Február 21-én folytatódott az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének építészeti előadás-sorozata a FUGA Budapesti Építészeti Központban, amelyen ezúttal Wesselényi-Garay Andor, a kutatóintézet tudományos főmunkatársa – aki egyben az estek házigazdája is – tartotta meg előadását.
A rendezvények általában a határon túl élő szlovákiai magyar építészek munkásságára koncentrálnak, illetve arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként határozza meg tevékenységüket a „mélyben élő haza”, avagy a szoros kötődés egy számukra sokkal inkább érzelmi, semmint valós szülőföldhöz. A legutóbbi alkalom rendhagyó módon a teljes előadás-sorozat kulisszái mögé engedett bepillantást, ugyanis Wesselényi-Garay Andor a Haza a mélyben és az ennek folytatásaként létrejövő Haza a kövekben sorozatok megálmodójaként állt ki a közönség elé, hogy elmesélje eddigi tapasztalatait a projekttel kapcsolatban.
A hónapról hónapra bemutatott építészeti előadások tudniillik egy olyan – az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet támogatásával végbemenő – nagyszabású kutatási munka részeként jönnek létre, amelynek végső produktuma egy határon túli építményeket és azok megalkotóit felsorakoztató album lesz. Wesselényi-Garay Andor részletesen mesélt a 2019 nyarán folytatott terepmunkáról, amelynek során Bujnovszky Tamás fényképésszel együtt járták be Erdély vonatkozó részeit. A személyes történetekkel és benyomásokkal illusztrált prezentáció alatt a jelenlévők betekintést nyerhettek az utazás izgalmas részleteibe, miközben a sorozat vendégeként korábban a Fugában szerepelt építészek – köztük Köllő Miklós, Macalik Arnold és Tövissi Zsolt – munkái is megjelentek a barangolás alatt készült képeken. Az előadó elárulta, az utazás során az egyik fő céljuk az volt, hogy kiderítsék, vajon létezik-e olyan, hogy egységes „kortárs erdélyi építészet”, és ha igen, az mely elemekben ragadható meg, már amennyiben megragadható. Bemutatta továbbá az általa öko-regionalista építészetnek keresztelt stílust, amelynek elmondása szerint legfontosabb jellegzetessége az épületeknél megmutatkozó keménység és puhaság kettőssége mellett az, hogy bár az építmények egy időre kiemelkednek a természetből, valamilyen módon mindig visszasimulnak és újra eggyé válnak vele. Az est alatt a legkülönfélébb székelyföldi épülettípusok kerültek bemutatásra építészeti szemszögből, a pajtától egészen a ravatalozóig.
Szeptember 26-án a nagy népszerűségnek örvendő Haza a mélyben I-II. című építészeti előadás-sorozat folytatásaként vette kezdetét a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének legújabb sorozata, a Haza a kövekben I., amelynek szintén a FUGA Budapesti Építészeti Központ ad otthont.
Az előadások központi témája a modern és az organikus stílus fényében bemutatásra kerülő kortárs szlovákiai építészet, céljuk pedig – az előzményekhez hasonlóan – a határon túl élő magyar származású építészek életének és munkásságának alapos feltérképezése a szakma iránt érdeklődő célközönség előtt. Az estek házigazdája Wesselényi-Garay Andor építész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
Az őszi félév első előadója Jan Stempel építész volt, akinek visszatekintése eddigi életútjára azt a környezetet és viszonyokat igyekezett feltárni, amelyekben tervei és megvalósított projektjei születtek. Az életrajzi fordulópontokat is felvillantó bemutatkozás egészen a Stempel & Tesař iroda létrehozásáig és Jan Stempel ottani tevékenységééig, egy szóval napjainkig bezárólag járta körül az építész szakmai történetét fotókkal illusztrálva. Saját bevallása szerint építményeire visszatekintve semmin sem változtatna, házainak kivitelezése éppen úgy történt, ahogyan azt szerette volna. Az egyetemen való tanítás és a tervezőmunkák mellett még mindig jut ideje kisebb családi házak megépítésére, amely véleménye szerint a leginkább szerethető tevékenység.
