Nagy Gáspár és Szokolay Sándor nagyszabású életművéből a rendszerváltás után főként a közéleti konnotációk kerültek az elemzések középpontjába. A szerzők 1956-os forradalom eszmeisége iránti elkötelezettsége valóban identikus, ám nem kizárólagos elem ars poeticáikban. A nemzeti hagyományközösséggel való azonosulás s a megélt, személyes hit szintúgy eleme művészi hitvallásaiknak, mint az örökölt stílus és a kísérletező nyelvjáték ötvözése. Öntörvényű, romantikus alkatú művészként egyikük sem igyekezett az iskolánként és kurzusonként változó korszerűségi elveknek megfelelni; egy egyetemes közösségnek írtak nyelviségükre reflektáltan, aktuálisan, alkotói személyiségük legteljesebb hitelével. A jelen tudományos ülésszak ezért azt a célt tűzi ki, hogy megkezdje a két életmű újraolvasását, s az egyes műveket eleddig kevéssé figyelembe vett szempontokból helyezze el új, egyetemes és hazai kontextusokban is. Az alkotói kompozíció, annak közönséggel folytatott párbeszéde, valamint a szakmai recepció három csomópontjában vélik a szervezők tetten érni a két művész velünk élő örökségének kortárs jelentőségét. A két alkotó együttes tárgyalását ars poeticáik összeolvashatóságán túl indokolja, hogy több ízben is kölcsönösen megihlették egymást. Az ezeréves államiság tiszteletére, közös vállalkozásként született meg a Symphonia Ungarorum kantáta, amelynek ünnepélyes levetítésével zárul az ülésszak. A mű mindkettőjük számára létösszegző vallomás a művészetről, önmagukról és a közösségről.
A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni az alábbi linken keresztül lehet: http://vigado.hu/symphonia-ungarorum
