Június 29-én könyvbemutatót szervezett az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) néhai igazgatója, dr. habil. Kocsis Miklós Higher education autonomy in the system of cultural rights – a Hungarian perspective című kötetének bemutatására a Hild-villában. Az esemény lehetőséget kívánt teremteni a megemlékezésre és a kerekasztal-beszélgetést követően a kötetlen párbeszédre.
A kötet a felsőoktatási autonómia fogalmának korszerű értelmezését tárja fel. Rámutat, hogy a felsőoktatási autonómia közjogi megközelítést alkalmazva közelíthető meg optimálisan, és az ilyen típusú elemzések az elterjedt nézetekkel szemben részben eltérő következtetésekre jutnak. „Az újszerű szociológiai, irányítástudományi kutatások lényeges értékekkel gazdagították már a témát, ám napjainkig a magyar közjogtudomány nem fordított kellő figyelmet az ilyen jellegű vizsgálatokra. A kérdéskör vizsgálata szükségesnek tűnik egyrészről a felsőoktatási változások napjaink társadalmára gyakorolt kiemelkedő hatása miatt, másrészt a releváns alapjogok tartalmi és funkcióbéli átalakulása okán. Ahhoz, hogy ezekre az elsősorban közjogi szempontból értelmezhető problémákra választ találjunk, az autonómia közjogi fogalmán keresztül vezet az út.”
Az eseményen részt vett Prof. Dr. Stumpf István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Széchenyi István Egyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, az Alkotmánybíróság korábbi tagja; Prof. Dr. Koltay András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke; Prof. Dr. Kucsera Tamás Gergely, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja; valamint Dr. Cseporán Zsolt, a Budapesti Metropolitan Egyetem tudományos munkatársa, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram korábbi ösztöndíjasa. A kerekasztal-beszélgetést Kucsera Tamás Gergely moderálta.
A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki elmondta, hogy amikor tavaly egy Európai Uniós felsőoktatási projektben vett részt – amelynek során portugál, ír és belga kollégákkal beszélték át az egyetemi modellváltások, az autonómia és a kulturális jogok rendszerét – rendkívül nagy hasznát vették volna a kötet angol nyelvű kiadásának, hiszen nemzetközi szinten is egy nagyon fontos munkáról beszélhetünk.
Kucsera Tamás Gergely felvázolta, hogy az MMA MMKI működése óta közel 40 könyvbemutató, 6 tucat tudományos konferencia és másfél tucatnyi ismeretterjesztő előadás került megszervezésre, amelyeken 1000 körül mozog a meghívott előadók száma, ezenfelül közel 500 nyomtatott kötet és tanulmány került publikálásra. A mögöttük lévő teljesítmény jól láthatóan mutatja azt is, hogy a kutatóintézet saját belső autonómiája – amely fogalom központi helyet foglal el Kocsis Miklós kötetében – miként jött létre és hogyan élte meg azt. Hozzátette, az MMA ebben az elmúlt 6 évben megfogalmazott elvárásainak fényében a kutatóintézet sikeresen helyezte el magát a magyar szellemi térképen úgy, hogy nem versenytársa, hanem partnere akart lenni a felsőoktatási intézményeknek. Hasonlóképpen viszonyult a már működő kutatóintézetekhez is, de teljesen más szellemi irányultságban indult el az MMKI, mint mások, hiszen elsősorban a kortárs művészet vizsgálatát várta el az alapító, interdiszciplináris és nem történeti szemlélettel. Továbbá – az alapítói koncepciót operatívan és sikeresen megvalósítva – integrálta az időközben 2017-ben és 2018-ben kapott feladatokat: a könyvtár, a Makovecz Központ és Archívum, valamint az MMA hároméves művészeti ösztöndíj programját is.
Stumpf István elmondása szerint jelenleg is viták folynak a felsőoktatás helyzetéről és jövőjéről, amelyben a kötet rendkívül jól hasznosítható. Olyan változások indultak el, amelyek egyelőre nem tudni, hová futnak ki, de a kiadvány által felvázolt keretek továbbra is érvényesülnek, és figyelembe kell őket venni. Mint azt kiemelte, a magyar kultúrában a felsőoktatásnak zászlóshajó-szerepe van, mert ők termelik újra a szakembereket, éppen ezért vigyázni kell azzal, hogy „olyan kiválasztási rendszerbe nyúljanak bele, amely többezer éves kulturális háttérrel bír”. Meglátása szerint megőrizhető az autonómia úgy, hogy közben az állam nem vonul ki ebből a rendszerből.
Koltay András hangsúlyozta, alapvető fontosságú az a munka, amely Kocsis Miklós tudományos munkásságának központi elemét képezi, és a felsőoktatási intézmények szabadságát tárgyalja. Arra a kérdésre nem kísérel meg választ adni, hogy egyébként a tudomány és a tanszabadság mennyiben más, mint a kifejezés általános szabadsága. Hozzátette, a felsőoktatásban észrevehető egy nagyon nehezen feloldható ellentmondás, hiszen az államnak sok mindent finanszírozni kell, feltéve, hogy a nemzeti kultúrát fenntartani és emelni szeretnénk – hiába veszteséges egy adott kulturális intézmény, az anyagi hátteret ennek érdekében feltétlenül biztosítani kell. Az általa korábban vezetett Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy sajátos helyzetben lévő intézmény, mert szükségszerűen szorosabban kapcsolódik az államhoz azáltal, hogy az ő számára képez ki szakembereket honvédelmi, államigazgatási területeken.
Cseporán Zsolt visszaemlékezésében elmondta: a tudomány szabadságát a saját bőrén tapasztalta meg Kocsis Miklós révén, hiszen meglátása szerint kevés fiatal kutatónak adódik lehetősége olyan emberrel együtt dolgozni, aki segíti a munkáját, de ugyanakkor meghagyja számára a szabadságot és a szellemi mozgásteret. Mint azt kiemelte, a kötet összekapcsolja egy intézmény önállóságát az intézményben alkotó egyének tevékenységével, és felhívja a figyelmet arra, hogy az intézmény autonómiája végső soron ténylegesen jogosultságként értelmezett önállóságként az alkotó egyénekből eredeztethető szabadságelem tud lenni. Lényegesnek tartja, hogy az autonómia nem csak valamitől való önállóságot jelent, hanem valamiért való önállóságot is. Hozzátette, „a mai világban nem szabad kijelentenünk, hogy a tudomány mindenek felett áll, és azért van autonómia, hogy a tudomány szabadsága kiteljesedhessen”.
A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy az MMKI néhai igazgatója által elkezdett kutatómunkát tovább kell vinni, és hangsúlyozni kell jelentőségét. Mint azt Kucsera Tamás Gergely a zárszóban kiemelte, „Miklós felfogásával egyezően részben az autonómia, részben a szabadság és a közösségiség szellemiségében visszük tovább személyes és hivatali mindennapjaikat”.
Évindító programjairól tartott sajtótájékoztatót az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) január 31-én a Párisi Passage Café & Brasserie kávéházban.
Az esemény legfontosabb apropója, hogy a kutatóintézet életében fontos szerepet tölt be az ötös szám, mivel idén ötven éves a magyar táncházmozgalom, ötödik alkalommal bonyolítja le a művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatot, valamint ötödik alkalommal szervez építészeti beszélgetéssorozatot, amelynek középpontjában a vidék áll. Ezekről, valamint a kutatóintézet féléves rendezvényterveiről számoltak be bővebben a sajtótájékoztató résztvevői: Kocsis Miklós jogász, közgazdász, az MMA MMKI igazgatója, Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa és Berecz István táncos, koreográfus, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa.
Kocsis Miklós kiemelte az MMA 2022–2025. évi Művészeti Ösztöndíjprogramját, amelyre február 7.–március 21. között lehet jelentkezni. A 2018-ban indult projekt népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évről-évre egyre több művészt mozgat meg, 2021-ben 15-szörös volt a túljelentkezés. Az alkotók építőművészet, film- és fotóművészet, ipar- és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet, és zeneművészet kategóriákban nyújthatnak be pályázatokat az erre szolgáló online felületen.
Ezt követően bemutatta az MMA MMKI tavaszi féléves konferenciáit és egyéb programjait. A kutatóintézet a 2022. évi rendezvényeit az 50 éves a magyarországi táncházmozgalom című konferenciájával nyitja meg február 2-án a Pesti Vigadóban, amely elmondása szerint bizonyítja, hogy a táncház a mai napig élő jelenség, hiszen egészen fiatal és kiváló művészek foglalkoznak majd ezzel a témakörrel. Az online futó, nagy érdeklődésre szert tett Tesztoszteronépítészet immár harmadik alkalommal indul el ebben a félévben Wesselényi-Garay Andor vezetésével, amelynek adásai között olyan is van, amely 23 ezer fő feletti nézettséget ért el. Március 2-án az MMA MMKI Az utolsó garabonciások II – A magyar ellenkultúra (1958–1996) címmel szervez konferenciát, április 25-én pedig Befejezetlen múlt – Eszmetörténeti konferencia a XIX. és XX. század fordulójáról és ami belőle következett címmel kerül megrendezésre tudományos találkozó a Pesti Vigadóban. Május 2–3-án folytatódik A művészet közege című konferencia. Az elmúlt három évben nagy érdeklődéssel övezett és azonos főcímmel megrendezett rendezvény folytatása elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba, az aktuális járványügyi helyzetre is reagálva. Május 16-án A II. világháború kulturális reprezentációja címmel indul konferenciasorozat. Az első alkalommal a II. világháború megjelenését vizsgálják a magyarországi emlékezetben és művelődésben.
Felhívta a figyelmet továbbá az MMA MMKI félévente megjelenő kulturális, összművészeti magazinjára, amely legújabb számának megjelenése az elkövetkező hetekben várható.
Berecz István felszólalásában rávilágított a táncházmozgalom jelentőségére, hiszen nemcsak a Kárpát-medence minden szegletében megtalálható a fiatal zenész és táncos generáció legkiválóbbjainak sok közös munkán és fellépésen megerősödött hivatásbeli szövetségéről van szó, de a világ magyarságának is – határon túliaknak és a diaszpórának egyaránt – közösségmegerősítő ünnepe, jelképe lett. A táncházmozgalom a legfőbb példa arra, hogy hagyományos műveltségünkre nemcsak szükség van, de igény is. Bízik benne, hogy idővel nem csak szubkultúraként, hanem széles körben elfogadott kultúraként tarthatjuk majd számon.
Wesselényi-Garay Andor a Tesztoszteronépítészet című beszélgetéssorozatról számolt be: elárulta, eleinte „klasszikus poszt-Covid beszélgetésnek” indult a sorozat, és ez a technikai kísérlet a járvány apropóján alkalmat adott arra, hogy szóba hozzák az adások során felmerülő építészeti témákat, amelyek már régóta várattak magukra. Az első építészeti tematikájú beszélgetéssorozat 2020 őszén indult útjára, Esték a Hild-villában Plusz címmel, amelyet 2021 tavaszán és őszén az Esték a Hild-villában – Tesztoszteronépítészet I–II. sorozat követett. Szeptember 18-án megszületett a leghosszabb, szakmai tematikájú, kötött időtartamú személyes interjúsorozat hazai rekordja. Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa 24 óra alatt 24 vendéggel folytatott diskurzust arról, hogyan gondolkoznak kutatók, bölcsészek, építészettörténészek és eszmetörténészek az építészetről, mint kulturális evidenciáról.
Ezúttal azt a kérdést járja majd körbe beszélgetőpartnereivel, hogy létezik-e ma vidéki építészet, és annak melyek a legfontosabb jellemzői, illetve hol húzható meg a határ centrum és periféria között a magyarországi építészetben.
A sajtótájékoztató kezdetén és végén Berecz Mihály, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasának zongorajátékát hallgathatták meg a jelenlévők.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészeti Ösztöndíjprogramjának immáron negyedik évfolyamát köszöntötték szeptember 20-án a Pesti Vigadó, az MMA székházának Dísztermében. A száz nyertes pályázó és a jelen lévő akadémikusok előtt beszédet mondott Vashegyi György, az MMA elnöke, Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, Kocsis Miklós, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) igazgatója és Takó Sándor, az MMA ösztöndíjasa.
Az ünnepséget Polgár Éva zongoraművész előadása nyitotta meg, aki a tavalyi évben nyerte el az ösztöndíjat zeneművészet kategóriában: Léo Delibes és Dohnányi Ernő Naila keringő című darabját mutatta be.
Az egybegyűlteket Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntötte, aki tolmácsolta az MMA akadémikus tagjainak és a köztestület tagjainak gratulációját, együttműködését és támogatását az ösztöndíjasok felé a pályázatokban kitűzött célok, alkotások és kutatások megvalósításához, művészi fejlődésük eléréséhez. Mint azt kiemelte, többéves előkészítés után indult útjára az ösztöndíjprogram, és egyik legizgalmasabb elnöki feladata volt a részletek meghatározása. Fő törekvésük volt akkor és most is, hogy a magyarországi támogatási és finanszírozási rendszerekhez képest gyökeresen új, komplexebb és nagyobb léptékű együttműködést kínáljanak a 18 és 50 év közötti művészek számára. A kiírásban tudatosan nem adnak tematikus ajánlásokat, hiszen a művészi fantázia alkotói szabadságát nem kívánták korlátozni, ezt a beérkező pályaművek színessége és eredetisége is alátámasztja.
Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára beszédében kihangsúlyozta a közösségiség kérdését: míg az akadémikusok közössége a múltat szimbolizálja, az ösztöndíjasok közössége a jelen és a közelmúlt, de reményei szerint a jövő kiválóságain alapul, így lesz a generációk közötti kapcsolat egyre erősebb az akadémia keretein belül és a kortárs magyar művészi életben. A teljes évfolyamtalálkozók alkalmával kialakul az a többkörös közösség, amelyben az összművészetiség jegyei is már megjelenhetnek. Hangsúlyozta, az MMA már a kezdtektől fogva nyitott volt a fiatal művészek megkeresére. Elmondása szerint végignézve a végzős ösztöndíjasok körén – hiszen akadémikus és professzor is kikerült közülük – számos útja-módja van az MMA-val való együttműködésnek az ösztöndíjprogramon keresztül és azon túl is.
Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója előadásában beszámolt az eddigi tapasztalatokról, valamint ismertette az elmúlt három év pályázati számadatait, amelyek határozottan kimutatták a program iránti hatalmas érdeklődést. Felhívta a figyelmet az ösztöndíjprogram egyik legfontosabb jellemzőjére, a programszerűségre, amely magában foglalja a három évre szóló, alkotó és előadóművészeti, valamint művészetelméleti tevékenységek támogatását a megjelölt 9 művészeti területen. Az MMA és az MMA MMKI a támogatás megvalósításában kíván hatékonyan közreműködni azzal, hogy nem pusztán az ösztöndíj elnyerésének lehetőségére és az ösztöndíj folyósítására szorítkozik, hanem a támogatási időszakban az alkotás folyamatát segítő szakmai mentorálásra, valamint utógondozásra, publikációra, bemutatkozásra is lehetőséget biztosít.
Az eseményen felszólalt a 2019-es pályázat egyik nyertese, Takó Sándor művészetelméleti ösztöndíjas is, aki megosztotta tapasztalatait az ösztöndíjprogramról. Azt javasolta nekik, éljék meg ezt a pillanatot, okkal lehetnek ugyanis büszkék magukra: közel 1600 pályázó közül kerültek be a legjobb 100 fő közé. Azt kérte tőlük, merítsenek erőt ebből a mai eseményből azokra a nehéz pillanatokra is, amikor esetleges kétségeik támadnak a feladat megvalósításával vagy a pályájuk megválasztásával szemben. Ez az ösztöndíj nem a múltuknak, hanem éppen ellenkezőleg, a jövőjüknek szól, hiszen lehetőségük nyílik egy általuk választott művészeti területen egy saját programot önálló ütemezés szerint megvalósítani: hatalmas szabadság van a kezükben, ebben is egyedülálló az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramja.
A megnyitót követően a friss ösztöndíjasoknak alkalmuk adódott jobban megismerni egymást a művészeti területek szerint szerveződött kötetlen szakmai beszélgetések által.
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója, dr. habil. Kocsis Miklós 2020. október 26-án Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Az elismerést dr. Áder János köztársasági elnök nevében Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Dr. Latorcai Csaba, a tárca közigazgatási államtitkára adta át sokoldalú tudományos, oktatói, szakértői, illetve szakmai közéleti munkájáért. dr. habil Kocsis Miklós a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara Alkalmazott Művészetek Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa.
Az elismeréseket eredetileg augusztus 20., az államalapítás ünnepéhez kapcsolódóan adták volna át, ám ezt a koronavírus-járvány meghiúsította. A kitüntetéshez ezúton is gratulálunk.
Kocsis Miklós jogász, közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója. Másfélszáz publikáció – köztük több általa írt vagy szerkesztett kötet – szerzője, százas nagyságrendű hazai és nemzetközi konferencia előadója. Jelentős szakmai és közéleti – így különösen országos érdekképviseleti szerv vezetésében, intézményátszervezésben, szervezetfejlesztő munkában és szakmapolitikai egyeztetések során szerzett – tapasztalatokkal rendelkezik, kulturális jogi (művészeti és oktatásjogi) és közjogi területen kiterjedt kutatói, valamint szakértői tevékenységet folytat. A koronavírus-járvány ideje alatt bevezetett korlátozások a kulturális szférát sem kerülhették el: hogy miként alakult az intézet kutatóinak élete, és hogyan érintette mindez az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramját, arról Kocsis Miklós sok érdekességet tud mondani. Mindemellett folyamatban lévő kutatásairól, a mindennapok kihívásairól és a veszélyhelyzetből adódó megpróbáltatásokról is nyilatkozik kutatóinkról szóló interjúsorozatunk befejező részében.
Az általad vezetett kutatóintézet működéséről, életéről számos tudósítást olvashatunk. Igazgatóként hogyan látod az elmúlt öt év sikereit?
Az elejéről kezdve: az MMA Kutatóintézete fantasztikus feladat. Működésünk megkezdését követő elmúlt bő öt évben nap mint nap új kihívásokkal és egyben új lehetőségekkel találkoztunk, és találkozunk most is. Ezt konkretizálva: egy, a művészetelméletnek szánt szellemi műhely az elmúlt években az eredeti rendeltetését megtartva (és azt elsődlegesként értelmezve) előzetesen nem kalkulált mértékű sikerrel működő rendezvénysorozatokkal, több helyszínen működő könyvtárral, általa fenntartott emlékközponttal és egy ösztöndíjprogrammal bővült, amelyek mind-mind gazdagítják a tevékenységét. Együttműködünk több tucat külső szakmai partnerrel (közte szinte minden, a témában érdekelt felsőoktatási intézménnyel), százas nagyságrendben tartunk bárki által látogatható nyilvános szakmai rendezvényeket, 15-20 kötetet jelentetünk meg évente. Ezek a témakörök egymást kiegészítőek, egymásra hatóak, amelyek fejlődésére vigyázni és fejlesztésüket előmozdítani komoly elkötelezettséget igényel.
Igazgatói munkád mellett kutatóként is részt veszel a tudományos életben. Mesélnél erről egy kicsit?
Igazgatási tevékenységem mellett a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara Alkalmazott Művészetek Tanszékének (PTE KPVK) oktatója vagyok. A kar működése komoly potenciállal rendelkezik. Emellett büszkeség, hogy a pécsi Filozófia Doktori Iskola akkreditált törzstagja lehetek, amely a tudományos utánpótlás biztosítása szempontjából elsőrendű feladat. Megtiszteltetésként élem meg, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszékén tudományos kutatómunkát végezhetek, ami igen inspiráló szellemi közeg, öröm és szakmai élmény ebben részt venni (aktuálisan egyes államok közjogi berendezkedését vizsgálva). Több más írás mellett az utolsó simításokat végzem az NKE-n megjelenő új kötetemen, amely a kulturális intézményrendszerrel kapcsolatos állami feladatellátásról szól. Közeli terveim között egy kultúragazdaságtani monográfia megírása szerepel, amelyet komoly, magammal szemben támasztott kihívásként élek meg.
A Pécsi Tudományegyetemmel való kapcsolatodra visszatérve: több más felsőoktatási intézménnyel is folyamatban vannak kutatásaitok, amelyek közül az egyik az MMA MMKI és a PTE KPVK által közösen felállított kutatócsoport keretein belül valósul meg. Mi a kiindulópontja ennek a tudományos projektnek?
Az MMKI és a PTE KPVK a kutatást filozófus, jogász, közgazdász, szociológus, történész, valamint pszichológus szakemberek bevonásával végzi. A kutatásunk célja, hogy felszínre hozzuk azokat a tudományos eredményeket, amelyek a művészet – mint a kultúra legfontosabb alappillérének – valamennyi ágának és a tág értelemben vett kultúrának – antropológiai értelemben az emberi cselekedetek és megnyilvánulások összessége, tehát a közösség különböző, egymással szoros összefüggésben álló kifejezési formái – továbbá ez utóbbi átadásának keretet biztosítanak. A kultúra átadása a kultúraközvetítés antropológiai és ontológiai értelmezése szerint az ember és a természet, az ember és az ember (a társadalom), valamint az ember és önmaga között jön létre, a kultúraközvetítés ez utóbbi legbelső köre az ember önmagára irányuló reflexiója, a gondolkodás, tanulás, memorizálás, a kultúra egyéni elsajátítása. Fontosnak tartom kiemelni itt a kultúraközvetítő intézményeket, amelyek a művelődésnek, a szellemi élet egészének vagy meghatározott részének szervezését, irányítását, fejlesztését, valamely művelődési feladat végzését ellátó szervezeteket jelentik. Azonban tudnunk kell, hogy az egyes intézmények között jelentős különbségek vannak működési területük, tevékenységi körük, felépítésük tekintetében.
Meglátásod szerint miért fontos ez a kutatás, illetve hogyan lesznek hasznosíthatóak az elért eredmények?
A számos eltérő tudományterület, valamint az egyes kultúraközvetítő intézmények képviselőinek bevonásával a projekt lehetőséget teremt arra, hogy – többek között a fenti tézisek mentén – a szakemberek komplex képet alakítsanak ki a társadalmat – és a közelebbről érintett közpolitikai területeket, esetenként globális politikai viszonyokat is – érdemben meghatározó, sőt, megváltoztató jelenségekről. Úgy gondolom, a kutatással elért eredmények hasznosítása számos módon elképzelhető: felhasználhatók mind alapkutatási eredményként, továbbá annak folytatólagos elemzéseként pedagógiai módszerként, szakmapolitikai előkészítő anyagként, valamint további kutatások ösztönzőjeként is. A másik fontos célunk, hogy a feltárt eredmények érvényesülni tudjanak a pedagógusképzésben, és ezáltal megjelenjenek a köznevelésben.
Immáron második éve került nagy sikerrel megrendezésre a Művészet közege című konferencia, amelynek szellemi atyja és Boros Jánossal közösen szakmai szervezője vagy. Mit gondolsz, miért olyan népszerű ez program? Számíthatunk folytatásra?
A kutatóintézetről tudnunk kell, hogy nagy hangsúlyt fektet a művészetek társtudományok irányából való vizsgálatára, legyen az pszichológia, filozófia, közgazdaságtudomány vagy jogtudomány… A művészet közege című konferenciák is ennek fényében kerültek megrendezésre. Azért is kiemelkedő ez a konferenciánk, mert a többi rendezvényünkhöz képest rendhagyó módon elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba mindkét alkalommal. Ennek értelmében persze azt is vizsgálta, hogy milyen nyomot hagy, avagy milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi, amelyben helyet foglal, és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét. Mivel a lehető legkülönfélébb művészeti- és tudományágak aspektusából tanulmányozta a művészet hatásait és megnyilvánulási formáit, nem emelhető ki egyetlen határozott irány vagy tematika, amely mentén haladt előre: minden egyes előadás más-más területen keresztül szemlélte a művészet fogalmát. Egy rendkívül színes és változatos összművészeti programról, azaz jobban mondva már-már programsorozatról beszélhetünk, hiszen a konferencia folytatása várhatóan 2021-ben ismét megrendezésre kerül.
A kihirdetett veszélyhelyzet idejére a kutatók részére otthoni munkavégzést rendeltél el. A te napirendedet mennyiben változtatta meg a kialakult helyzet?
A saját munkavégzésemet gyökeresen megváltoztatta, hiszen a helyzet nem tette lehetővé, hogy személyes egyeztetéseket tarthassunk a felmerülő kérdésekben sem intézeti munkatársaimmal, sem külső partnereinkkel. Ehhez természetszerűleg kellett igazodni, amely – úgy vélem – a helyzethez képest jól sikerült. Most, amikor ez az interjú véglegesedik, az elrendelt veszélyhelyzet végén járunk, de mégis inkább azt mondom, hogy mérleget később lesz érdemes vonni.
Megítélésed szerint a kutatói lét mennyire van kiszolgáltatva a mostani helyzetnek, mennyire tud működni az online kutatás?
Meggyőződésem, hogy elmélyült kutatómunkát csak akkor lehet végezni, ha a kutatót más feladatok nem terhelik. Napjaink eszközrendszere – a mi szakmánkban – jelentősen támogatja az „online kutatást”, ezért – nem túl népszerű módon – azt gondolom, hogy azok a kutató kollégák, akiknek más feladata nincsen, a jelen helyzetet akár (sőt…) a javukra, saját és mások tudományos épülésére tudják fordítani, hiszen nem nyomasztják őket különféle megjelenési kényszerek. Természetesen mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, és teljesen megértem azokat a kollégákat is, akik számára esetlegesen kihívást jelent a kialakult helyzet. Elfogadó típus lettem az elmúlt években, megértem, ha valaki emiatt nehézségekkel találkozik, és ahol tudok, törekszem segíteni.
A Magyar Művészeti Akadémia a kutatóintézetet bízta meg három évre szóló Művészeti Ösztöndíjprogramjának működtetésével. A jelenlegi helyzet milyen hatással van a 2020-2023-as évfolyamra beérkezett pályázatok elbírálási folyamatára?
Szerencsére erre nincs hatása, hiszen az ösztöndíjprogram pályázati folyamata teljesen online térbe volt tervezve már akkor is, amikor a járványhelyzetről még nem is tudtunk. Az elmúlt hónapok munkájának eredményeképpen végső döntés előtt áll egy olyan pályázati folyamat, amelyre harmadik éve tizenháromszoros a túljelentkezést. Ez önmagában komoly siker, de a legfontosabb, hogy azok, akik az ösztöndíjprogram részesei, ki tudják bontakoztatni a tevékenységüket, azok pedig, akik adott évben nem nyertek el támogatást, késztetést érezzenek arra, hogy színvonalas munkákkal a jövőben is pályázzanak. Rendszeresen szoktam hangoztatni, hogy a pályázók között jelentős számú komoly tehetség van, és az a jó, hogy van közöttük verseny, hiszen ez újabb és újabb munkák létrehozására inspirálhatja őket.
Hogyan látod a kutatóintézeti élet újraindulásának lehetőségét?
Nem jó szó az újraindulás, hiszen egy pillanatra sem álltunk le. A március közepén elrendelt veszélyhelyzetre – fenntartói támogatás mellett – egy napon belül reagáltunk, drasztikusan csökkentettük a személyes találkozások számát, védelmi intézkedéseket vezettünk be. Nem tagadom, hogy mindez nehézségekkel járt, de messze nem beszélünk leállásról. Kiadványaink továbbra is folyamatosan jelennek meg honlapunkon, legutóbb például két – eddig csak nyomtatott formában elérhető – kötetünket tettük közzé e-könyv formájában, őszre pedig még több újdonsággal készülünk ezen a téren. Kutatóink töretlenül végzik munkájukat, amelyről a koronavírus-járvány ideje alatt elindított interjúsorozatból folyamatosan tájékozódhattak, és nem utolsó sorban új oldalukról ismerhették meg kollégáinkat. Az Esték a Hild-villában sorozatunk elmaradt előadásait új formába öntve áttettük az online térbe, és felvételen közvetítjük a nyár folyamán a megszokott csütörtök esti időpontokban. Kijelenthetjük, hogy lényegében készen van az őszi programunk, amelynek kapcsán szintén törekszünk az online jelenlétre: a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára az Országos Széchényi Könyvtárral szervezünk közös konferenciát, megújult Esték a Hild-villában sorozatunk pedig építészeti témában folytatódik tovább, amelyeken terveink szerint már nem csupán személyesen, hanem élő közvetítés keretein belül is részt vehetnek. Ezek mögött minden oldalon komoly teljesítmények vannak.
A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete január 14-én a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában sajtótájékoztató keretében mutatta be a kutatóintézet gondozásában létrejött, mmalexikon.hu címen elérhető, film műfajjal bővített weboldalát, a magyar filmeket a kezdetektől egészen napjainkig részletező elektronikus lexikont.
2020 januárjától a lexikon már nem csupán az irodalom, de a film műfajában is gyűjti és rendszerezi az egyes alkotásokról közzétett szócikkeket, amelyek magukban foglalják az adott filmmű kontextusba helyezését, témájának részletes leírását, elemzését (stílus- és műfaji jegyek bemutatását), értelmezését, valamint a hozzá tartozó legfontosabb és legfrissebb szakirodalmak listáját.
A szerkesztőbizottság vezetője Gelencsér Gábor, tagjai Murai András, Pápai Zsolt és Varga Zoltán. Rajtuk kívül a szócikkek szerzői: Barkóczi Janka, Benke Attila, Lakatos Gabriella, Nagy V. Gergő és Záhonyi-Ábel Márk. A filmlexikon a szerkesztők elmondása szerint a „hagyományosan a filmkultúra fogalmába eső művek”, ezeken belül is a játék-, dokumentum-, rövid-, ismeretterjesztő-, kísérleti és animációs filmek teljeskörű bemutatására vállalkozott. A film fogalma az elmúlt évtizedekben kibővült, s mára már egyet jelent a mozgóképi alkotások gyűjtőfogalmával, ennek következtében felöleli a televíziós filmeket, illetve az online felületeken megjelenő produkciókat is. A lexikon ezeket a műveket azonban már nem hivatott bemutatni, hiszen – Gelencsér Gábor bevallása szerint – túlságosan szétfeszítették volna a kiadvány kereteit.
A rendezvényen Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Bevezetőjében elmondta, hogy a kutatóintézet immár öt éve törekszik a kortárs magyar művészeti irányzatok, szemléletmódok, stílusok lehető legátfogóbb feltárására, bemutatására és elemzésére, és ennek érdekében végzi valamennyi művészeti ágra kiterjedő munkáját, emellett programjaival hosszú évtizedekre hatást szándékozik kifejteni a művészetek közegére. Az online irodalmi lexikon, és a hasonló formában létrejött filmes lexikon szintén ezeket a törekvéseket támasztja alá.
Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, filmrendező, művelődéstörténész, illusztrátor felszólalásában kitért arra, hogy bár a lexikon még csak kezdeti stádiumban van, jellegéből adódóan olyan hiánypótló erővel bír, amelyre eddig nem volt példa a magyar filmtörténetírásban, hiszen magukat a filmműveket állítja középpontba, nem pedig azok alkotóit. Mint azt említette, a lexikont olvasva az az érzése támadt, hogy tisztelet veszi körül a szakmát, ugyanis a szócikkek írói inkább értelmezik, mintsem bírálják az egytől egyig kiemelkedő alkotásokat.
Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára előadásában kifejtette, hogy a Magyar Művészeti Akadémia egyik fontos feladata az, hogy a magyar filmművészetet népszerűsítse hazai és nemzetközi téren többek közt tudományos, szakmai közéletszervezés révén, beleértve a különféle rendezvények, konferenciák, valamint kiállítások szervezését, anyagi támogatását. Hozzátette, hogy az akadémia több műfajban is mutatott be válogatásokat a magyar filmekből, emellett a könyvkiadásnak is egyik központi témáját képezi a hazai filmművészet. Jelentős munkafolyamatként sorolta ide továbbá a filmarchívumban található filmek digitalizálását, restaurálását.
Gelencsér Gábor filmtörténész, a filmlexikon szerkesztőbizottságának vezetője előadásában elárulta, hogy az eddigi munkafolyamat során a legnagyobb kihívást az egyes filmművek kiválasztása jelentette. A kérdés, hogy mely szempontok szerint kerüljenek be a művek a kiadványba, állítása szerint azért jelentős, mert egy ilyen jellegű vállalkozás szükségszerűen kanonizáló szerepet is vállal. Ennek ellenére nem állt szándékukban a már meglévő filmtörténeti kánont teljes egészében felforgatni, csupán szükség szerint átalakítani kisebb hangsúlyáthelyezések által. Beemelték például a dokumentum-, a rövid-, a kísérleti- és az animációs filmeket az egész estés filmek mellé, amelyre hasonló összeállításokban még nem született példa. Elmondása szerint a lexikonban hangsúlyos szerephez jutottak az 1945 előtt készült műalkotások, és ennek kapcsán számos olyan felfedezésre érdemes film is említésre került, amely a filmtörténetírás területén mindeddig háttérbe szorítva létezett. A szerkesztőbizottság tervei szerint, a meglévő 100 darab filmes témájú szócikket beleértve összesen 300 egész estés játékfilm, 75 dokumentum-, 30 rövid-, 25 kísérleti, 10 ismeretterjesztő és 50 animációs film szerepel majd az elkészült gyűjteményben.
A sajtótájékoztató ideje alatt kerekasztal-beszélgetésre is sor került, amelyen Gelencsér Gábor és a lexikon szerkesztőbizottságának két tagja, Pápai Zsolt és Varga Zoltán filmtörténészek vettek részt, akik megosztották tapasztalataikat a szócikkek írásának folyamatáról és annak kihívásairól. A jelenlévőknek lehetőségük nyílt bekapcsolódni a beszélgetésbe és kérdéseket feltenni a lexikonnal kapcsolatban.
A folyamatosan bővülő lexikont itt érheti el: www.mmalexikon.hu
Az Ybl Egyesület Építész-e a designer? címmel szervezett konferenciát az Ybl Budai Kreatív Házban október 2-án. Az Egyesület megújulásával az idei konferencia témája is a megújulást tükrözte, így alkalmat adott arra, hogy a résztvevők megosszák gondolataikat arról, hogy a jelenlévő „design gondolkodásmód” miképp hat az emberközpontú, „fenntartható” építészetre.
Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója a délelőtt folyamán tartott előadást, a délutáni kerekasztal-beszélgetésen pedig Wesselényi-Garay Andor építész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa is részt vett.
Kocsis Miklós a Kutatóintézetben már lefolytatott és folyamatban lévő, illetve a jövőben tervezett építészetelméleti, művészetelméleti kutatásokról számolt be részletesen. Előadásában kitért a kutatók állandó építészeti témájú konferenciamegjelenései mellett a kutatóintézet projektalapú együttműködéseire, valamint a többéves alapkutatásaira és az építészetpolitikával, tágabb építészeti kultúrával kapcsolatos vállalásokra is.
A kerekasztal-beszélgetés olyan kérdésekre próbált választ találni, mint „dizájner-e az építész?”, avagy tételezhető-e még határ a két diszciplína között. Az előadásokból és a záróprogramként szervezett beszélgetésből az építészet és a dizájn aszimmetrikus viszonya bontakozott ki. A beszélgetés idővel a némiképp kihívásos hazai helyzet taglalásába fordult. Wesselényi-Garay Andor elismerte, hogy ma az építészet ugyan nem tekinthető afféle kulturális evidenciának, mint a színház vagy az irodalom, azonban az általános építészeti minőség még annak ellenére is korábban nem látott magasságokat ért el Magyarországon, hogy hiányzanak a palettáról az igazán jelentős, vitára ingerlő kortárs házak.
