Megjelent legújabb elektronikus tanulmánykötetünk Tripolisz, Miskolc, Senlis – Cziffra György emlékezete címmel Windhager Ákos szerkesztésében, amely a legendás zongorista életművét járja körbe. A kiadvány az MMA MMKI és a Cziffra Fesztivál által közösen szervezett két konferencián („Ágyúk és virágok” – Cziffra György emlékezete, 2019. november 20. valamint „A zongorista és az újságíró” – Cziffra György emlékezete, 2021. március 22.) elhangzott előadások szerkesztett változata. A kötet különlegessége, hogy az angol előszó mellett a tanulmányok absztraktjainak angol változata is megtalálható benne.
A szerzők arra vállalkoztak, hogy alámerüljenek a Cziffra-életmű egyes részleteibe és azt tudományos módszerrel elemezzék. A szerző iránti rokonszenv segítette őket abban, hogy a fárasztó és számos esetben alig sejthető adatokat megtalálják, hogy a szavakba nehezen önthető zenei összehasonlításokat elvégezzék, s hogyha kellett, akkor a legnépszerűbb legendával is szembeszálljanak.
A szerkesztő bízik abban, hogy a komolyzene olyan kanonikus alakja, mint Cziffra György, a tudományos párbeszéd révén megtisztul mind a pártállami érdektelenség örökségétől, mind az együttérzésből ráaggatott legendáktól, mind a zsenimítosz kötelező, ám zavaró sallangjaitól: „Őt emberként hallgatni éppen elég öröm, vele együtt pedig Tripoliszból Miskolc érintésével Senlisig juthatunk.”
A kiadvány ide kattintva érhető el: Tripolisz, Miskolc, Senlis – Cziffra György emlékezete - MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (mma-mmki.hu)
A Cziffra György-emlékév keretében az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet a Cziffra Fesztivállal közös együttműködésben és Balázs János zongoraművész művészeti vezetésével immár második alkalommal rendezte meg a Cziffra György munkásságát feldolgozó műhelytalálkozót március 22-én, a járványügyi helyzetre való tekintettel ezúttal online formában. Az előadók Cziffra György sajtóját és pályatársait járták körbe, céljuk pedig elsősorban az volt, hogy elindítsák a művész korszerű életrajzi kutatását és zongoraművészi fogadtatásának feltárását, valamint megrajzolják az emigráns magyar zenészek történetét. Az előadások utólag is visszanézhetők az MMA MMKI YouTube-csatornáján és a Cziffra Fesztivál honlapján.
A nézőket Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte, aki kiemelte, az MMA MMKI megalakulásakor az egyik céljuk az volt, hogy olyan magyar művészzseniket is igyekezzenek megmutatni a közönségnek, akik a művészet területén valamilyen okból esetlegesen elfeledetté váltak, mindezt sok oldalról és sokszempontú megközelítés mentén, beleértve mind a művészetüket, mind a társadalmi hátterüket. Balázs János köszöntőjében elmondta, hogy a művész életéről megannyi városi legenda született, amelyeket ma az előadók górcső alá vesznek, ezáltal is hozzájárulva a letisztított Cziffra-kép kialakításhoz. Majd hangsúlyozta a fontosságát annak, hogy pontosan megismerjük Cziffra egykori helyzetét, környezetét, a 20. századi zeneirányzatot, amely segít újraértelmezni a páratlan életút fontos állomásait. Kulcsfontosságú eposzának átadása, hiszen a művészeti jelenlét mellett óriási legenda is övezi Cziffra György életét.
Németh Kira Gabriella, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia szakos hallgatója, a Figaro társfőszerkesztője a sajtóanyag vizsgálatának eddigi hiányosságaira való tekintettel Cziffra élete főbb korszakainak meghatározására és az azokon belüli sajtójelenségek bemutatására fókuszált előadásában. Elárulta, kutatása során különösen fontos kérdésként rajzolódott ki, hogy milyen mértékben tárgyalják az adott sajtóbejegyzések Cziffra életkörülményeit és zongorajátékának sajátosságait. Hipotézise szerint „Cziffra megítélésének hátterében a csodagyermek, a bárzongorista, majd a felnőtt lángész sztereotipizált képe állt, amelyhez szélsőséges véleményalkotás, illetve a szenzáció elsődlegessége társult”, amelyet idézetekkel támasztott alá.
Kiss Eszter Veronika zenetörténész elmondása szerint alapvetően két csoportra lehet osztani a rendszerváltás utáni sajtóvisszhangot, a 2016 előtti és utáni évekre, a kettő között pedig igencsak éles határ húzódik, amelyet előadásával igyekezett bemutatni. Cziffra György hazai emlékezete a rendszerváltás idejére már eléggé elhalványult, ennek okaira is kitért az előadó. A pályáját többször is derékba törték, ezalatt megemlítette többek közt a háború és a börtön éveit. Állítása szerint többször is nagy kihívást jelentett a zongoristának visszatérnie a pódiumra és újra befutni a köztudatba, hiszen sohasem volt az állam kegyeltje.
Cziffra és a francia barokk kapcsolatáról Juhász Zsuzsa muzikológus beszélt. Előadásában elárulta, hogy Cziffra egyedi zongorastílusa Chopin és Liszt előadásaiban csillog a legfényesebben, ám repertoárja ennél jóval szélesebb zenetörténeti időszakot ölel fel. A barokk szinte marginális szerepet tölt be előadásaiban és hangfelvételeiben, és a kritikák csak érintőlegesen említik, pedig ezek az előadások fontos szerepet játszanak életművében. Először röviden áttekintette azokat a francia barokk műveket, amik Cziffra repertoárján voltak, majd egy kiválasztott mű felvételén keresztül mutatta be, hogyan alakult át a művész interpretációja bő harminc év alatt.
Fazekas Barbara zongoraművész, kritikus Cziffra György Chopin-interpretációinak dimenzióit vizsgálta meg az f-moll ballada alapján. Mint azt kiemelte, Chopin egyik legszubjektívebb és legkomplexebb művéről beszélhetünk, amelynek alapján élénken ábrázolható Cziffra György Chopin-képe. Elsősorban az időkezelés szempontjából közelítette meg a darabot, amellyel a zongorista egy adott kompozíciót térben és időben kibont. Az előadó mindemellett három részletet is bemutatott a műből zongorán.
Németh Zsombor zenetörténész, hegedűművész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának kutatója, a Simplicissimus Kamaraegyüttes művészeti vezetője a Szerelmi álmok – Liszt című film zenéjéről beszélt prezentációjában. Mint arra az elején felhívta a figyelmet, Liszt Ferencnek, a magyar kultúra és zenetörténet egyik legnagyobb alakjának ezernél is több koncertje, sokszáz kompozíciója, írásai és pedagógiai, karmesteri munkája, illetve regényes fordulatokban és szerelmekben gazdag élete számtalan filmes alkotó fantáziáját mozgatta meg, karaktere így 41 mozgóképes alkotásban is megjelenik. Elsősorban az előadás címében is szereplő film zenéjének keletkezéstörténetét és a hozott anyagok összeszerkesztésének módszerét igyekezett megmutatni, középpontban Farkas Ferenc és Cziffra György tevékenységével.
Szabó Balázs zenetörténész, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense Bartók 2. zongoraversenyének 1956-os előadását járta körbe, amely a bemutató után közel harminc alkalommal szólalt meg az európai koncertpódiumokon a szerző előadásában. Rávilágított, hogy az ősbemutatót nem sokkal később sajátos körülmények között követte az első magyarországi előadás, hiszen a zeneszerző és a budapesti közönség viszonya ekkorra igencsak feszültté vált, amelynek következtében Bartók visszavonult a nyilvános szerepléstől.
Ezt követően Balázs János zongoraművész előadásában csendült fel három Cziffra-átirat: Brahms két Magyar táncának, valamint egy Strauss-műnek az átirata.
Zipernovszky Kornél újságíró, szerkesztő egy rövid szünet után zene- és politikatörténeti előadásában többek közt arról beszélt, miként fonódott össze Cziffra György és Rozsnyai Zoltán személyes sorsa amellett, hogy szoros barátságot ápoltak – mindezt úgy, hogy igyekezett félretenni a legendákat. Mint arra rávilágított, mindketten elmenekültek az országból a forradalom bukását követően, majd Cziffra pályája zongoraművészként eljutott a tehetségéhez méltó csúcsra, Rozsnyai pedig még Ausztriában megalapította és sikerre vitte a Philharmonia Hungaricát, amelyet emigráns nemzeti szimfonikus zenekarnak tartanak, és amely végül Németországban talált otthonra.
Gombos László zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa elárulta, a zenei közbeszédben szívesen vetnek össze híres művészeket, nemcsak előadásaikat, hanem pályáikat is, így Cziffra legjellemzőbb ellenpólusaként tekintett előadásában a magyar közönség másik kedvencére, Fischer Annie-ra, akinek elsősorban pályakezdését vizsgálta meg. Elmondása szerint a két művész pályája a rokon és egybeesések vonások mellett annál több egymással ellentétes vonást mutat, mintha életútjaik bizonyos szempontból egymás tükörképei lennének.
Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója Vásáry Tamás korai pályáját, tehát az 1948-1962 közötti időszakot mutatta be annak érdekében, hogy rámutasson a hazai sztárzenészek közös sorsára Mozart, Chopin és Liszt hallgatása közben. Szót ejtett többek közt Vásáry életében a csodagyerek-jelenségről, a művész bemutatkozásáról, a „szertelenség” kritikájáról, valamint az emigrációról, mialatt igyekezett párhuzamokat vonni a konferencia címszereplője, Cziffra György életútjának egyes állomásaival.
A műhelytalálkozó lezárásaként Balázs János és Windhager Ákos értékelte az aznap elhangzottakat. Balázs János elárulta, megerősödött benne az a gondolatiság és az az akarat, amely mind a Cziffra Fesztivál, mind az MMA MMKI mögött ott van: nem csak érdemes, de kötelességük is rendbe tenni ezeket a kérdéses témákat. Emellett véleménye szerint bebizonyosodott, hogy nem csak Czifra szenved ebben a pontatlanságban, hanem megannyi magyar művész, illetve az egész korszaknak a művészete: „Amikor találkozunk egy legendával, amelyet alá tudunk támasztani egy ilyenfajta kifuttatott munkával, az mindig előreviszi egy művész méltó emlékápolását, hiszen az igazat kell közölnünk, és ehhez a mai nap előadói rendkívüli módon járultak hozzá.” Windhager Ákos szerint az lehet a legjobb módszer amellett, hogy a hiteles szemtanúkat megkeresik, hogy az 1956 utáni emigrációs pályát feltárják, és azt nemzetközi kutatások által is alátámasztják. A Cziffra György-emlékév egészen 2022 májusáig tart, amelynek során tovább folytatják az együttműködést, és igyekeznek Cziffra életművét és munkásságát a méltó helyére emelni a köztudatban.
A teljes konferencia IDE kattintva nézhető vissza!
Fotók: Sándor Emese
„Ágyúk és virágok” – Cziffra György emlékezete címmel a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete a Cziffra Fesztivállal együttműködve nemzetközi tudományos műhelytalálkozót rendezett november 20-án a Duna Palotában.
Az esemény egyik fontos felvetése szerint Cziffra György zongoraművész pályája olyan tudományközi megközelítést igényel, amely az esztétikai paradigmaváltások, a zongorajáték hagyományai, a XX. századi magyar történelem, valamint a nemzetközi piac együttélését képes átfogni. A szervezők hosszabb távon azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elindítják a korszerű életrajzi kutatást és a zongoraművészi fogadtatás feltárását, valamint megrajzolják az emigráns magyar zenészek történetét.
A műhelytalálkozón jelen lévőket Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója köszöntötte. Mint azt hangsúlyozta, bízik benne, hogy sikerül elindítani egy izgalmas párbeszédet Cziffra György munkásságáról, amelynek kérdésfelvetései további értekezésre adnak majd okot.
A tudományos ülést Kovács István költő, történész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta Cziffra György című költeményének felolvasásával. A folytatásban Windhager Ákos művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója szólalt fel, aki az Ágyúk és virágok című könyv Cziffra György-képét mutatta be előadásában. Elmondása szerint az emlékkötetet sokféleképpen reklámozták már, azonban érdekes módon a zenei leírásokban rejlő líráról kevésbé esett szó, pedig a XX. század egyik kimagasló zongoraművészéről beszélünk, aki nem mellesleg érdemi módon tudott beszélni is művészete tárgyáról. Az előadás többek közt arra kereste a választ, hogy vajon mennyiben azonos a kötet által kialakított kép azzal, amelyet az idős művésztől közvetlen környezete megismert, illetve mennyiben érhető tetten a zeneirodalom legendás hírű előadója az irodalmi magaslatokra törő vallomások hasábjain.
Gombos László zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa előadásában kitért arra, hogy Cziffra Györgyöt nem más fedezte fel, mint maga Dohnányi Ernő, a múlt század első felének leghíresebb magyar zongoraművésze. Emellett arra is választ kívánt adni, hogy a legendákon túl milyen kapcsolat lehetett a két művész között, hogyan illeszkedett a Dohnányi-növendékek sorába Cziffra, illetve hogy létezhetett-e valójában a hagyományos értelemben vett Dohnányi-iskola.
Halper László beszédében a fiatal Cziffra György könnyűzenei tevékenységét és a korszak kiemelkedő muzsikusait, helyszíneit járta körbe. Bemutatta azt a szórakoztató zenei világot, amelynek a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején Cziffra is részese volt Budapesten, valamint kitért arra a zenei közegre is, amelyben Cziffra olyan élményekre és tapasztalatokra tett szert, amelyek színesítették zenei palettáját és későbbi karrierje során hasznosnak bizonyultak.
A második szekció kezdetén Fehér Anikó népzenekutató, karnagy, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Intézetének tudományok főmunkatársa olvasta fel Szabados György Cziffra Györgyről írt sorait. Ezután Dráfi Kálmán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének tanszékvezetője és habilitált egyetemi tanára tartotta meg beszédét, akit a sors abban a szerencsében részesített, hogy rövid ideig Cziffra növendéke lehetett, később pedig hangversenyeit is hallhatta. Úgy véli, előadásának varázsa éppen a kottahűség és a rögtönzés kettősségében ragadható meg; miközben minden egyes hang helyét tökéletesen ismerte, úgy szólaltatta meg azt, mintha abban a pillanatban találta volna ki a módját. Mindemellett szó esett Cziffra perfekcionizmusáról, valamint az előadó több olyan fogást is bemutatott zongorán, amelyet egyenesen tőle lesett el.
Kassai István zongoraművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Cziffra György improvizációit ismertette a közönségnek. Álláspontja szerint a művész nem abban az értelemben volt improvizátor, mint például a nagy orgonisták, hiszen nem volt olyan élethelyzetben, hogy saját invenciójú darabbal kellett volna a közönség elé lépnie, így fiatal korában abból élt meg, hogy ismert dallamokat csillogó ruhába öltöztetett és bravúrosan előadott. Hangsúlyozta, rögtönzéseiből – amelyeknek a titkát máig nem lehet megfejteni – gyakorlatilag csak azokat ismerjük, amelyeket a stúdiófelvételek vagy a rögzített koncertelőadások hangszalagjai megőriztek, ezek a darabok azonban minden szempontból kiérlelt produkciók.
A műhelytalálkozó részeként pódiumbeszélgetésre is sor került, amelyen Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, a Cziffra Fesztivál alapítója és Zsoldos Dávid zenetörténész vettek részt. A beszélgetés során – amelyben a közönség tagjainak is lehetősége nyílt állást foglalni – áttekintették Cziffra György életművét a hazai és nemzetközi fogadtatások alapján, emellett kitértek szellemi örökségének sorsára is.
