Szeptember 27-én, Csupó Gábor 70. születésnapja alkalmából bemutatták a Csupó Gábor – A Pannónia Stúdiótól a hollywoodi csillagig című könyvet az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI), a FilmHungary és az eseménynek otthont adó Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közös szervezésében. A kiadvány a FilmHungary Magyarok Hollywoodban című sorozat részeként jelent meg. A könyvbemutatón részt vett Csupó Gábor ötszörös Emmy-díjas magyar–amerikai animációs filmalkotó; Rófusz Ferenc Oscar- és Kossuth-díjas magyar rajzfilmrendező; Ternovszky Béla Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező; Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója; Kollarik Tamás Bánffy Miklós-díjas és Magyar Filmdíjas alkotó és Takó Sándor Magyar Mozgókép Díjas alkotó, a kötet szerzői; valamint Ferencz Mihály, a kötet tervezőgrafikusa.
Csupó Gábor elmesélte, hogy mindig is szeretett rajzolni, de az animációs film akkor lépett be az életébe, amikor először meglátta a 101 kiskutyát a moziban, és elkapta annak a varázsa, hogy a rajzai akár meg is mozdulhatnak. Az amerikai munkásságával kapcsolatban elárulta, hogy általában őrült európai művészként tekintettek rá, ezért mindig kilógott a sorból, ő nem akarta utánozni az amerikai stílust, mindig a saját útját követte. Elmondta azt is, hogyan születtek meg a Simpson család figurái, és hogyan fogadták ezt akkor – Jim Brooks producert nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy „ennek van ereje, mert ez valami más”. Csupó Gábor az elsők között volt, aki azt állította, hogy felnőttek számára is érdemes rajzfilmet készíteni, de művei ennek ellenére a fiatalabb korosztályt is ugyanúgy képesek megragadni.
A könyvbemutatón elárulták, hogy Csupó Gábor – A Pannónia Stúdiótól a hollywoodi csillagig című kötet angol nyelvű változata is készülőben van.
Az esemény visszanézhető a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Youtube csatornáján.
Galéria
A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) és a Magyar Kultúra Kiadó (Győr) kerekasztal-beszélgetést szervezett Az irodalomtanítás jövője címmel Móser Zoltán Olvasatok című könyvsorozatának bemutatására szeptember 9-én a Hild-villában, az MMA MMKI székházában. A beszélgetés és vita mottóját Riedl Frigyes sorai adták: „az irodalomtanárnak az a hivatása, hogy megtanítsa a növendékeit olvasni...”. Az eseményen részt vett Móser Zoltán, az MMA rendes tagja, a PPKE nyugdíjas tanára, Kulin Ferenc irodalomtörténész, az MMA rendes tagja, Falusi Márton költő, szerkesztő, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, Csörsz Rumen István irodalomtörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, Tóth M. Zsombor az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar egyetemi adjunktusa, valamint Vinczellér Katalin, a Veres Pálné Gimnázium középiskolai tanára.
Móser Zoltán hét kötetesre tervezett könyvsorozata a középiskolásokat célozza meg, és elsősorban azokról az írókról és költőkről szól, akik a tananyag részét képezik. De nem nevezhető tankönyvnek, inkább azok kiegészítőjének. A célja az, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz, hiszen panaszként, tanácsként is hallható a magyartanároktól, hogy „nehéz szövegből” egy oldalnál többet nem olvasnak a diákok, az internet foglyaiként máshoz szoktak. A beszélgetésen azt szerették volna kideríteni a résztvevők, hogyan, miként lehetne másként oktatni, milyen képet tudunk felvázolni a jövő irodalomtanításáról?
A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki egyúttal bemutatta a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit.
Móser Zoltán a kiadványok alapján ismertette javaslatait az oktatáshoz kapcsolódóan, amelynek során felvetette a kérdést, feltétlenül szükséges-e tankönyv az irodalom tanításához? Hogyan lehet többek közt Amade Lászlóról úgy írni, hogy a gyerekek élvezzék is, vagy akár Ányos Pálról; miként lehetne leírni nekik, hogy mi volt Balassi előtt 500 évig, merthogy akkor is volt élet, méghozzá balladák, táncok formájában (a 7. kötet éppen ezért a középkorról szól majd). Hozzátette, a szöveg és a kép akkor működik jól egy tankönyvben, ha párbeszédet folytatnak egymással, de ezt sajnos nem mindig sikerül prezentálni.
Kulin Ferenc meglátása szerint a tankönyv használata igen is fontos, mivel elvi segítséget ad, nélküle „zsibvásárrá” alakulna a magyaróra, szükséges, hogy valamilyen dokumentálható módon követelményt közvetítsünk, amire a diák is hivatkozni tud. Kitért arra is, hogy sokkal inkább az irodalomtanítás részévé kellene tenni a politikatörténetet, ami nem megkerülhető probléma: vállalni kell, hogy mindig is voltak egymással szemben álló nézetek, meg kell határozni a saját pozíciónkat, de fontos szem előtt tartani a diákok megosztottságát is ezügyben. Nyíltsággal, őszinteséggel lehet feloldani ezt az ellentétet, amelyre a legszebb példát az írók-költők adták.
Csörsz Rumen István felhívta a figyelmet a versek és egyéb irodalmi szövegek zeneiségére. Véleménye szerint az irodalom aktív készségeit hagyjuk elhalni az óvoda után, éppen ezért fontos a populáris műfajok bevonása az oktatásba, hogy azokat a fajta élményeket, amikkel a gyerekek nap mint nap találkoznak, és jobban magukénak érzik, könnyebben kanonizálni lehessen. Ez nem egy új gyakorlat a művészetekben, gondoljunk például a versek megzenésítésére.
Falusi Márton kifejtette véleményét a zene és költészet kapcsolatát érintve azokról a versekről, amiket még énekelve adtak elő, vagy jól megzenésíthetők. Mint mondta, ezek a költészet értékes, de viszonylag szűk szeletét adják. A versek megzenésítése ma is nagy népszerűségnek örvend, azonban a bonyolult metrikai alakzatokból, ritmusképletekből, amiket a 20. századi líra meghonosított, rendkívül nehéz dalt szerezni, így csapda is lehet a zene. Hozzátette, nem járható út, ha a kortárs irodalom nagy része kimarad az oktatásból, megáll a 20. század közepén, a diákok nem tanulnak meg kortárs műveket olvasni, ezért a különböző korszakokat párhuzamosan lenne a legjobb tanítani.
Tóth M. Zsombor szerint kulcsfontosságú az interdiszciplinaritás megvalósítása az irodalom oktatásában. Az egyes műveknél elengedhetetlennek tartja, hogy a tanulók a vonatkozó történelmi eseményekkel is össze tudják kötni őket, tudjanak párhuzamot vonni régi és új között, emellett megtanuljanak helyesen beszélni, gondolkodni, kifejezni magukat. Elmondása szerint a kerettantervnek olyannak kell lennie, hogy egyben a tanári szabadságot is biztosítsa. Mint az elhangzott, gyakran teszik fel neki és kollégáinak a kérdést, mennyit is olvasnak a gyerekek? Olvasnak egyáltalán? „Igen, csak mást, és máshogyan.” Ehhez a tanároknak alkalmazkodniuk kell, de abban is fontos szerepük van, hogy miképpen sajátítják el a gyerekek a technikai eszközök használatát.
Vinczellér Katalin szerint valóban kétségtelen a változás, az olvasáskultúra teljesen megváltozott, éppen ezért fontos lenne megtárgyalni, hogy a kortárs szöveg megértését hogyan lehetne gazdagítani, bizonyos szabadságot adó, inkább csak irányvonalat mutató könyvekkel. Lényegesnek tartja, hogy a gyerekek megtanuljanak olvasni, kérdéseket feltenni, közük legyen ahhoz, amit olvasnak. Ezek kulcsfontosságú szerepet játszanak abban is, hogy az utolsó évben gond nélkül le tudják tenni az érettségit – ha csak a vizsgára való szigorú felkészülést tartja szem előtt a tanár, akkor ez a feladat jó eséllyel akadályokba ütközhet.
Galéria
Június 29-én könyvbemutatót szervezett az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) néhai igazgatója, dr. habil. Kocsis Miklós Higher education autonomy in the system of cultural rights – a Hungarian perspective című kötetének bemutatására a Hild-villában. Az esemény lehetőséget kívánt teremteni a megemlékezésre és a kerekasztal-beszélgetést követően a kötetlen párbeszédre.
A kötet a felsőoktatási autonómia fogalmának korszerű értelmezését tárja fel. Rámutat, hogy a felsőoktatási autonómia közjogi megközelítést alkalmazva közelíthető meg optimálisan, és az ilyen típusú elemzések az elterjedt nézetekkel szemben részben eltérő következtetésekre jutnak. „Az újszerű szociológiai, irányítástudományi kutatások lényeges értékekkel gazdagították már a témát, ám napjainkig a magyar közjogtudomány nem fordított kellő figyelmet az ilyen jellegű vizsgálatokra. A kérdéskör vizsgálata szükségesnek tűnik egyrészről a felsőoktatási változások napjaink társadalmára gyakorolt kiemelkedő hatása miatt, másrészt a releváns alapjogok tartalmi és funkcióbéli átalakulása okán. Ahhoz, hogy ezekre az elsősorban közjogi szempontból értelmezhető problémákra választ találjunk, az autonómia közjogi fogalmán keresztül vezet az út.”
Az eseményen részt vett Prof. Dr. Stumpf István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Széchenyi István Egyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, az Alkotmánybíróság korábbi tagja; Prof. Dr. Koltay András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke; Prof. Dr. Kucsera Tamás Gergely, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja; valamint Dr. Cseporán Zsolt, a Budapesti Metropolitan Egyetem tudományos munkatársa, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram korábbi ösztöndíjasa. A kerekasztal-beszélgetést Kucsera Tamás Gergely moderálta.
A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki elmondta, hogy amikor tavaly egy Európai Uniós felsőoktatási projektben vett részt – amelynek során portugál, ír és belga kollégákkal beszélték át az egyetemi modellváltások, az autonómia és a kulturális jogok rendszerét – rendkívül nagy hasznát vették volna a kötet angol nyelvű kiadásának, hiszen nemzetközi szinten is egy nagyon fontos munkáról beszélhetünk.
Kucsera Tamás Gergely felvázolta, hogy az MMA MMKI működése óta közel 40 könyvbemutató, 6 tucat tudományos konferencia és másfél tucatnyi ismeretterjesztő előadás került megszervezésre, amelyeken 1000 körül mozog a meghívott előadók száma, ezenfelül közel 500 nyomtatott kötet és tanulmány került publikálásra. A mögöttük lévő teljesítmény jól láthatóan mutatja azt is, hogy a kutatóintézet saját belső autonómiája – amely fogalom központi helyet foglal el Kocsis Miklós kötetében – miként jött létre és hogyan élte meg azt. Hozzátette, az MMA ebben az elmúlt 6 évben megfogalmazott elvárásainak fényében a kutatóintézet sikeresen helyezte el magát a magyar szellemi térképen úgy, hogy nem versenytársa, hanem partnere akart lenni a felsőoktatási intézményeknek. Hasonlóképpen viszonyult a már működő kutatóintézetekhez is, de teljesen más szellemi irányultságban indult el az MMKI, mint mások, hiszen elsősorban a kortárs művészet vizsgálatát várta el az alapító, interdiszciplináris és nem történeti szemlélettel. Továbbá – az alapítói koncepciót operatívan és sikeresen megvalósítva – integrálta az időközben 2017-ben és 2018-ben kapott feladatokat: a könyvtár, a Makovecz Központ és Archívum, valamint az MMA hároméves művészeti ösztöndíj programját is.
Stumpf István elmondása szerint jelenleg is viták folynak a felsőoktatás helyzetéről és jövőjéről, amelyben a kötet rendkívül jól hasznosítható. Olyan változások indultak el, amelyek egyelőre nem tudni, hová futnak ki, de a kiadvány által felvázolt keretek továbbra is érvényesülnek, és figyelembe kell őket venni. Mint azt kiemelte, a magyar kultúrában a felsőoktatásnak zászlóshajó-szerepe van, mert ők termelik újra a szakembereket, éppen ezért vigyázni kell azzal, hogy „olyan kiválasztási rendszerbe nyúljanak bele, amely többezer éves kulturális háttérrel bír”. Meglátása szerint megőrizhető az autonómia úgy, hogy közben az állam nem vonul ki ebből a rendszerből.
Koltay András hangsúlyozta, alapvető fontosságú az a munka, amely Kocsis Miklós tudományos munkásságának központi elemét képezi, és a felsőoktatási intézmények szabadságát tárgyalja. Arra a kérdésre nem kísérel meg választ adni, hogy egyébként a tudomány és a tanszabadság mennyiben más, mint a kifejezés általános szabadsága. Hozzátette, a felsőoktatásban észrevehető egy nagyon nehezen feloldható ellentmondás, hiszen az államnak sok mindent finanszírozni kell, feltéve, hogy a nemzeti kultúrát fenntartani és emelni szeretnénk – hiába veszteséges egy adott kulturális intézmény, az anyagi hátteret ennek érdekében feltétlenül biztosítani kell. Az általa korábban vezetett Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy sajátos helyzetben lévő intézmény, mert szükségszerűen szorosabban kapcsolódik az államhoz azáltal, hogy az ő számára képez ki szakembereket honvédelmi, államigazgatási területeken.
Cseporán Zsolt visszaemlékezésében elmondta: a tudomány szabadságát a saját bőrén tapasztalta meg Kocsis Miklós révén, hiszen meglátása szerint kevés fiatal kutatónak adódik lehetősége olyan emberrel együtt dolgozni, aki segíti a munkáját, de ugyanakkor meghagyja számára a szabadságot és a szellemi mozgásteret. Mint azt kiemelte, a kötet összekapcsolja egy intézmény önállóságát az intézményben alkotó egyének tevékenységével, és felhívja a figyelmet arra, hogy az intézmény autonómiája végső soron ténylegesen jogosultságként értelmezett önállóságként az alkotó egyénekből eredeztethető szabadságelem tud lenni. Lényegesnek tartja, hogy az autonómia nem csak valamitől való önállóságot jelent, hanem valamiért való önállóságot is. Hozzátette, „a mai világban nem szabad kijelentenünk, hogy a tudomány mindenek felett áll, és azért van autonómia, hogy a tudomány szabadsága kiteljesedhessen”.
A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy az MMKI néhai igazgatója által elkezdett kutatómunkát tovább kell vinni, és hangsúlyozni kell jelentőségét. Mint azt Kucsera Tamás Gergely a zárszóban kiemelte, „Miklós felfogásával egyezően részben az autonómia, részben a szabadság és a közösségiség szellemiségében visszük tovább személyes és hivatali mindennapjaikat”.
Bemutatták az MMA Kiadó és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) kiadásában megjelenő Pars pro toto című könyvsorozat legújabb köteteit április 25-én a Pesti Vigadó könyvtárának előterében.
A jelenlévőket Falusi Márton költő, író, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Magyar Művészet főszerkesztője köszöntötte, aki röviden ismertette a sorozatot. Elmondása szerint a kötetek megjelentetésével olyan fogalmi, értelmi keretekre szeretnék felhívni a figyelmet, amelyeket mindenképpen érdemes lenne szélesebb körben is megismerni. A szerkesztőbizottság – Kucsera Tamás Gergely, Farkas Attila, Horkay Hörcher Ferenc, Pálfalusi Zsolt és Falusi Márton – fontosnak tartja, hogy a művek recepciója erősödjön, az olvasók fogalmi készlete gazdagodjon, illetve a magyar műalkotásokat könnyebben be lehessen kapcsolni a nemzetközi diskurzusokba. Emellett az akadémiai közéletben is nélkülözhetetlen segítséget nyújt a könyvsorozat. Az ifj. Szunyoghy András által készített színvonalas borítótervek egységesen tükrözik az adott könyvben megjelenő főbb problémákat. A sorozat által felsorakoztatott szerzők egytől egyig hiánypótlónak számítanak a mai szellemi életben.
Falusi Márton egyúttal néhány szóban kitért Jan Patočka Platón és Európa című művére, amely szintén a Pars pro toto sorozatban jelent meg, és a szerző legfontosabb munkája, akit a csehszlovák ellenállás jelentős figurájaként tartanak számon. A kötet saját otthonában illegálisan tartott előadásainak a gyűjteménye. A műben leginkább azt tárgyalja, hogy miből is áll Európa szellemi élete és kultúrája, létezik-e még a 70-es években, és ha nem, akkor milyen alapokból éleszthető újjá. „Minden kor szellemi élete valamilyen egyensúlyra törekszik, az ebből való kibillenés, valamint az új egyensúlyi állapot megtalálása adja az európai kultúra történetét. Saját korát egyensúlyát vesztett kornak írta le, és Platón filozófiájából kiindulva úgy látta, a lélek gondozásának nagyszabású kísérlete mintha kiveszne az európai kultúrából.” A kötet első alkalommal jelent meg magyar nyelven.
Iris Murdoch A jó uralma című műve kapcsán a kötet társfordítójával, Réthy Zsolttal beszélgetett Horkay Hörcher Ferenc politikai filozófus, irodalomkritikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének tudományos tanácsadója. Felmerült a kérdés, hogy miben rejlik a morálfilozófia és az esztétika közötti viszony – amelyek közegét a könyvsorozat a tágabb értelemben tárgyalja –, és miképpen lehetne az esztétikát mint a morálfilozófia eszközét társítani. Réthy elárulta, hogy jelen kötet szerzője, Murdoch nem csak filozófus volt, de 26 regény szerzője is, ennek ellenére tagadja, hogy regényeinek bármilyen köze lenne a filozófiához. Szereplői gyakran mégis filozofikus gondolkodásúak, amely a kisebb-nagyobb monológokban is visszaköszön. Filozófiája a második világháborúra adott válaszként is értelmezhető, és gyógyírként szolgálhatott a háború okozta sebekre, ideértve többek közt a jó fogalmának meghatározását.
Martha C. Nussbaum Költői igazságszolgáltatás című könyvéről a kötet fordítójával, Pápay Györggyel beszélgetett Horkay Hörcher Ferenc. Mint az kiderült, Nussbaumot a szabályvezérelt, morált követő filozófiával való szembenállás jellemzi. Leginkább a filozófia és az irodalom kapcsolata, illetve az irodalom filozófiája érdekli a szerzőt, ebből a szempontból Murdoch tanítványának is tekinthető, a kötetből pedig választ kaphatunk ismertségük kezdetére. A filozófus szakértője a különböző antik szerzőknek, többek közt rengeteget foglalkozott Arisztotelész munkásságával. Meglátása szerint nem a szabálykövető tevékenység, hanem a jellemformálás, az erények formálása lenne a cél. A legfontosabb felvetése a filozófia és az irodalom határátlépésével kapcsolatban az emberi természet tökéletesíthetőségének ténye, azaz a benne meglévő hiányosságok, amelyek egyúttal az emberi természet javíthatóságát is jelentik. Ugyanakkor nem csak azért lehetnek az irodalmi művek érdekesek, mert példát mutatnak a gondolkodásra és a helyes életre: gyakran az azonosulás segít megérteni bizonyos döntéseket, ezáltal az irodalom egy megfelelő eszköz lehet arra, hogy tisztán lássunk egy adott helyzetet, akár jogi szempontból is.
Karen Sztyepanjan Shakespeare, Bahtyin és Dosztojevszkij – hősök és szerzők a kitágított valóságban című kötetéről Szathmáry István Pál újságíró kérdezte a kötet fordítóját, Gyürky Katalint. Nem tisztázott a kérdés, hogy a mai kortárs Oroszország mit kezd Dosztojevszkij nevével, mennyire van jelen a köztudatban. Mint arra Gyürky Katalin rávilágított: teljes mértékben ellentmondás tapasztalható vele kapcsolatban, ugyanis a mai kutatók szerint most is érvényes az a kijelentés, hogy „minden úgy történt, ahogy ő gondolta”, és ezt a mai napig sokan a bőrükön érzik (például A kamasz című regényében megjósolta, hogy lesznek oligarchák, akik pillanatok alatt meggazdagodnak). Sztyepanjan életűve csúcsának is nevezhető, hogy a címben szereplő nagy szerzőket összehasonlítja, újraértékeli és elemzi. Érdekesség, hogy Dosztojevszkij-t annyira megfogta a Hamlet című darab, hogy onnantól kezdve folyamatosan utalásokat kezd tenni Shakespeare-re, Sztyepanjan pedig az összes ilyen párhuzamnak megpróbált utánajárni könyvében. A szerkesztők meglátása szerint olyan interdiszciplináris kötet született, amely nagyon sok érdeklődőt bevonzhat akár az irodalom, a színház vagy a filozófia területéről.
Végezetül Michał Paweł Markowski A kíváncsiság anatómiája című könyvét járta körbe Falusi Márton a kötet fordítójával, Szathmáry István Pállal. Elárulták, a sorozatban szereplő könyvek kiválasztásánál szempont, hogy ne csak a legnagyobb európai nyelvterületekről válogassanak, hanem kevésbé ismert európai szerzők is teret kapjanak, így került a képbe Markowski neve, aki hazánkban a filozófusokon kívül kevesek által ismert gazdag életrajzzal rendelkezik. Fontos megemlíteni a kötet utólag írt előszavát: itt fogalmazza meg, hogy hiba volt részéről a kozmopolita lelkesedés, és hogy nem akart a szolidaritással foglalkozni, amely a 80-as évek elejét jellemezte. Az életműben felfedezhető egy erős elmozdulás, az utóbbi időben főként politikai könyveket ír. Az előszó ugyanakkor ígéri a posztmodern láz egyfajta felülvizsgálatát, de a kötetben nehéz ennek nyomait megtalálni. A mű olyan, akár egy tabló: az összes ikonikus posztmodern szerző gondolatai felvonulnak benne, amiket a magyar diskurzusokban a mai napig idéznek. Felfogható ugyanakkor a kíváncsiság fogalmi analízisének, hiszen a legkorábbi időszakoktól egészen a posztmodernig a kíváncsiságot, a tapasztalatszerzést teszi tárgyává, a lehető legtöbb fogalmat mozgósítva ezáltal.
Irodalom és tudomány címmel február végén szervezett konferenciát az Irodalmi Magazin az ELTE-n, amelynek keretében Falusi Márton, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa A kortárs irodalomtörténet-írás perspektívái címmel tartott előadást.
A rendezvény kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött, amelynek során Kondor Péter János az irodalom- és a kultúratudomány elméleti és gyakorlati kihívásairól, illetve az azokra adható válaszlehetőségekről beszélgetett Kulcsár Szabó Ernővel, Simon Attilával, Orbán Jolánnal és Parádi Andreával.
Az első szekció az életrajz irodalomtudományban betöltött szerepét, az irodalomtörténet-írás történetét és elméleti kérdéseit, illetve a rendszerváltást követő módszertani tendenciáit tekintette át. Falusi Márton az MMA MMKI tudományos főmunkatársa előadásában röviden sorra vette, hogy a különféle tudományos műhelyek milyen elméleti keretekben vizsgálták az irodalomtörténetet a rendszerváltás után. Két megközelítésmódot tanulmányozott részletesebben: az eszmetörténetit és a Magyar irodalmi művek 1956-2016 című lexikon műközpontúságát. Bemutatta, hogy a nemrég megjelent irodalmi lexikon milyen teoretikus megfontolásokból tért el a korábbi történetírói vállalkozásoktól, illetve mi indította a szerkesztőket és a szerzőket az elkészítésére. Előadásában olyan kérdéseket járt körbe, mint elbeszélhető-e még egyáltalán az irodalomtörténet az újhistorizmus és az intellectual history tapasztalatait leszűrve? Kiküszöbölhető-e a teleologicitás a történetmondás és az értékelő normaképzés konzekvens végigvitelével, illetve milyen fogalomrendszer választandó a strukturalizmus és a posztstrukturalista iskolák után?
A tanácskozás második része az irodalom- és kultúratudomány kölcsönhatásának elméleti és módszertani kérdéseivel, valamint az irodalomtudomány tárgymeghatározásának alakulásával, illetve a kultúratudományos fordulat irodalomelméleti és filológiai vonatkozásaival foglalkozott. A harmadik szekció az irodalom- és kultúratudomány pszichoanalitikus, illetve filozófiai vonatkozásait, egymásra gyakorolt hatását, egymásrautaltságát, illetve terminológiai átfedéseit, továbbá az olvasás műveletének fenomenológiai meghatározottságát vizsgálta. A negyedik rész fókuszában az elbeszéléselmélet tudományos önállóságának lehetősége, a filológia 21. századi kihívásai, a digitális fordulat hatásai, a tömegkultúra legújabb irodalmi jelenségei, illetve a tudományos ismeretterjesztés lehetőségei és felelőssége állt.
A konferencián elhangzó előadások írott változatai az Irodalmi Magazin június elején megjelenő Irodalom és tudomány című lapszámában lesznek olvashatók.
A képeken Kondor Péter János, Rákai Orsolya, Tverdota György, és Falusi Márton látható.
A fotókat készítette: Irodalmi Magazin
November 18-án, csütörtökön este könyvbemutatónak adott otthont a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár I. emeleti közösségi tere. A közelmúltban nyomtatásban megjelent Magyar irodalmi művek 1956–2016 című kötetről Gortva Tamás, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanársegéde és Kollár Árpád költő beszélgetett a szerzőkkel.
Az irodalomkedvelő közönség – amely középiskolai diákokból, valamint egyetemi hallgatókból állt – Falusi Mártonnal, a kötet egyik főszerkesztőjével és Smid Róberttel a kötet szerkesztőbizottságának tagjával találkozhatott. A kerekasztal-beszélgetés során Kollár Árpád költőként az alkotói oldalt képviselte, Gortva Tamás pedig gimnáziumi magyartanárként és egyetemi módszertanosként a lexikon oktatásban használható vetületeit domborította ki. Az est folyamán szó esett a kánonképzésről és a könyv szerkesztésének menetéről is.
A gyűjtemény kiadását megelőzte az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet által 2018-ban indított Magyar irodalmi művek 1956–2016 című kutatási projekt. Az 1956 és 2016 közötti időszak kortárs magyar szépirodalmi műveit feldolgozó 960 oldalas lexikon 333 szerzőtől összesen 655 szócikket tartalmaz, átfogva a teljes kortárs irodalmat, nem szelektálva világnézeti, ideológiai szempontok szerint. A kézikönyv tudományos igényű, nyelvezete közérthető módon megírt rövid elemzéseket tartalmazva mutat rá a magyarországi, valamint a határon túli (felvidéki, délvidéki, erdélyi, kárpátaljai) kisebbségi és a nyugati magyar irodalom műveire. A szerkesztők célja a kézikönyvvel, hogy a későbbiekben beépüljön a középiskolai és az egyetemi tananyagba is, éppen ezért a kutatóintézet országszerte egyetemi bemutatókon népszerűsíti a lexikont. Szeptember 27-én Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen, október 4-én Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Tittel Pál Könyvtárában zajlottak könyvbemutatók, a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárat követően pedig november 24-én a pécsi Művészet és Irodalom Háza ad otthont a beszélgetésnek.
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és az MMA Kiadó által közösen készített lexikon országszerte elérhető a nagyobb könyvesboltokban.
Galéria
A magyar filmkultúra 125 évének legfontosabb produkcióit ismertető weboldal után elkészült annak bővített könyvváltozata is. A Magyar filmek 1896–2021 című lexikon 516 szócikket tartalmaz, és 269 magyar rendező valamennyi filmtípust képviselő alkotását ismerteti. A kötet kiemelt figyelmet fordít a némafilmkincsre, illetve az 1945 előtti korszak mozgóképeire.
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) és az MMA Kiadó kezdeményezésére 2019-ben indult el a filmlexikon szerkesztése, amelynek első eredményei 2020-ban online váltak elérhetővé, 2021 október végétől pedig már nyomtatott formában is kézbevehető. A 770 oldalas kötet – amelyet Gelencsér Gábor a filmlexikon szerkesztőbizottságának vezetője Murai Andrással, Pápai Zsolttal és Varga Zoltánnal közösen szerkesztett – műközpontú, a kézikönyv a filmeket bemutatásuk időrendjében, a korszak hazai és nemzetközi trendjei, valamint a politikai hatások kontextusában vizsgálja. A 15 szócikkíró filmtörténetileg reprezentatívnak tekinthető és esztétikai értékkel bíró alkotásokat válogatott be a kötetbe. Az elbírálás során a legfontosabb értéket a történet eredetisége (téma) és a forma innovációja (téma bemutatása, megformáltsága) jelentette. A lexikon a mozikban bemutatott alkotások valamennyi típusából merít: 314 egész estés játékfilm mellett a 75 dokumentum-, 28 rövid-, 25 kísérleti, 10 ismeretterjesztő és 64 animációs film kapott benne helyet.
Kuriózumok a kötetben
A kötet sajátossága, hogy a némafilmkincs, illetve az 1945 előtti korszak hangsúlyosan jelenik meg benne. A magyar filmtörténet kezdeti időszakában készült mintegy 600 némafilm 90 %-a szinte teljesen megsemmisült, de így is 33 alkotás kapott helyet a könyvben e ritkaságok közül. Időről-időre előkerül egy-egy elveszettnek hitt mozgókép, ilyen volt például 2008-ban Kertész Mihály kolozsvári némafilmje, A tolonc, amely megörökítette Jászai Mari és Várkonyi Mihály alakítását. A film az ártatlanul lopással vádolt, kitoloncolt cselédlány történetét meséli el, aki bánatában öngyilkosságra készül. A korabeli kolozsvári Újság az alkotást „a legelső jó magyar filmként” emlegette. Az első magyar film az 1901-ben bemutatott A táncz, amely az Uránia Tudományos Színház egyik ismeretterjesztő előadásának mozgóképes illusztrációjaként szolgált. A különböző népek táncait bemutató alkotások egyperces tekercsekre készültek és az Uránia tetőteraszán forgatott filmben többek közt olyan neves színészek működtek közre, mint például Blaha Lujza. Mivel a tekercsek elvesztek, így szócikk sem készülhetett róla. Az első, Magyarországon készült és megmaradt mozgóképeket a Lumière-testvérek megbízásából forgatták Budapesten, majd 1896. május 10-én vetítették le a Royal Szálló kávézójában.
Ennek bemutatásával indul a filmlexikon, a kiadványt pedig a 2021-es Természetes fény című alkotás zárja. Érdekesség, hogy a kiadványban olyan némafilmek kaptak helyet, amelyekről most először lehet olvasni magyar nyelven. A némafilmes korszak reprezentatív produkciójának tekinthető az 1919-ben bemutatott Az aranyember, Korda Sándor rendezésében, vagy A bánya titka, amely a magyar filmgyártás első sikerkorszakát zárja. Az első teljes egészében hangos magyar film az 1931-es Lázár Lajos rendezésében készült Kék Bálvány, amely nem az első, magyarul megszólaló film, hiszen az 1929-es Gaál Béla Csak egy kislány van a világon című munkájának egyes részeit utólag zenekísérettel, zörejekkel és néhány hangos szóval egészítik ki. A Kék Bálvány története az Egyesült Államokban játszódik, ahol a hazájában tönkrement magyar földbirtokos, Lóránt György igyekszik új életet kezdeni. A produkció a korában nem aratott sikert, éppen ezért a közvélemény Székely István 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmjét tartja az első magyar hangosfilmek, amely hivatalosan a második ebben a kategóriában. A korai hangosfilmes korszak másik nagy sikerfilmje a Gaál Béla-féle Meseautó című romantikus komédia.
A 2000-es évek
Az utolsó 20 évből olyan filmek kaptak helyet a lexikonban, mint például a 2001-es Moszkva tér (Török Ferenc), az Üvegtigris (Kapitány Iván – Rudolf Péter), a 2002-es Valami Amerika (Herendi Gábor), A Hídember (Bereményi Géza), 2003-ból a Kontroll (Antal Nimród), a Bánk Bán (Káel Csaba), 2004-ből a Nyócker! (Gauder Áron), a 2005-ös Sorstalanság (Koltai Lajos), a Csak szex és más semmi (Goda Krisztina), 2006-ból a Szabadság, szerelem (Goda Krisztina), 2011-ből A vizsga (Bergendy Péter), Az ember tragédiája (Jankovics Marcell), 2014-ből a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor), a 2015-ös Liza, a rókatündér (Ujj Mészáros Károly), az Oscar-díjas Saul fia (Nemes Jeles László), a Hajnali láz (Gárdos Péter), 2016-ból a Mindenki (Deák Kristóf), A martfűi rém (Sopsits Árpád), a 2017-es Testről és lélekről (Enyedi Ildikó), az 1945 (Török Ferenc), 2016-ból a Napszállta (Nemes Jeles László), és 2021-ből a Természetes fény (Nagy Dénes).
A magyar filmtörténeti kánon áthangolása
A legnagyobb kihívást a filmlexikon készítése közben a kánon áthangolása jelentette, illetve 5000 karakterben egyszerre a filmet, az adott korszakot és magát a rendezőt is bemutatni, illetve mindezt értelmezni és elemezni. A filmtörténeti kánon finomítása elsősorban az egész estés játékfilmeket érinti. A jelentőségükhöz mérten hangsúlyosabb szerepűek a magyar filmtörténetírásban korábban kisebb figyelemhez jutó, sőt gyakran mellőzött populáris filmek.
Nagyobb súllyal van jelen az elsősorban szórakoztató filmeket gyártó korai hangosfilmkorszak: 54 szócikk ennek az időszaknak a filmjeiről szól. A kötet célja a sokszínű magyar filmkincs népszerűsítése, a magyar filmkultúra iránti figyelem fenntartása – vagy akár felkeltése.
Az MMA MMKI és az MMA Kiadó által közösen készített október végétől kapható a nagyobb könyvesboltokban.
Galéria
Online mutatja be május 18-án a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan Jean-Luc Nancy: Noli me tangere című könyvét az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI).
A „Ne érints engem” című műben az író az újszövetségi János evangéliumában megtalálható tiltómondat valamennyi lehetséges értelmezését kibontja az olvasó előtt. A beszélgetés során Boros János és Farkas Attila filozófusok, az MMA MMKI tudományos munkatársai Orbán Jolánnal, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanárával azt a kérdést járják körbe, hogy hogyan értelmezhető a feltámadt Jézus Krisztus és Mária Magdolna találkozása húsvétvasárnap hajnalban a sírnál, illetve a különböző művészeti ágak – különösen a festészet – miként mutatják be a két szereplő közötti érintést és távolodást. Néhány alkotáson Isten Fia kertészként, a sírok közt járva, a növények gondozójaként jelenik meg.
Jean – Luc Nancy könyvének fontos része, hogy elemzi is a képzőművészeti alkotásokat, az ifjú nő szerepkörét, a kezek egymáshoz való viszonyát, kiemelve Giotto di Bondone és Rembrandt képét, de a zenéből is és az irodalmi megjelenésekből is hoz példát. A Noli me tangere a zenetörténetben egy 19. századi francia zeneszerzőnél, Jules Émile Frédéric Massenet -nál is megjelenik. A művész 1873-ban írta meg drámai oratóriumát, a Marie-Magdeleine-t, amelynek fontos mozzanata, hogy Jézus megszólítja Mária Magdolnát, az asszony pedig ennek hatására ismeri fel, hogy nem a kertészt látja, hanem a Megváltót.
A francia filozófus tágan értelmezi a Noli me tangere-t. Egyfelől: „Ne illess engem, mert nem mentem fel az én Atyámhoz, hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a Ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20:17) Vagyis Mária Magdolna azért nem érinthette meg a feltámadt Üdvözítőt, mert ő már nem ennek a világnak az anyagából volt. Csak hittel volt látható, Nancy szavaival „[a] hit úgy tud látni és hallani, hogy nem érint.” Másfelől a „Ne érints meg” arra utal, hogy a feltámadás mindenkinek szól, nem az egyedi kapcsolatnak, amit egy érintés, kézfogás hordoz. Az örömhírt vinni kell, minél előbb.
A kötet hat fejezetből áll: Indulófélben, a hit, a feltámadás, a vallás ismeretelmélete és metafizikája parabolikus vázlata. A második rész a „Noli me tangere” nyelvi és ábrázolástechnikai megértés kérdését veti föl. A harmadik fejezetben a tévedés mindig fenyegető paradigmája kap helyt a kertész személyében. Amíg meg nem szólal az Üdvözítő, Mária Magdolna a kertésznek nézi. Az érintés a kéz műve, A kezek fejezete érzékelő képességünk hermeneutikája a bibliai szöveg és festészeti alkotások függvényében. A Magdalai Mária fejezet képzőművészeti és irodalmi értelmezéseket említ, míg a Ne érints engem a minden emberi találkozásban eredendően hordozott elválás fájdalmát és megválthatóságát, megváltását tematizálja.
A beszélgetést premierje 2021. május 18. 18.00-tól ITT ÉRHETŐ EL!
Az MMA Kiadó gondozásában megjelent Jean-Luc Nancy: Noli meg tangere című kötet elérhető az Írók Boltjában.
Tizennyolc alkotó életinterjúját tartalmazza a Magyar forgatókönyvírók I. című kötet, amelyet Kollarik Tamás és Köbli Norbert szerkesztésében jelentetett meg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete. A kutatóintézet ezzel a kötettel a harmadik könyvsorozatát indítja el: a Documenta Artis sorozat azt a célt tűzi ki, hogy az oral history eszközeivel örökítse meg a még velünk élő alkotók gondolatait – közölte a könyv Pesti Vigadó-beli bemutatóján dr. Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója.
Dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára hozzátette, hogy a sorozat hasonló megközelítéssel vizsgálja majd a többi műfajt is, így a jövőben más művészeti ágakkal, például az iparművészettel foglalkozó köteteket is megjelentetnek. Kocsis Miklós és Kucsera Tamás elmondták: a tervek szerint a sorozat későbbi köteteiben további forgatókönyvírók is megszólalnak majd.
Mint Köbli Norbert forgatókönyvíró megjegyezte, a most megjelent kötet előkészületei során szembesültek azzal, hogy szinte semmilyen szakirodalom nem létezik a magyar forgatókönyvírókról. "Eddig senki nem volt kíváncsi a forgatókönyvírók hangjára, gondolataira" – fogalmazott.
Kollarik Tamás, az NMHH Médiatanácsának tagja felidézte, hogy a kötet terve már több mint tíz éve megszületett a szerkesztők fejében: szerettek volna egy olyan munkát létrehozni, amely később támpontul szolgálhat a kutatók számára, megőrizve a forgatókönyvírók tudását, tapasztalatait. Ezzel a könyvvel azonban nem ért véget a munka, már készül a Magyar animációs alkotók I. című kötet, majd a kortárs magyar producerekkel folytatódik a sorozat – árulta el.
Az első kötet tizennyolc ismert és elismert magyar forgatókönyvírót szólaltat meg. Az évtizedeken és műfajokon átívelő pályaképek bemutatása a hazai filmművészet jelenének és múltjának jobb megismerését, megértését szolgálja. A beszélgetések arról vallanak, mennyire más logikát kell követnie egy (szöveg)írónak, ha a film sajátos létmódja – a mozgóképek, a jelenetek, a rendezői, az operatőri és a színészi munka – felől közelít egy történet felépítéséhez, dramatizálásához. A kordokumentumnak és műfaji szöveggyűjteménynek is tekinthető kötetben a szélesebb közönség sok újdonságot talál. A pályatársak, a szakmabeliek, a film- és művészettörténészek, az egyes életművek kutatói számára pedig különösen tanulságosak az interjúk, hiszen a műről alkotójának nyilatkozata az egyik legfontosabb és leghitelesebb forrás.
Csákvári Géza, Kovács M. András és Vincze Zsuzsanna interjúiban tizennyolc ma is aktív és a pályáról már visszavonult alkotó – mások mellett Bereményi Géza, Divinyi Réka, Dobai Péter, Fábry Sándor, Tasnádi István vagy Vámos Miklós – szólal meg. A könyv végén a szerkesztők a magyar forgatókönyvírás történetét tekintik át röviden.
Kocsis Miklós újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a kötet 2018 januárjától lesz elérhető a könyvesboltokban.
