április 25-én pedig Befejezetlen múlt – Eszmetörténeti konferencia a XIX. és XX. század fordulójáról és ami belőle következett címmel kerül megrendezésre tudományos találkozó a Pesti Vigadóban. Május 2–3-án folytatódik A művészet közege című konferencia. Az elmúlt három évben nagy érdeklődéssel övezett és azonos főcímmel megrendezett rendezvény folytatása elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba, az aktuális járványügyi helyzetre is reagálva. Május 16-án A II. világháború kulturális reprezentációja címmel indul konferenciasorozat. Az első alkalommal a II. világháború megjelenését vizsgálják a magyarországi emlékezetben és művelődésben.
Felhívta a figyelmet továbbá az MMA MMKI félévente megjelenő kulturális, összművészeti magazinjára, amely legújabb számának megjelenése az elkövetkező hetekben várható.
Berecz István felszólalásában rávilágított a táncházmozgalom jelentőségére, hiszen nemcsak a Kárpát-medence minden szegletében megtalálható a fiatal zenész és táncos generáció legkiválóbbjainak sok közös munkán és fellépésen megerősödött hivatásbeli szövetségéről van szó, de a világ magyarságának is – határon túliaknak és a diaszpórának egyaránt – közösségmegerősítő ünnepe, jelképe lett. A táncházmozgalom a legfőbb példa arra, hogy hagyományos műveltségünkre nemcsak szükség van, de igény is. Bízik benne, hogy idővel nem csak szubkultúraként, hanem széles körben elfogadott kultúraként tarthatjuk majd számon.
Wesselényi-Garay Andor a Tesztoszteronépítészet című beszélgetéssorozatról számolt be: elárulta, eleinte „klasszikus poszt-Covid beszélgetésnek” indult a sorozat, és ez a technikai kísérlet a járvány apropóján alkalmat adott arra, hogy szóba hozzák az adások során felmerülő építészeti témákat, amelyek már régóta várattak magukra. Az első építészeti tematikájú beszélgetéssorozat 2020 őszén indult útjára, Esték a Hild-villában Plusz címmel, amelyet 2021 tavaszán és őszén az Esték a Hild-villában – Tesztoszteronépítészet I–II. sorozat követett. Szeptember 18-án megszületett a leghosszabb, szakmai tematikájú, kötött időtartamú személyes interjúsorozat hazai rekordja. Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa 24 óra alatt 24 vendéggel folytatott diskurzust arról, hogyan gondolkoznak kutatók, bölcsészek, építészettörténészek és eszmetörténészek az építészetről, mint kulturális evidenciáról.
Ezúttal azt a kérdést járja majd körbe beszélgetőpartnereivel, hogy létezik-e ma vidéki építészet, és annak melyek a legfontosabb jellemzői, illetve hol húzható meg a határ centrum és periféria között a magyarországi építészetben.
A sajtótájékoztató kezdetén és végén Berecz Mihály, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasának zongorajátékát hallgathatták meg a jelenlévők.
„Ez az egész ügy, amit a táncház szimbolizál, voltaképpen a normális emberi élet kifejezése. Az élet öröme… Ez az élet igenlése, az élet vállalása, az aktív élet. Ebben a világban, ebben a többszörösen áttételesen átmeneti világban, amiben ma kényszerülünk élni, még fontosabb az az átlátható kisemberi közösség, amit egy táncház jelent.”
(Halmos Béla)
2022. február 2-án a Pesti Vigadóban kerül megrendezésre az MMA MMKI idei első konferenciája, amelyet az 50. születésnapját ünneplő táncházmozgalom tiszteletére szerveznek. Az esemény élőben is követhető lesz a kutatóintézet YouTube-csatornáján.
A mozgalom létrejöttének hajnalán, 1972. május 6-án egy egészen új szórakozási forma indult el a Liszt Ferenc-téri Könyvklubban: négy vezető táncegyüttes fogott össze, hogy olyan mulatságot hozzon létre, amilyet azelőtt csak az erdélyi, mezőségi Széken láttak. A táncház, ahol a legtermészetesebben és leghivatalosabban találkozhattak a fiatalok, itt már néhány évszázada létezett. Általában kibéreltek egy szobát, zenészeket fogadtak és táncoltak. Ezt hozták át az akkor jól lezárt határon Novák Ferenc ma már Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze vezetésével együttesének, a Biharinak a tagjai. A zenészek Sebő Ferenc, Halmos Béla és Éri Péter voltak. A dolog olyan jól sikerült, hogy hamarosan kinyitották a kapukat, azonban a külsős embereknek meg kellett tanítani a lépéseket – ezt Timár Sándor ma szintén Kossuth-díjas koreográfus álmodta és valósította meg. A zenei anyagot Lajtha László gyűjtése nyomán Martin György bocsátotta a rendelkezésükre.
Mára ez a „szórakozási forma” mozgalommá alakult. Jelentőségéből és szépségéből, izgalmasságából semmit sem veszített. A táncházmódszer nemcsak hungarikum, de a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje is. Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága 2011. november 25-én felvette a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe. A konferencián fény derül arra is, hogy a mozgalom él-e napjainkban, erősödött vagy gyengült, hajtott-e újabb ágakat. Szó esik majd a falusi vonószenekari hagyomány tovább éléséről, a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos vetélkedő szerepéről, a táncházmozgalom előzményeiről a televízióban, az autentikus népzene alkalmazásáról az alapfokú zeneiskolai szolfézsoktatásban, valamint az első táncházról és a táncházmozgalom kezdeteiről is.
A rendezvényen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A regisztráció hamarosan elérhető a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet honlapján.
Megjelent legújabb elektronikus tanulmánykötetünk Tripolisz, Miskolc, Senlis – Cziffra György emlékezete címmel Windhager Ákos szerkesztésében, amely a legendás zongorista életművét járja körbe. A kiadvány az MMA MMKI és a Cziffra Fesztivál által közösen szervezett két konferencián („Ágyúk és virágok” – Cziffra György emlékezete, 2019. november 20. valamint „A zongorista és az újságíró” – Cziffra György emlékezete, 2021. március 22.) elhangzott előadások szerkesztett változata. A kötet különlegessége, hogy az angol előszó mellett a tanulmányok absztraktjainak angol változata is megtalálható benne.
A szerzők arra vállalkoztak, hogy alámerüljenek a Cziffra-életmű egyes részleteibe és azt tudományos módszerrel elemezzék. A szerző iránti rokonszenv segítette őket abban, hogy a fárasztó és számos esetben alig sejthető adatokat megtalálják, hogy a szavakba nehezen önthető zenei összehasonlításokat elvégezzék, s hogyha kellett, akkor a legnépszerűbb legendával is szembeszálljanak.
A szerkesztő bízik abban, hogy a komolyzene olyan kanonikus alakja, mint Cziffra György, a tudományos párbeszéd révén megtisztul mind a pártállami érdektelenség örökségétől, mind az együttérzésből ráaggatott legendáktól, mind a zsenimítosz kötelező, ám zavaró sallangjaitól: „Őt emberként hallgatni éppen elég öröm, vele együtt pedig Tripoliszból Miskolc érintésével Senlisig juthatunk.”
A kiadvány ide kattintva érhető el: Tripolisz, Miskolc, Senlis – Cziffra György emlékezete - MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (mma-mmki.hu)
„Mozgó dó…” IV. – Zene a katedrán címmel szervezett konferenciát Kodály Zoltán zenepedagógiai műveinek vizsgálatára november 17-én az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) a Pesti Vigadóban a zeneszerző közelgő, december 16-i születésnapjához kötődően.
Kodály a múlt század harmincas éveitől fogva készített a zenepedagógiát segítő, ének-zene órákon használható gyakorlatokat, amelyek azért is jelentősek, mert végigkísérik a zenét tanulók életét, segítségükkel a zenei írás-olvasás a legmagasabb szintig elsajátítható úgy, hogy közben a tanuló a különféle zeneszerzői fogásokkal, zenei formák miniatűr változataival, izgalmas hangsorokkal és a magyar népzenével is ismerkedik. A konferencia elsősorban ezek elemzésével, értékelésével foglalkozott, kitérve a művek művészetelméleti vonatkozásaira és kulturális környezetükre is.
Néhány példán keresztül bemutatta a tanári munka ezer lehetőségét, amelyek nemcsak az énekre, de más tárgyakra is vonatkozhatnak.Emellett elárulta, Kodály mindig biztatta tanítványait, amellyel nagy örömet okozott. Az előadó szerencsésnek vallotta magát, hiszen a pályafutása alatt semmilyen korosztálynál nem találkozott a Kodály-módszer iránti ellenvetéssel, ez pedig jogosan támasztja alá annak sikerességét.
Ahogy azt a sajtó is elismerte, „aki ezeket a gyerekeket hallgatta, megleshette, hogyan keletkezik a nemzeti zenekultúra”. A 13 gyermekkari mű elhangzása revelációként hatott, ezek közül öt mű bemutató előadásában gyönyörködhetett a közönség. A nyolc csokorba szedett, korabeli híres ifjúsági énekkarok előadása – mint a székesfővárosi Wesselényi utcai polgári fiúiskola és a Szilágyi Erzsébet Leánylíceum diákjainak éneke – valósággal elvarázsolta a hallgatóságot.
Míg az első kötetben a régi stílusú népdalfeldolgozások, a másodikban az új stílusú népdalok vannak többségben. Az előadó kitért arra a politikai tartalmú támadássorozatra is, amely Bartókot és Kodályt érte: ennek folytán a két zeneszerzőt többen „destruktív lélekként” emlegették, „akik ezt éreztetik és viszik diadalra”. A népdalok utóéletével kapcsolatban megtudhattuk: Kodály nem igazán szerette a népdalfeldolgozás szót, meglátása szerint a népdal a legzavartalanabb élvezetet eredeti varázsában nyújtja, kíséret nélkül.
A mintegy 1400 mű a legkisebbeknek szánt kéthangos gyakorlatoktól (333 olvasógyakorlat) a koncertpódiumokon is megszólaltatható háromszólamú kórusművekig (Tricinia), vagy zongorakíséretes dalokig (Epigrammák) méltó módon tükrözi szerzőjük pedagógiai ars poeticáját: értékes zenei anyagot adni a zeneoktatás valamennyi szintjére.
Ezzel kapcsolatban kifejtette azt is, hogy mi a probléma a kromatikus menet intonálásával. A kromatikus menetet könnyebb intonálni, ha kis szekund lépéssel kezdődik, szünettel vagy páros kötésekkel választjuk el a prím lépéseket egymástól, illetve ha a kezdőhangot nyugvópontként megtartja egy szólam vagy egy hangszer.
A korábbi előadókhoz csatlakozva kitért Kodály Zoltán triciniumaira és epigrammáira is. Az előadás központi részeként a Városmajori Gimnázium ének-zene fakultációs csoportja élőben mutatta be, hogyan szólalnak meg ezek a művek.
A konferencia a személyes részvétel mellett élőben is követhető volt, illetve bármikor visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.
Galéria
Bemutatták az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) műhelyében készült és az MMA Kiadó gondozásában megjelent Magyar irodalmi művek 1956–2016 című irodalomtörténeti lexikont Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen (EKKE) október 4-én.
A könyvbemutatón Falusi Márton, a kötet főszerkeszője, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa; Kusper Judit, az EKKE intézetigazgatója és egyetemi docense; Bednanics Gábor, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa, az EKKE Irodalomtudományi Tanszékének főiskolai tanára; valamint Balogh Gergő, az EKKE Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi tanársegéde beszélgetett. A könyvbemutatón többek közt olyan kérdésekre keresték a választ, mint: hogyan működik egy lexikon, milyen szerepet vállal napjainkban? Miért gondolták úgy a szerkesztők, hogy működőképes lesz egy lexikonformájú irodalomtörténet a jelenben is? Miként lehetséges a közelmúlt irányából közelíteni egy lexikon megírásakor, és hogyan juthatunk el a kortárs irodalomhoz?
Mint arra fény derült, a kötet egyedülállósága abban áll, hogy elveti a hierarchikus szemléletmódot az irodalmi művek rendszerezésekor. Fontos szempont volt továbbá a művek beválogatásánál, hogy egy szerzőtől maximum öt mű kaphat saját szócikket. Ebben szerepet játszott többek közt az életmű gazdagsága vagy a szerző munkásságának megújulása, fordulatossága.
Kusper Judit mindenekelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak fizikai, hanem szellemi valójában is terjedelmes kötetről beszélhetünk. Az 1956 utáni irodalom rendszerezése nem könnyű feladat, hiszen ezzel a korpusszal találkoznak a legkevesebbet a hallgatók tanulmányaik során. A kortársak így sokaktól távolabb kerülnek, hiszen inkább a klasszikus irodalom térnyerése figyelhető meg, és meglátása szerint elérkezett az idő, amikor ebből a szemléletből ki kell lépni.
Falusi Márton elárulta, a szerkesztői folyamatok kezdetekor értelemszerűen a cím kérdése is felmerült, amely nagyon izgalmas feladatnak bizonyult. Az „enciklopédia” elnevezést azonban korán elvetették, hiszen egyáltalán nem a teljességre törekvés volt a céljuk. Elengedhetetlennek tartották viszont, hogy orientáló jellegű legyen a könyv, nem érezték szerencsés megoldásnak, ha az túl sok művet vagy szerzőt ölel fel. Falusi rámutatott, hogy a lexikon határozottan próbálja kiválasztani és felmutatni az értékeket, amely szintén a szerkesztőbizottság elsődleges céljai között szerepelt.
Bednanics Gábor véleménye szerint a lexikonban egyáltalán nem érződik az, hogy túlságosan szélsőséges vagy csak egyirányú szemléletek jelenjenek meg benne. Bár az egyes szócikkírók – halványan érezhetően – mindig ugyanazt a nézetet képviselik, amely vissza is köszön az egyes bekezdésekben, mégsem ez kerül mondanivalójuk középpontjába, hanem minden beszámoló kerek egész képet vetít az adott műről.
Balogh Gergő meglátása szerint számos hierarchikus vállalkozás érhető tetten korábbi irodalomtörténeti írásokban, legyen az akár egyszemélyes munka vagy többszerzős vállalkozás. A legtöbb ilyen történetíró általában hatástörténeti vagy leszármazási elvet képvisel, és erősen posztmodern szemléletet helyez előtérbe. A lexikon mindezt elveti, ugyanakkor egyfajta gyakorlati igényt is kiszolgál, hiszen nagyobb áttekintést enged az olvasónak – avagy a „használónak” – amelyre eddig aligha volt példa az irodalomtörténet-írásban.
A magyar filmkultúra 125 évének legfontosabb produkcióit ismertető weboldal után elkészült annak bővített könyvváltozata is. A Magyar filmek 1896–2021 című lexikon 516 szócikket tartalmaz, és 269 magyar rendező valamennyi filmtípust képviselő alkotását ismerteti. A kötet kiemelt figyelmet fordít a némafilmkincsre, illetve az 1945 előtti korszak mozgóképeire.
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) és az MMA Kiadó kezdeményezésére 2019-ben indult el a filmlexikon szerkesztése, amelynek első eredményei 2020-ban online váltak elérhetővé, 2021 október végétől pedig már nyomtatott formában is kézbevehető. A 770 oldalas kötet – amelyet Gelencsér Gábor a filmlexikon szerkesztőbizottságának vezetője Murai Andrással, Pápai Zsolttal és Varga Zoltánnal közösen szerkesztett – műközpontú, a kézikönyv a filmeket bemutatásuk időrendjében, a korszak hazai és nemzetközi trendjei, valamint a politikai hatások kontextusában vizsgálja. A 15 szócikkíró filmtörténetileg reprezentatívnak tekinthető és esztétikai értékkel bíró alkotásokat válogatott be a kötetbe. Az elbírálás során a legfontosabb értéket a történet eredetisége (téma) és a forma innovációja (téma bemutatása, megformáltsága) jelentette. A lexikon a mozikban bemutatott alkotások valamennyi típusából merít: 314 egész estés játékfilm mellett a 75 dokumentum-, 28 rövid-, 25 kísérleti, 10 ismeretterjesztő és 64 animációs film kapott benne helyet.
Kuriózumok a kötetben
A kötet sajátossága, hogy a némafilmkincs, illetve az 1945 előtti korszak hangsúlyosan jelenik meg benne. A magyar filmtörténet kezdeti időszakában készült mintegy 600 némafilm 90 %-a szinte teljesen megsemmisült, de így is 33 alkotás kapott helyet a könyvben e ritkaságok közül. Időről-időre előkerül egy-egy elveszettnek hitt mozgókép, ilyen volt például 2008-ban Kertész Mihály kolozsvári némafilmje, A tolonc, amely megörökítette Jászai Mari és Várkonyi Mihály alakítását. A film az ártatlanul lopással vádolt, kitoloncolt cselédlány történetét meséli el, aki bánatában öngyilkosságra készül. A korabeli kolozsvári Újság az alkotást „a legelső jó magyar filmként” emlegette. Az első magyar film az 1901-ben bemutatott A táncz, amely az Uránia Tudományos Színház egyik ismeretterjesztő előadásának mozgóképes illusztrációjaként szolgált. A különböző népek táncait bemutató alkotások egyperces tekercsekre készültek és az Uránia tetőteraszán forgatott filmben többek közt olyan neves színészek működtek közre, mint például Blaha Lujza. Mivel a tekercsek elvesztek, így szócikk sem készülhetett róla. Az első, Magyarországon készült és megmaradt mozgóképeket a Lumière-testvérek megbízásából forgatták Budapesten, majd 1896. május 10-én vetítették le a Royal Szálló kávézójában.
Ennek bemutatásával indul a filmlexikon, a kiadványt pedig a 2021-es Természetes fény című alkotás zárja. Érdekesség, hogy a kiadványban olyan némafilmek kaptak helyet, amelyekről most először lehet olvasni magyar nyelven. A némafilmes korszak reprezentatív produkciójának tekinthető az 1919-ben bemutatott Az aranyember, Korda Sándor rendezésében, vagy A bánya titka, amely a magyar filmgyártás első sikerkorszakát zárja. Az első teljes egészében hangos magyar film az 1931-es Lázár Lajos rendezésében készült Kék Bálvány, amely nem az első, magyarul megszólaló film, hiszen az 1929-es Gaál Béla Csak egy kislány van a világon című munkájának egyes részeit utólag zenekísérettel, zörejekkel és néhány hangos szóval egészítik ki. A Kék Bálvány története az Egyesült Államokban játszódik, ahol a hazájában tönkrement magyar földbirtokos, Lóránt György igyekszik új életet kezdeni. A produkció a korában nem aratott sikert, éppen ezért a közvélemény Székely István 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmjét tartja az első magyar hangosfilmek, amely hivatalosan a második ebben a kategóriában. A korai hangosfilmes korszak másik nagy sikerfilmje a Gaál Béla-féle Meseautó című romantikus komédia.
A 2000-es évek
Az utolsó 20 évből olyan filmek kaptak helyet a lexikonban, mint például a 2001-es Moszkva tér (Török Ferenc), az Üvegtigris (Kapitány Iván – Rudolf Péter), a 2002-es Valami Amerika (Herendi Gábor), A Hídember (Bereményi Géza), 2003-ból a Kontroll (Antal Nimród), a Bánk Bán (Káel Csaba), 2004-ből a Nyócker! (Gauder Áron), a 2005-ös Sorstalanság (Koltai Lajos), a Csak szex és más semmi (Goda Krisztina), 2006-ból a Szabadság, szerelem (Goda Krisztina), 2011-ből A vizsga (Bergendy Péter), Az ember tragédiája (Jankovics Marcell), 2014-ből a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor), a 2015-ös Liza, a rókatündér (Ujj Mészáros Károly), az Oscar-díjas Saul fia (Nemes Jeles László), a Hajnali láz (Gárdos Péter), 2016-ból a Mindenki (Deák Kristóf), A martfűi rém (Sopsits Árpád), a 2017-es Testről és lélekről (Enyedi Ildikó), az 1945 (Török Ferenc), 2016-ból a Napszállta (Nemes Jeles László), és 2021-ből a Természetes fény (Nagy Dénes).
A magyar filmtörténeti kánon áthangolása
A legnagyobb kihívást a filmlexikon készítése közben a kánon áthangolása jelentette, illetve 5000 karakterben egyszerre a filmet, az adott korszakot és magát a rendezőt is bemutatni, illetve mindezt értelmezni és elemezni. A filmtörténeti kánon finomítása elsősorban az egész estés játékfilmeket érinti. A jelentőségükhöz mérten hangsúlyosabb szerepűek a magyar filmtörténetírásban korábban kisebb figyelemhez jutó, sőt gyakran mellőzött populáris filmek.
Nagyobb súllyal van jelen az elsősorban szórakoztató filmeket gyártó korai hangosfilmkorszak: 54 szócikk ennek az időszaknak a filmjeiről szól. A kötet célja a sokszínű magyar filmkincs népszerűsítése, a magyar filmkultúra iránti figyelem fenntartása – vagy akár felkeltése.
Az MMA MMKI és az MMA Kiadó által közösen készített október végétől kapható a nagyobb könyvesboltokban.
Galéria
Délelőtt a regisztrált alsó tagozatos iskolás csoportok vették birtokba a kutatóintézetet, ahol az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasával, Mechler Annával a Nadin és a varázstégely elnevezésű ismeretterjesztő foglalkozás részesei voltak. A gyermekek megismerkedtek a gyógynövényekkel és elkészítették saját gyógynövényes teájukat is.
A zenés interaktív foglalkozás keretében pedig Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársa rávilágított arra, hogy a wagneri zenedráma-sorozat (A Niebelung gyűrűje) német mesékre épül, amelyeket az előadás visszaadott a gyerekeknek. Az ismert dallamok ezúttal karaktert váltottak, és gyerekdal, tánc, filmzene, illetve lassú galopp lett belőlük.
A játék során a látogatók körbejárhatták a villa területét és a különböző állomásokon összegyűjtött információk segítségével juthattak el a végső megfejtésig. Az egyes feladványok mellett sok más érdekességet olvashattak a villa történetéről, megépítésének korszakáról, illetve magáról Hild Józsefről is.
A Mi fán terem a vers? elnevezésű program keretében a játékos kedvűek a villa kertjében felállított irodalmi sétány mentén haladva a neves irodalmi személyiségek művei mellett számos érdekes információra tehettek szert az MMA MMKI és az MMA Kiadó gondozásában megjelent Magyar irodalmi művek 1956–2016 című irodalmi lexikon jóvoltából.
16–17 óra között Marosi Eszter, az MMA művészeti ösztöndíjprogram ösztöndíjasának Komplex művészeti nevelés című előadása várta a kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Marosi Eszter olyan alkotói feladatgyűjtemények összeállításával foglalkozik, amelyek az építészettörténet korszakain keresztülvezetve, egy-egy téma kibontása közben segítik a gyerekeket közelebb kerülni a világ és benne önmaguk megismeréséhez is.
17 órától Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársa előadásában a magyar operák legszebb szerelmi jelenetei alapján fogalmazott meg hol komor, hol derűstanulságokat.
18–19 óra között a Fény és árnyék szerelmesei, Pályi Zsófia és Somogyi Márk fotográfusok kerültek fókuszba.
Az alkotókkal készült beszélgetés során többek közt szó került Somogyi Márk Kínai kis falak című sorozatáról, a távol-keleti élményekről és kultúráról, míg Pályi Zsófiát egy égető társadalmi-politikai jelenségről, a migrációt középpontba helyező Tranzitország című projektjéről is kérdezték. Az ellentétpárok okozta feszültség (érintetlen természet, béke – nyüzsgő városok, kínai diktatúra; iszlám vallás és háború – búcsújáróhelyek és keresztény értékrend, férfi–női látásmód) egy kellemes hangulatú beszélgetésben oldódott fel, amelynek középpontjában a fény–kép–ész állt.
Galéria
A Magyar Csupajáték című összművészeti produkcióról tartott tudományos ülésszakot a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) szeptember 23-án a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában.
A konferencia aktualitásául a 2021-ben Budapesten megrendezésre kerülő, az Eucharisztia megismerésének és tiszteletének elmélyítésére létrehozott világméretű ünnepségsorozat szolgált, tudniillik az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti programjának annak idején a Magyar Csupajáték is része volt. A produkció idehaza a Szent István-év programsorozatában került színre az akkori Művész Színházban. Az esemény másik aktualitása a produkció létrejöttében jelentős szerepet játszó Paulini Béla halálának 75. évfordulója, valamint a Magyar Állami Népi Együttes 70. születésnapja kapcsán a magyar néptánc színpadi feldolgozásának sokszínű és igencsak időszerű kérdésének vizsgálata. A konferencia célja a Magyar Csupajáték értékeinek elemző feltárása, valamint a népművészet és összművészet koncepciójának vizsgálata volt a néhai előadás nyomán.
Elmondása szerint Kodály jellemzően gyűjtötte a népzenei mintázatokat, amelyeket aztán meg is formázott; beemelte a parasztzenét, de ugyanakkor megőrizte a művek eredeti auráját. Kiderült az is, vajon tényleg a Csupajáték-e az egyetlen olyan balett, amely a kodályi koncepcióra épül.
Bólya Anna Mária zeneelmélet- és tánctörténet-tanár, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi docense arra világított rá, hogy a Magyar Csupajáték milyen módon befolyásolta a modern magyar táncművészeti hagyományt. Körbejárta, hogy a különféle táncnyelvezetek hogyan alakulhattak a produkcióban, annak ellenére, hogy nem tudjuk konkrétan, milyen formai elemekkel rendelkezett a tánc, hiszen az erről készült felvétel még nem került elő.
Mint azt elárulta, a tánc tartja össze a produkciót, így két táncnyelvezetet lehet megvizsgálni közelebbről: a tradicionális anyagot és a mozdulatművészetet. Az élő folklór értelmező átalakítása a színpadon és az improvizativitás jelentette a produkció sajátosságát.
Az alkalomhoz látványos és szórakoztató műsor illett, lehetőleg két rövidebb magyar vagy magyar témájú darabbal. Elmondása szerint ezeken az eseményeken fontos szerepet kapott a leglátványosabb műfaj, a balett is.
Az egész francia irodalmat foglalkoztatta ez a műfaj, ugyanakkor fontos szerephez jut a rájátszás, hiszen itt lelhető fel az az improvizatív mozdulat, ahol a táncos felszabadulhat. Az előadó sort kerített a filozófus összevetésére a táncossal, fontos mozzanatként emelte ki a filozófiai szempontok hozzáadását.
Váradi Judit zongorajátékát követően Kővágó Zsuzsa tánctörténész, címzetes egyetemi docens arról számolt be, hogyan kerültek elő fokozatosan – különböző hagyatékokból – fontos sajtó- és kéziratos emlékek. Az előadónak 1986-ban készült dokumentum-közreadása és oktatómunkája során mégis sikerült felkeltenie az érdeklődést, így kollégák és tanítványok leltek és lelnek fel újabb anyagokat, élesztik fel a Magyar Csupajáték történetét. A produkcióban a korszak jeles képzőművészei, fiatal zeneszerzői, tánc-, és színművészei egyenrangú alkotótársként vettek részt, utat mutattak a népművészetnek egy lehetséges nagyszínházi megmutatására.
Egészen fiatal korában, mindössze 15 évesen vált az Operaház ösztöndíjasává, és karrierje során számos film és prózai szerepet is magáénak tudhatott.
Kovács Őrs Levente szociológus, történész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy magyar művelődéstörténet mind a mai napig adós egy Paulini Béla-életművet feldolgozó monográfiával.
Neve és tevékenysége csak közvetve jelent meg eddig a néptáncmozgalomra fókuszáló publikációkban, miközben majd negyed évszázados munkásságával alapvető hatást gyakorolt a magyar néptáncmozgalom kialakulására és elterjedésére, s úttörő munkával, az eredeti néptánc-motívumok alapján, az elsők között alkalmazta magas művészeti színvonalon színpadra a népmesei motívumokat, témákat. Az előadó néhány olyan szempontot vetett fel a szűkebb téma kapcsán, amelyek megkerülhetetleneknek látszanak az életmű egészét tekintve.
Az MMA MMKI kutatási projektének eredményeit a konferencia keretében bemutatásra kerülő tanulmánykötet fogja össze, amely részleteit tekintve sok új eredményt tár elénk, ezáltal régi hiányt pótol a produkció többrétű bemutatásával. A könyvről az előadásokat követően Kocsis Miklós, Windhager Ákos és Bólya Anna Mária beszélgetett.
Kocsis Miklós elismeréssel méltatta a kötetet és a mögötte rejlő kutatómunkát, hiszen elmondása szerint teljes mértékben tükrözi az MMA MMKI legfőbb célját és tevékenységét, valamint azt a logikát, amely az kutatóintézet alapvető vállalása volt a kezdetekkor. Ez nem más, mint az arra való törekvés, hogy összművészeti szemléletben próbálnak meg konferenciákat, kiadványokat, egyéb eseményeket megvalósítani. Fantasztikusnak tartja, hogy ez a kiadvány létrejöhetett, és éppen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alatt láthatott napvilágot.
Bólya Anna Mária ismertette a kötet különlegességeit, többek közt a Rakovszky Gyöngyvér által készített illusztrációkat a darabhoz, amelyeket az egyedülálló jelmeztervek mellett szintén közreadtak a kiadvány képmellékletében. Elárulta, hogy a kutatáshoz Kővágó Zsuzsa már régebben elindult kutatása adta az alapot, és körülötte alakult ki az a kutatói csoport, amelyből végül kibontakozott a teljes projekt. Érdekességként emelte még ki a képzőművészeti vonalat, hiszen a Csupajáték véleménye szerint a képzőművészetben szintén nem egy kutatott terület. Bár a BBC annak idején közvetítette az angliai előadást, az erről készült felvétel egyelőre nem került elő, így az online adatbázisokban is vizsgálták ennek fellelhetőségét.
Windhager Ákos rávilágított, hogy bár meglátása szerint első ránézésre jelentéktelennek tűnik a téma, céljuk a produkció teljes szövegkönyvének kiadása, a zongorakivonatok felkutatása, illetve minden olyan tevékenység, amely egy esetleges újbóli előadás alapjait előkészíti. Maga a kutatási terület véleménye szerint a „megszakított hagyományok” világához kötődik, ugyanis egyszerűen el lett vágva az a hagyomány, amelyhez a mű csatlakozott, ezért is fontos, hogy újra foglalkozzanak vele, és kiérdemelje a neki járó figyelmet és megbecsülést.
A 2021 év elején elindított „Hagyomány és haladás - Animációs esték” rendezvénysorozat minden várakozást felülmúló sikerei és a megtisztelő szakmai visszajelzések után Kutatóintézet vezetése úgy döntött, hogy részben új tematikával, de hasonló formában folytatja a sorozatot. Kollarik Tamás és vendégei beszélgetéseit az animációs szakma követte, pozitív visszajelzéseket kaptunk az egyetemi közegből is, de Orosz Anna Ida és Fülöp József, Rófusz Ferenc és Vácz Péter, Varsányi Ferenc és Fazakas Szabolcs, Ternovszy Béla és Gelley Bálint gondolatai a szélesebb közvélemény számára is izgalmasak voltak.
A 2021 őszi beszélgetések házigazdája az eredeti ötletgazda dr. Kollarik Tamás Bánffy Miklós-díjas és Magyar Filmdíjas szakember, filmalkotó, egyetemi oktató lesz. A tematika pedig kapcsolódik a Kutatóintézet gondozásában és Kollarik Tamás szerkesztésében a Fundamenta profunda sorozatunkban megjelent, a ma már egyetemi oktatásba beépült, „Mozgókép és paragrafusok” és „Animációs körkép” kötetkehez.
A beszélgetés sorozatnak aktualitást ad, hogy idén nyáron jelenik meg a Kollarik Tamás (szerk.): Magyar producerek I. interjú kötet, amely egyrészt illeszkedik a Documenta Artis sorozatukban publikált a Magyar animációs alkotók I. és Magyar forgatókönyvírók I. könyvekhez, másrészt szakmai hátterét biztosítja a munkának.
Az elméleti megalapozást szolgálja a Fondumanta profunda sorozat újabb filmszakmai kiadványa Kollarik Tamás – Takó Sándor: Film és jog a gyakorlatban című kötet.
2021 őszén - és terveink szerint 2022 tavaszán - a magyar film igazgatásához, szervezéséhez kapcsolható nemzetközi hírű szakemberekkel fogunk beszélgetni. Tervezett vendégeink között lesz a Magyar producerek I. kötetben megszólaló legendák Mikulás Ferenc, Sándor Pál, Hábermann Jenő, de elfogadta felkérésünket Taba Miklós a Filmiroda igazgatója is.
Az előző évi bevezetésnél Kollarik Tamás úgy fogalmazott, hogy „nagyon izgalmas és talán sohasem próbált kísérlet a magyar mozgókép alkotói és szervezői világában…., hogy eltérő generációk képviselőit ültetjük egy asztalhoz”. Idén is azonos a tervünk, valamint hasonló kérdésekre keressük a választ a Hild-villában: Generációk egymás mellett; hagyomány és progresszió; szakmai közeg itthon és a nagyvilágban; tehetségek gondozása; hogyan adható át az idősebb generációk tapasztalata a fiatalabbaknak; Az állam szerepe, a támogatási rendszerek szükségessége, a piac, a mecenatúra és a kultúra kapcsolata?
