Május 5-én folytatódik az Esték a Hild-villában – Tesztoszteronépítészet III. című beszélgetéssorozat az MMA MMKI szervezésében. A rendezvény élőben követhető a kutatóintézet Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.
Az aktuális adás vendége Ripszám János építészmérnök, aki diplomáját a Középülettervezési Tanszéken szerezte, ezt követően felvételt nyert a Magyar Építőművészek Szövetségébe. Két év kivitelezői gyakorlat után a Fejér megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál, Pordán Ferenc mellett építész tervezőként dolgozott. E négy év alatt önálló feladatokat kapott, közben 1988-ban megszerezte a vezető tervezői jogosultságot. Ettől kezdve Siófokon dolgozott, és 1988-89-ben elvégezte a MÉSZ Mesteriskola X. ciklusát. Ezt követően és ennek köszönhetően lehetősége nyílt arra, hogy két évig Gerhard Hinterwirth építész irodájában, Gmundenben dolgozhatott (Kovács Péterrel együtt), aminek későbbi munkáira döntő hatással van mind a mai napig. Ausztriából 1991-ben tért haza. Évekig a Sióbau Tervező és Kivitelező Kft. vezető tervezője volt, 1998 októberében pedig megalapította saját irodáját, azóta a „Ripszám és Társa” Építész Iroda Bt. tulajdonosa és vezető tervezője. A Somogy Megyei Építész Kamara elnökségi tagja.
Ripszám János így vélekedik a minket körülvevő világról: „…vendégek vagyunk itt, igyekeznünk illik, hogy szép emlékeket hagyjunk magunk után. Kölcsön kaptunk mindent, hogy örömünket leljük benne, gazdagítsuk és úgy adjuk tovább az utánunk jövőknek. Így látom a minket körülvevő világot, amit ápolni kötelességünk is, bár nem annak érzem, egyszerűen nekem ez így jó. Minden nap próbálom tudatosan megtalálni a Szépet, a velem együtt úton levőknek kimondani a Jót, megköszönni az Égnek a létezést, elereszteni a kudarcokat, letenni a fájó vagy sértő dolgokat. Hiszem, hogy ennek van értelme.”
Ripszám János balatoni főépítészt arról fogja faggatni beszélgetőpartnere, Wesselényi-Garay Andor, hogy mennyiben tekinthető a Balaton vidéknek? Mennyiben befolyásolja lakosainak viselkedését, hogy egy olyan tájenergiával gazdálkodnak, amelyért nem megdolgoztak, hanem amit inkább megkaptak? Miképp lehet egyensúlyban tartani a különböző ön- és közérdekeket a Balaton mellett? Hol húzódik a tó kisajátításának határa? Ott, ha tucatjával épülnek neomodern társasházak és nyilvánvalóan megjelenik egy új, tehetős réteg felborítva evvel a már kialakult társadalmi szerkezeteket, vagy ott, ha helyi – gyökereit tekintve viszont úgyszintén pesti – lakosként megakadályozzák azt?
