A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészeti Ösztöndíjprogramjának immáron negyedik évfolyamát köszöntötték szeptember 20-án a Pesti Vigadó, az MMA székházának Dísztermében. A száz nyertes pályázó és a jelen lévő akadémikusok előtt beszédet mondott Vashegyi György, az MMA elnöke, Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, Kocsis Miklós, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) igazgatója és Takó Sándor, az MMA ösztöndíjasa.

Az ünnepséget Polgár Éva zongoraművész előadása nyitotta meg, aki a tavalyi évben nyerte el az ösztöndíjat zeneművészet kategóriában: Léo Delibes és Dohnányi Ernő Naila keringő című darabját mutatta be.

Az egybegyűlteket Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntötte, aki tolmácsolta az MMA akadémikus tagjainak és a köztestület tagjainak gratulációját, együttműködését és támogatását az ösztöndíjasok felé a pályázatokban kitűzött célok, alkotások és kutatások megvalósításához, művészi fejlődésük eléréséhez. Mint azt kiemelte, többéves előkészítés után indult útjára az ösztöndíjprogram, és egyik legizgalmasabb elnöki feladata volt a részletek meghatározása. Fő törekvésük volt akkor és most is, hogy a magyarországi támogatási és finanszírozási rendszerekhez képest gyökeresen új, komplexebb és nagyobb léptékű együttműködést kínáljanak a 18 és 50 év közötti művészek számára. A kiírásban tudatosan nem adnak tematikus ajánlásokat, hiszen a művészi fantázia alkotói szabadságát nem kívánták korlátozni, ezt a beérkező pályaművek színessége és eredetisége is alátámasztja.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára beszédében kihangsúlyozta a közösségiség kérdését: míg az akadémikusok közössége a múltat szimbolizálja, az ösztöndíjasok közössége a jelen és a közelmúlt, de reményei szerint a jövő kiválóságain alapul, így lesz a generációk közötti kapcsolat egyre erősebb az akadémia keretein belül és a kortárs magyar művészi életben. A teljes évfolyamtalálkozók alkalmával kialakul az a többkörös közösség, amelyben az összművészetiség jegyei is már megjelenhetnek. Hangsúlyozta, az MMA már a kezdtektől fogva nyitott volt a fiatal művészek megkeresére. Elmondása szerint végignézve a végzős ösztöndíjasok körén – hiszen akadémikus és professzor is kikerült közülük – számos útja-módja van az MMA-val való együttműködésnek az ösztöndíjprogramon keresztül és azon túl is.

Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója előadásában beszámolt az eddigi tapasztalatokról, valamint ismertette az elmúlt három év pályázati számadatait, amelyek határozottan kimutatták a program iránti hatalmas érdeklődést. Felhívta a figyelmet az ösztöndíjprogram egyik legfontosabb jellemzőjére, a programszerűségre, amely magában foglalja a három évre szóló, alkotó és előadóművészeti, valamint művészetelméleti tevékenységek támogatását a megjelölt 9 művészeti területen. Az MMA és az MMA MMKI a támogatás megvalósításában kíván hatékonyan közreműködni azzal, hogy nem pusztán az ösztöndíj elnyerésének lehetőségére és az ösztöndíj folyósítására szorítkozik, hanem a támogatási időszakban az alkotás folyamatát segítő szakmai mentorálásra, valamint utógondozásra, publikációra, bemutatkozásra is lehetőséget biztosít.

Az eseményen felszólalt a 2019-es pályázat egyik nyertese, Takó Sándor művészetelméleti ösztöndíjas is, aki megosztotta tapasztalatait az ösztöndíjprogramról. Azt javasolta nekik, éljék meg ezt a pillanatot, okkal lehetnek ugyanis büszkék magukra: közel 1600 pályázó közül kerültek be a legjobb 100 fő közé. Azt kérte tőlük, merítsenek erőt ebből a mai eseményből azokra a nehéz pillanatokra is, amikor esetleges kétségeik támadnak a feladat megvalósításával vagy a pályájuk megválasztásával szemben. Ez az ösztöndíj nem a múltuknak, hanem éppen ellenkezőleg, a jövőjüknek szól, hiszen lehetőségük nyílik egy általuk választott művészeti területen egy saját programot önálló ütemezés szerint megvalósítani: hatalmas szabadság van a kezükben, ebben is egyedülálló az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramja.

A megnyitót követően a friss ösztöndíjasoknak alkalmuk adódott jobban megismerni egymást a művészeti területek szerint szerveződött kötetlen szakmai beszélgetések által.

„Vajon a társadalom többi tagjának van-e fogalma arról, hogy milyen művésznek „születni”? Értékeli-e a tehetséget, ami tanulással fejleszthető ugyan, de nélküle művésszé válni nem lehet? Érzékeli-e a művész azon képességét, hogy az adott kor helyzetét, legfontosabb problémáit és kérdéseit az alkotásai tükrözni tudják?”

Megjelent a Kortárs helyzet – Milyen ma képzőművésznek lenni? című tanulmány, Bérczi Linda és dr. Olajos Anna szerkesztésével. A kutatás arra vállalkozik, hogy feltárja a művészek jelenkori helyzetét az ő véleményük alapján – azaz, hogy választ kapjunk a kérdésre: milyen ma Magyarországon képzőművésznek lenni? Egy aktuális, átfogó képet kapva lehetőség legyen a helyzetükből adódó nehézségeket megérteni az ő szemszögükből. Ez az első lépés afelé, hogy a jövőben a szükséges korrekciók megtételével mind a művészek, mind a közeg többi szereplője részéről egy egészségesebb művésztársadalom és ezzel egy egészségesebb társadalom jöhessen létre.

A kutatás célja, hogy a képzőművészettel kapcsolatos kérdésekre, hipotézisekre választ kapjunk, különböző szakirodalmi áttekintéssel egybevetve. A kiadvány betekintést ad az olvasó számára, hogyan lehet elemezni az online kérdőívet kitöltők válaszait, bemutatja a hazai művészeti színtér pozitív és negatív aspektusait és egy külön szakaszban vizsgálja azokat az esettanulmányokat, ahol a művészek kizárólag művészeti alkotótevékenységükből tartják fent magukat.
A kutatás részletesen tárja fel a kortárs magyar képzőművészeti közeg helyzetét és problémáit. A hipotézisek között egyaránt találni evidensnek tűnő, ám még be nem bizonyított feltételezéseket, valamint újonnan megfogalmazott kérdéseket. A négy fő területcsoport a művészeti karrier, a magyarországi művészeti oktatás, a brandépítés és a hazai képzőművészeti világ működése.
A magyar képzőművészek itthoni érvényesülését pozitívan befolyásolja a külföldi karrierépítés – többek között ezt is bizonyította a Kortárs helyzet kutatása. A kérdőívben feltett kérdések által bebizonyosodott, hogy az alkotótevékenységből származó jövedelem és az anyagi biztonság érzete pozitívan korrelál a hazai galériás képviselettel, azonban azok, akik külföldön is kiállítanak, gyakrabban tudnak kizárólag művészeti alkotásaikból megélni. Tehát a külföldön is karriert építő művészek nem csak nagyobb anyagi biztonsággal rendelkeznek, de képesek csupán alkotótevékenységeiknek élni.
A magyar művészeti oktatás komplex területét két szempontból érintette a vizsgálat: a szakmai tudás, és ahhoz szorosan kapcsolódó művészeti pályára való felkészítés megléte volt kérdéses. Előbbi, bár nehezen vizsgálható terület, azonban megfelelőnek bizonyult, míg a hazai művészeti életben való eligazodáshoz nem kapnak elegendő felkészítést a képzőművészek, így karrierjük építésének elkezdésében már hátrányból indulnak, hiába a tudás és tehetség.
A Kortárs helyzet – milyen ma képzőművésznek lenni? című tanulmány során publikált eredmények a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és az Együtt a Művészetért Egyesület kooperációja révén létrejött, közös kutatási eredmény.

A teljes tanulmány itt érhető el: https://www.egyuttamuveszetert.hu/wp-content/uploads/2020/09/kortars-helyzet-2020-09-30.pdf