Bólya Anna Mária tudományos munkatársunk néprajz, kulturális antropológia területen doktorált kutató, zeneelmélet-tanár, tánctörténet-tanár. Fő kutatási területe a szakralitás és tánc, valamint a mozdulati szimbolika, a tánc és a keresztény kultúra kapcsolata. Számos egyéb tudományos tevékenysége mellett a Macedón Tudományos és Kulturális Közlemények alapító főszerkesztője Bartha Elek vallásantropológus professzorral együtt, valamint részt vesz a magyarországi macedónok kultúrájának propagálásában, és nem utolsósorban az Ohrid Macedón Folkegyüttes alapítója. 2022 tavaszán tartotta meg habilitációs előadását a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolában, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Kezdjük az elején! Hogyan kerültél kapcsolatba a macedón kultúrával?
Régtől fogva igencsak kedvelem lánctáncokat, például a bolgár horót vagy szerb kolót. Nem feltétlenül azért, mert nem szükséges ugyannyi férfiúnak jelen lennie a táncházban, mint hölgynek, hanem azért, mert nagyon izgalmas zenei és lépésanyaga van. A balkáni táncoknak pedig fontos eleme a lánctánc. Azonban a bolgár és szerb táncokat előttem már számos kutató elemezte, így a mentorom, Bartha Elek professzor javaslatára esett a választásom a macedón kultúrára, amit nagyon kevesen kutatnak. Szívesen foglalkozom olyan témával, amiben még bőven van kutatnivaló. Abban az időben, amikor elkezdtem, a macedón folklórkutatás gyakorlatilag csak elszórtan létezett, ezt a kultúrát inkább csak politológusok, történészek vizsgálták. Emellett pedig a kutatás sajátossága, hogy inkább bolgárokként, görögökként vagy szerbekként közelítették meg őket. Egyébként a folklór archaikus elemeit kedvelem, ezért nagyszerű választás volt ez a terület, máig hálás vagyok Bartha Elek professzornak az akkori javaslatért.
Pontosan miért nevezhető archaikusnak a macedón kultúra, és milyen sajátos jellemvonásai vannak még?
Amíg tőlünk 1686-ban mentek ki a törökök, Észak-Macedóniából csak 1912-ben, ebből is következik, hogy jelentős „fáziskésés” van azon a területen. Ha nem számítjuk Albániát, ami szintén 1912-ig az Oszmán Birodalom része volt, akkor gyakorlatilag Európa egyik legnagyobb fáziskésésben levő országáról beszélhetünk gazdasági és fejlődési szempontból. Viszont a folklórkutatóknak ez kifejezetten jó hír, mert így megmaradtak olyan dolgok, amik akár évszázadokra visszamenő hagyományokról árulkodhatnak. Nagyon sok, az ősszláv hithez köthető szokás maradt fenn máig, ilyen többek közt a szent kövek tisztelete. Van például egy kisebb szobányi méretű kő Szveti Nikole közelében, amelyhez Szent György-napkor meddőnek tartott asszonyok zarándokolnak el, mert a hiedelem szerint régi mágikus praktikák alkalmazása a szent kőnél termékenységhez vezethet. A legérdekesebb, hogy valóban viszonylag sok hölgy teherbe esik a rákövetkező egy évben.
Milyen kihívásokkal jár ennek a témának a kutatása?
Számomra az volt az első felismerés, hogy Kárpát-medencei fejjel nehéz a balkáni életet, történelmet értelmezni. Tegyük fel, hogy macedónok vagyunk, és megkérdezik tőlünk, hogy kik azok a macedónok? A bolgárok azt mondják ránk, hogy bolgárok vagyunk, a szerbek azt, hogy szerbek vagyunk, és az utolsó 2-3 ezer évben folyamatosan változott körülöttünk minden. Egyszer, amikor előadást tartottam a macedónokról, megkaptam a bolgároktól, hogy márpedig ez a folklór nem is létezik, és nem értették, hogy miért foglalkozik egy magyar kutató a macedónokkal.
A kutatómunkához először is a macedón nyelvet kellett elsajátítanod. Ez mennyire okozott nehézséget?
Szerencsére nem kellett a nulláról kezdenem, ugyanis egészen addig amolyan pánszláv-szerű nyelvet beszéltem – volt benne horvát, orosz, szlovák, mindenféle –, aminek nem nagyon örültek a szlávok, amikor meghallották, de valamennyire meg tudtam értetni magam. Úgy döntöttem, a szláv nyelvek közül legalább egyet megtanulok rendesen. Érdekesség, hogy a macedón a legdélebbi szláv nyelv, tőlük délre már görögök élnek. Névszóragozás gyakorlatilag nincs – csupán a vokatívusz –, helyette rengeteg elöljáró szó van. A szláv nyelvekre egyébként az a jellemző, hogy akár egy lengyel is tud egy macedóntól alapszinten egy pohár vizet kérni, annyira hasonlítanak egymásra.
Milyen élmény volt a terepmunka Észak-Macedóniában? Úgy tudom, nagyon vendégszeretőek a helyiek…
Igen, ez megint az archaizmusukhoz köthető: a macedónok természetükből adódóan kényszeres vendéglátók. A legnagyobb sértődést náluk azzal lehet okozni, hogyha nem fogadod el a meghívásukat, nagyon szeretnek beülni különféle vendéglátóhelyekre társalogni. Az egész utazás rendkívül pozitív tapasztalat volt. Van egy alapvető kommunikatív pezsgésük, és kiváló házigazdák, tehát Észak-Macedóniába vendégként nagyon jó menni. A turistáknak általában azt tanácsolják, hogy az országba érkezve ne kezdjenek el se énekelni, se zenélni, se táncolni, mert a macedónokat ezekben úgysem lehet túlszárnyalni. A néptánc náluk az alapvető műveltség részét képezi, éppen ezért sokan döntenek úgy, hogy ezt a területet választják továbbtanulás céljából, hiszen ehhez minden alaptudásuk megvan. Ami még érdekesség, hogy létrejött náluk egy magyar közösség is, így folyamatosan húzódik egy szál a két ország között.
És Magyarországon mennyire jelenik meg a macedón kultúra?
1948–1949-ben a görög függetlenségi és polgárháború idején nagyon nagy számban jöttek hozzánk „úgynevezett görögök”, de ma úgy tűnik, hogy ennek a csoportnak hozzávetőleg a fele kisebbségi, azaz macedón volt. A mai görög önkormányzatnak egy része még mindig macedón, a görögök pedig szeretnék őket görögnek tartani. Itt több ezer főről beszélünk, amely nagy részben görög és macedón identitású volt. Nem könnyű és politikailag alaposan terhelt kérdés az egészen kicsi gyerekként érkezett, hontalan adminisztrációjú, görögnek tartott és sokszor eltitkolt macedón kisebbségi menekültek identitástudata, ez néhány interjúban kitűnt. Másfelől ez a kis macedón csoport ma még mindig megtalálható Magyarországon, még ha hivatali adminisztrációjuk gyakorlatilag nincs is.
Milyen kapcsolódási pontjai vannak a két kultúrának?
Az egyik ilyen a táncház. A magyar táncházmozgalom 1972-ben indult, a délszláv pedig nagyjából két évvel utána, tehát szinte egy időben jelentek meg. Kricskovics Antal személyének köszönhetően, illetve a kisebbségi önkormányzatok, a szerbek, a görögök és a horvátok működésében is adott volt a balkáni táncanyag, mivel e kisebbségek táncai és népzenéje számukra populáris identifikációs elem. A mozgalom a mai napig életben maradt. Több görög és szerb együttes van nálunk, akik egymás zenéit is játszák. Tehát erősen jelen van a déli szláv kultúra, és ezen belül a macedón is, ami ugyanúgy a része ennek. Magyarországon a déli szlávok kultúrájának ápolása a kezdetektől ott van a néprajzban, ahogy a táncházban is, a magyarral együtt szinte rögtön elkezdtek kisebbségi táncokat is járni. Ezt követően jöttek létre külön a balkáni táncházak, de a kettő a mai napig tulajdonképpen kéz a kézben jár.
Mit kell tudnunk a korábban már említett lánc- és körtánckultúráról?
A görögöknél ez a táncforma továbbra is a mindennapi kultúra része, társasági eseményeken, nyilvános rendezvényeken gyakran előfordul, hogy örömükben fogják magukat, és összekapaszkodva lánctáncot kezdenek járni. Kevesen tudják, hogy a lánctánc annyira divatos volt Európában az 1300-as évekig, hogy a hiphop-divat ahhoz képest semmi. Mind a felsőbb társadalmi osztályokban, mind a faluban, minden etnikum körében táncolták, de akár régebbi festményeken is megfigyelhetjük ezt a táncformát. Európában később az történt, hogy egy másik táncforma, mégpedig a párostánc elkezdte kiszorítani, és a 14. századtól inkább ezek terjedtek el. Ilyen a későbbi keringő, polka vagy akár a csárdás legtöbb formája. A lánctáncok pedig egyedül a Balkánon maradtak meg, illetve egy Dánia melletti kis szigeten, amellett ma már inkább csak felújított folklóranyagokban (például a magyarban) találkozhatunk vele. A lánc- és körtánckultúra nem csupán annyit jelent, hogy lánc- vagy körformában táncolják. Ez a későbbi modernebb páros és szólóformákhoz képest egy teljesen más jelenség, még az elnevezése sem ugyanaz, mint a későbbi danse szóból származtatott tánc elnevezés. Találkoztam olyan esettel, amikor valaki az egyik legnagyobb ünnepen, vízkeresztkor a nagycsaládi eseményen nem állt be táncolni, mert abban az évben haláleset történt a családban, és ilyenkor nem szokás. Nagyon komolyan veszik az ezzel kapcsolatos hagyományokat. Szórakozóhelyen viszont már minden további nélkül táncolt, számára a két tánc nem is esik egy kategóriába. A lánctáncnak az a különlegessége, hogy egyszerre nagyon sok emberből is állhat, akár 20-30 főből, sőt ennél sokkal jelentősebb számú résztvevőből születnek rendszeresen falunyi méretű lánctánc-próbálkozások, még Guiness-rekordot is felállítottak belőle.
És a balkáni lánc- és körtánckultúrának mik a zenei sajátosságai?
Amint említettük, itt nem csak arról van szó, hogy együtt felvesznek egy formát, hanem valószínűleg az antik időkből járultak hozzá olyan zenei jegyek, amiket mi itt, Nyugat-Európában nem biztos, hogy tudunk értelmezni. Ilyen a Bartók Béla által bolgár ritmusnak nevezett jelenség, amit a 19. század vége óta próbálnak elemezni az etnomuzikológiában. Én is ezt szeretném továbbvinni, hiszen ez a munka még egyáltalán nincs befejezve. A lánctáncanyagokban más olyan zenei jelenségek is megtalálhatóak, amik a mai zenei érzékelésünktől eltérnek, és kifejezetten ennek a kultúrának a tartozékai.
A habilitációd témája is a bolgár ritmus köré épült fel. Mit kell tudni erről a jelenségről?
Az egyik érdekesség, hogy a Bartók utáni kutatásban inkább az aksak megnevezést használják már, ami törökül annyit jelent, sánta. Ez arra utal, hogy nem csak 2-es vagy csak 3-as egységeket tartalmazó ütemekből áll egy zene, hanem 2-es és 3-as egységek is megtalálhatók benne, és ezek váltakoznak egymással. Ehhez hasonló, illetve a súlyok váltakozásának szélsőséges példája az archaizáló Tavaszi áldozat, Sztravinszkij műve.
Milyen felfedezésekre tettél szert a kutatás alatt?
Azt találtam, hogy a lánc- és körtáctánckultúrát az aksakon kívül még két dolog jellemzi egy időben: a szimultaneitás, illetve a táncanyag aszimmetriája. A kutatócsoportommal ezt a hármat együtt értelmezzük, és a tánc aspektusából tanulmányozzuk a bolgár ritmust. Elsősorban az etnomuzikológia meglátásait kellett figyelembe vennem, ugyanis a bolgár ritmusnak nagy szakirodalma van, amiből ki tudtam indulni. Fontos még a művészetfilozófiai keretben való vizsgálat: a szerzők itt főként az antik hellén choreiával foglalkoznak, ami kifejezetten egy lánctánckultúra volt. Ők alapvetően a klasszika-filológia, illetve az összehasonlító irodalomtudomány területén kutatnak, és vannak olyan homéroszi szövegértelmezéseik, amelyeknek a köveztetései nagyon jó értelmezései keretet adtak. Általában olyan szerzőkre találtam, akik magyar nyelvterületen egyáltalán nem ismertek, és más tudományterületekről is jönnek, de számos összefüggésre segítettek rávilágítani.
Mi adja a balkáni néptánc elsajátításának nehézségét, és mennyi időbe telik megtanulni?
A dolog nehézsége, ahogy korábban is említettem, a nyugati zenei fül és gondolkodás számára a mindent elsöprő aszimmetria, és egyfajta zeneileg alakítható rugalmasság. Emellett nagyon cizellált lépésanyaga van. Könnyebbség viszont, hogy nem kell hozzá párt szerezni, hiszen mindig közösen, egy nagy láncban táncolnak. A macedónok számára zenei aszimmetria természetes, szinte beleszületnek, azonban egy kívülálló számára okozhat nehézségeket. Van benne bőven kihívás, de ugyanakkor nagyon izgalmas, és tényleg megéri foglalkozni vele.
Végezetül mesélj az Ohrid Macedón Folkegyüttesben való munkádról, élményeidről!
Az együttest 2012 áprilisában alakítottuk meg az ELTE Macedón Lektorátusának és a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének doktoranduszaival és hallgatóival. Volt közöttünk macedón minor szakos, görög és horvát szakos is. Eredeti viseleteket hoztunk Észak-Macedóniából, és a cél az volt, hogy szélesebb körben megismertessük a macedón folklórt táncokon és dalokon keresztül, valamint ápoljuk a magyar–macedón kapcsolatokat mindkét ország irányában, főként táncos és népzenei előadásokat tartottunk. Az együttes az Ohridi-tóról kapta a nevét, amely a szláv írásbeliség, sőt a keresztény kultúra egyik legfontosabb központja volt. Ez a mozgalom főként az egyetemi évek alatt élte a virágkorát. A pandémia alatt szinte csak online létezésre korlátozódott a tevékenység, most már azonban újraindítottuk a „Balkán-Fan” társaságoknak tartott programokkal.
További információk: macedon.hu
Bólya Anna Mária néprajz és kulturális antropológia területén doktorált kutató, zeneelmélet-tanár, tánctörténettanár, az MMA MMKI megbízott kutatója, aki művészetiiskola-alapító és -vezető, kórusvezető, ének- és zenetanár, tantárgyfejlesztő is volt már korábban. Fő kutatási területe a szakralitás és tánc, valamint a mozdulati szimbolika, a tánc és a keresztény kultúra kapcsolata. Saját szervezésű projektjeiben a magyar balett és a magyar színpadi néptánctörténet kezdeteinek multidiszciplináris megközelítésű kutatását végzi. Zeneismereti, tánctudományi, néprajzi és nyelvi témákban kurzusokat vezet magyar egyetemeken és tanfolyamokon, valamint vendégelőadásokat is tart külföldi egyetemeken. Az elmúlt időszakban párhuzamosan több tánctörténeti kutatáson is dolgozott, amelyeket a koronavírus-járvány ideje alatt otthonról igyekszik folytatni. Hogy miként lehetséges az önkéntes karantén betartása örökmozgóként, arról ő maga mesél kutatóinkról szóló interjúsorozatunk legújabb részében.
Jelenlegi munkád fontos területeként egy olyan kutatási projektet vezetsz, amely az egyes balett-történeti témák művészetelméleti megközelítésére irányul. Megtennéd, hogy bemutatod ezt a projektet?
A kutatás egy Auróra című, magyar balett-történetet bemutató tudományos könyvsorozathoz kapcsolódik, amelynek az 1-2. része a közeljövőben fog megjelenni, a 3-4. része pedig még folyamatban van. A sorozat tulajdonképpen onnan indul, amikor is a magyarországi balett története – bizonyos előzményeket követően – ténylegesen elkezdődött Campilli Frigyes koreográfus és Aranyváry Emília balettáncosnő munkásságával, így az 1-2. kötet mindenekelőtt őket helyezi középpontba. Az Auróra harmadik része már a századforduló időszakát fogja vizsgálni, ezen belül is az Operaház megnyitásának korszakát, amely balett-történeti szempontból egy nagyon fontos eseménynek minősül. A negyedik kötet pedig az azt követő jellegzetes korszakot mutatja majd be, amely Nicola Guerra, azaz Guerra Miklós korszaka. Ez utóbbival kapcsolatban zajlik most a kutatás egyik része. Itt már nem is igazán beszélhetünk a balett kezdeti stádiumáról, hiszen Bartók-műveket is találhatunk a korszakban, valamint Gyagilev együttesének első vendégjátéka is ehhez az időszakhoz tartozik.
Milyen tudományterületeket érint ez a kutatás?
Az egész kutatási projekt kiindulópontja Pónyai Györgyi korabeli sajtócikk-gyűjteménye. Ez a régóta halmozódó gyűjtemény rengeteg olyan sajtórecenziót és kritikát foglal magában, amelyek korabeli nyelvezetükből adódóan mai szemmel nagyon jópofán hangzanak, és rendkívül jó meglátásokat találhatunk bennük. Emellett a recepciótörténeti bemutatás mellett kapcsolódnak még a kutatáshoz különféle művészetelméleti területek, amelyeken keresztül több irányból is vizsgáljuk a korhoz kapcsolódó táncművészeti, valamint a magyar táncélethez kapcsolódó kérdéseket.
A projekt keretein belül milyen témát vizsgálsz most?
Amivel éppen foglalkozom, az a Guerra Miklós nevéhez fűződő korszakon belül Vaclav Nizsinszkij táncos munkássága, az ő magánéleti és Magyarországhoz való művészi kapcsolódásait kutatom. Két jelentős műve kapcsán sokan sok mindent leírtak Nizsinszkij géniuszáról, ezt igyekszem saját szempontokkal kiegészíteni. A téma aktualitását a művész halálának hetvenedik évfordulója adja.
Mi volt az indíttatása egy ilyen nagyszabású projektnek?
Annak idején felmerült az igény egy olyan újgenerációs tánckutatásra, amely alapvetően művészetelméleti irányból közelíti meg a balettet vagy általában a színpadi táncot, ugyanis ezen a téren vannak hiátusok a magyar tánctörténet kutatásában. Így indult el az egész. Emellett szerettem volna behozni a virtuálisvalóság-tartalom készítését a tánctörténetbe, amely kísérleti módon meg is történt. A cél az volt, hogy interdiszciplináris megközelítésből vizsgáljuk magát a táncot, így az első kötetben többek között filozófiai, pszichológiai és informatikatudományi aspektusban íródott tanulmányok is megtalálhatóak lesznek. Az esetlegesen egymásnak ellentmondó meglátások adják a kötet egyik érdekességét, amelynek célja új tudományos igényű diskurzusok, párbeszédek elindítása a tánc népszerű témájához kapcsolódóan.
Egy másik kutatásod a néptánc története köré épül. Milyen kérdéskörök adódnak ezzel a témával kapcsolatban?
A néptánc esetében gyakran felmerül a kérdés még ma is, hogy mi az, ami autentikus. Ehhez még az a kérdés is hozzájön, hogy mit nevezünk ma néptáncnak? Ennek kapcsán két kutatási projektet indítottunk. Az első a nem kellően ismert Magyar Csupajáték nevű összművészeti produkciót vizsgálja, amely a magyar néptánc művészi színpadra alkotásának első jelentős példája. A kutatás aktualitása, hogy a produkció az 1938-as NEK programsorozatához kapcsolódott. Az éppen aktuális projektünk címe Tradíció 5.0, amelynek során egy olyan hungarikumot veszünk górcső alá, amely a Kárpát-medencében és minden bizonnyal ennél szélesebb területen is egyedülálló művészi példája a tradicionális táncanyag színpadi újraalkotásának, ez pedig az úgynevezett Magyar Iskola. Legfőbb személyisége Novák Ferenc koreográfus, aki a magyar néptáncot felhasználva drámai műveket hoz létre, ezáltal sajátos művészi kontextusba helyezi a magyar néptáncot. A másik középpontba kerülő személy a 2012-ben elhunyt Györgyfalvay Katalin koreográfus, aki mintegy minimalista módon szerkeszti újra a néptánc matériáját. Mindez egyrészt azért is érdekes, mert nem kapcsolódik be abba a vitába, hogy mi számít autentikusnak és mi nem, másrészt természetesen a régi dekorativitási funkciók sincsenek meg nála, amelyek még az 1950-1960-as években, illetve később is jelen voltak a színpadi néptánc kapcsán. Az ebben a témában megszülető kötet elkészítésében számos kutató vesz részt rajtam kívül, akikkel azt a kérdést is vizsgáljuk, hogy a különféle táncnyelvek hogyan integrálódnak az egyes koreográfusi stílusokban.
Mindkét nagy projekthez készül tananyag és tanári segédanyag, amelyek egy részét az MMA MMKI már közzé is tette a honlapján. Ezek hogyan épülnek fel, és miért hasznosak?
A tananyagok elkészítése Dani Erzsébet olvasáskutató HY-DE modellje alapján történik, amely a mélyfigyelem kialakítására irányul, és alapvetően a huszonéves korosztály számára hasznos, amelyik már máshogyan tanul az idősebbekhez képest. Mi ennek a koncepciónak a 90 perces részét próbáltuk ki, amely úgy működik, hogy a hallgató egyre kevesebb információs csatornán keresztül kapja az anyagot: a kezdetben jelen lévő hang-, kép- és videóanyagokat fokozatosan csökkentjük. A hagyományos tanári előadás az utolsó 40 percre esik, amikor már a hallgató figyelme a mélyfigyelem felé mozdul el. Ehhez készül egy 90 perces időzített PPT-előadás, amelyet a tanárnak csak el kell indítania. Tulajdonképpen ugyanaz az anyag hangzik el háromszor: először nagy vonalakban, általános képet adva, sok multimédiával, másodszor kevesebb csatornán keresztül és egy kicsit jobban elmélyítve, a legvégén pedig csak a mély magyarázat. A cél az, hogy a tanároknak egy teljesen kompakt segédanyagot nyújtsunk, amelyben minden pontosan le van írva utasításokkal együtt. A diavetítésekhez tartozik egy nagyjából 15 oldalas szöveges tananyag, amely egy javaslat az érintendő témakörökre, valamint egy e-learning struktúra, amely kifejti, hogy miként érdemes egy ilyen rendszert létrehozni. Az Auróra 1. anyaga mindezek mellett tartalmazza még a virtuálisvalóság-tartalmat is, amely egyfajta szemléltető eszközként funkcionál. A tananyagok bárhol felhasználhatók, ahol tánctörténet-oktatás folyik, illetve a téma iránt nem szakszerűen érdeklődők is nyugodtan böngészhetik.
Ezek mellett milyen tudományos munkáid születtek még a járvány ideje alatt?
Nemrég részt vettem a Milloss Aurél-monográfia szakfordításában. Milloss Aurél koreográfus a Magyar Csupajáték expresszionista néptánckoreográfia alkotója volt, aki életének jelentős részét Olaszországban töltötte. Elvállaltam a monográfia zenei lektorálását, amelynek kapcsán újra át kellett néznem a zeneelméleti szakkifejezéseket, és ez komoly kutatómunkát jelentett az önkéntes karantén elején. Emellett macedón folklórt is kutatok, és a Macedón Tudományos és Kulturális Közlemények című folyóiratot szerkesztem, amelynek online megjelenését most készítjük elő.
Hatással van a kutatásaidra az otthoni munkavégzés?
Alapvetően a kutatómunka gyakorlata nem sokat változott, hiszen egyébként is rendszeresen használok internetes forrásokat, elektronikus kiadványokat a munkám során. Nagyon szeretek tudományos keresőkben kutakodni, könnyebbséget jelent például egy fordítói munkánál, ha ki tudom másolni a szöveget. Persze jól jönne néhány könyv, amely csak könyvtárban elérhető, és jelenleg nem tudok hozzáférni, de szerencsére így is tudok haladni. Az egyetlen nehézséget az jelenti számomra, hogy nem szeretek sokáig egyhelyben ülni, inkább mozgékony vagyok. Bár a kutatás általában nem jár különösebb mozgással, most még jobban oda kell figyelnem rá, hogy néha felálljak az asztaltól… egy kicsit jobban keretek közé kell szorítanom az időmet. A munkatársakkal való kapcsolattartás egyébként eddig nagyon jól működik interneten keresztül is, bizonyos értelemben jobban odafigyelünk egymásra, de a személyes kontaktust sajnos ez sem tudja helyettesíteni.
Milyen tapasztalataid vannak az online egyetemi oktatással kapcsolatban?
A Magyar Táncművészeti Egyetemen vannak kurzusaim tánctörténeti és zeneelméleti, zenetörténeti témában, ezeket most az internet segítségével kell lebonyolítanom. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy korábban már bevezettem az e-learning használatát a kontaktórák mellett. Ez most hasznunkra válik a diákokkal, mert gyakorlatilag csak folytatni kell, amit elkezdtünk. Jó érzés tudni, hogy továbbra is működik minden, annak ellenére, hogy most nem tudjuk személyesen tartani a kapcsolatot egymással. Vannak külföldi hallgatók is, akik szintén tudnak így haladni. Hét modulból áll a félév, minden modulban található több kisebb feladat, például kutatómunka vagy teszt, amelyet a diákok megoldhatnak, emellett rendszeresen tartok kontaktórát is. Nem webinárium formájában, hanem egy ötpercenként frissített oldalon, amely mellett chatszobát is nyitok. A hallgatók részéről egyelőre pozitív visszajelzéseket kapok, a részvételi létszám hasonlóan jó, mint azelőtt a személyes kontaktórákon.
Az otthoni munka és az oktatás mellett hogyan kapcsolódsz ki?
A munkám egyben a hobbim is, így nehéz szétválasztani, hogy mikor pihenek és mikor nem. Előfordult, hogy munkaközi szünetekben ugyanazt a könyvet olvastam, mint a munkám során, csak kicsit lazábban… Egyébként a tánc a legnagyobb hobbim, de sajnos erre most csak itthon van lehetőség. Utazni is nagyon szeretek, bár most ez sem jöhet szóba. Néha lazításként leülök zongorázni vagy elmegyek a közeli parkba futni.
Hogyan éled meg a kijárási korlátozást?
Nagyon szigorúan veszem a szabályokat. Vigyáznom kell, hogy ne kapjam el a vírust, mert ezzel édesanyámat is veszélyeztetném, akinek rendszeresen be szoktam vásárolni. Kutyasétáltatásnál a kutyára is cipőt kell húznom, ez általában egy elég vicces és bonyolult folyamat, de erre is oda szoktam figyelni. Mindenhová gyalog megyek, tehát nagyobb kimozdulásaim nincsenek, és ilyenkor is igyekszem tartani a távolságot másoktól. Nem könnyű, de megéri odafigyelni, mert úgy érzem, volt értelme a sok óvintézkedésnek. Ami a legjobban hiányzik, az az úszás, a sok-sok utazás és a személyes kontaktus másokkal. Szerencsére húsvétkor több virtuális locsolást kaptam, amelyet egy szintén virtuális 3D-s tojás megosztásával igyekeztem viszonozni.
Melyek azok a tavaszi félévben elmaradt szakmai programok, amelyeken részt vettél volna előadóként, és lehetőség szerint szívesen bepótolnád őket a közeljövőben?
A tavaszi félévben Kricskovics Antal táncszínházáról tartottam volna egy előadást az Esték a Hild-villában című sorozat keretein belül, amelyet sajnos le kellett mondani. Ez egy nagyon érdekes téma lett volna, ugyanis Kricskovics a Balkán-félsziget folklórját jól ismerő koreográfus, aki az 1960-as évektől több balkáni nép (többek közt görög, szerb, horvát, macedón) kör- és lánctáncait, valamint egyéb táncanyagát építi be műveibe. Készülőben volt továbbá egy előadás részemről Az utolsó garabonciások című konferenciára is, amelyet az MMA MMKI májusban rendezett volna meg, illetve nagyon vártam a hagyomány szerint Szigligeten megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciánkat is. A rendezvényeken túl előkészületben volt a Magyar Csupajáték NEK 1938 című kötet, amelyet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra terveztünk megjelentetni. Ahogy említettem, a Magyar Csupajáték az 1938-ban Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából létrehozott programsorozat részeként a magyar néptánc színpadra alkotásának első jelentős példája volt, és nagyon bízom benne, hogy az őszi évfordulóig sikerül befejeznünk ezt a kiadványt.
A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet eddigi kutatási eredményeit felhasználva újabb oktatási anyagokat tesz közzé most a tánctörténet és tánctudomány témakörében.
A most közzétett tanulmányok leginkább a magyar baletthez kapcsolódnak, felhasználási körüket tekintve pedig hasznos kiegészítésként szolgálnak többek közt a Magyar Táncművészeti Egyetem tanulóinak és tanárainak minden magyar nyelvű képzési formában, minden szakirányon, ezen belül a Tánctörténet szigorlati tárgy elvégzéséhez (magyar tánctörténeti tételek kidolgozásánál) nyújtanak segítséget. Az angol nyelvű képzésben a tanulmányokhoz kapcsolódó absztraktok és a 3D tartalom is hasznosítható, többek közt a History of Dance szigorlati tárgyban. Segítségként szolgál továbbá szakgimnáziumok részére a tánctörténet érettségi tárgy elvégzéséhez (magyar tánctörténeti témakörök esetében), és az azt követő OKJ-s képzés tánctörténet vizsgatárgyának teljesítéséhez. Hasznos lehet mindemellett alapfokú művészetoktatási intézményeknek (két továbbképző évfolyam, tánctörténet tárgy), tánctörténetet is oktató tanfolyamoknak, valamint a fenti szinteken oktató tanárok számára.
A digitális tananyag az Auróra 1-4. elektronikus tanulmánykötetek tartalmát foglalja magában. Az Auróra 1-2. kötet, amelynek szerkesztett változata hamarosan elérhető lesz az MMA MMKI elektronikus megjelenő Műhelytanulmányok sorozat részeként, a magyar balett kezdeteit tárgyalja a Pesti Magyar Színházban/Nemzeti Színházban, valamint Campilli Frigyes és Aranyváry Emília munkásságát járja körbe. A tananyag jelentős részét teszi ki Pónyai Györgyi korabeli sajtórecenzió-gyűjteménye. A segédlet további részei: szöveges tananyag; szemléltető képek, videók; a 3D tartalomra mutató link; valamint az angol nyelvű absztrakt. Az Auróra 1-2. című tananyag PDF formában most ITT tölthető le.
Az Auróra 3. kötet témája a magyarországi balettélet a Magyar Királyi Operaház megnyitását követő időszakban, alapja pedig szintén Pónyai Györgyi korabeli sajtórecenzió-gyűjteménye.
Az Auróra 3. című tananyag PDF formában most ITT tölthető le.
Az Auróra 4. kötet a magyarországi balettéletet vizsgálja Guerra Miklós (Nicola Guerra) időszakában, kitérve Guerra művészi és pedagógiai eredményeire. A tananyag alapja a jelenleg is kidolgozás alatt álló kötet anyaga, Pónyai Györgyi korabeli sajtórecenzió-gyűjteménye, Lévai Péter oktatás-módszertana és Bólya Anna Mária Nizsinszkijről szóló betoldása. Mindkét fájl úgyszintén tartalmazza a szöveges tananyagot, az azt szemléltető képeket, videókat és a témát ismertető, angol nyelvű absztraktot.
Az Auróra 4. című tananyag PDF formában most ITT tölthető le.
