A huszonegyedik század egyházi művészetével foglalkozó sorozatunk második részéhez érkeztük. Az első alkalommal megpróbáltuk számba venni a szakterületeket és meghatározni ezek határait. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet által szervezett konferencia során ezek hatását szeretnénk vizsgálni. Arra keressük a választ, hogy van-e befolyása az ember lelki jóérzésére azoknak a művészeti alkotásoknak, amelyek vallásos közegben érvényesülnek?
A hit önmagában lelki táplálék, orvosság, vigasz, ám ha a vallásos élet eszközei a művészetek közelségében, vagy azokkal együtt jelennek meg, hatásuk megtöbbszöröződhet. Ez legegyszerűbben a különféle pszichoterápiás formákon mérhető és vizsgálható. A népzene ősi motívumai, természetes formái is építhetik, gyógyíthatják a lelket. A míves, komoly szakmai és művészi értéket hordozó műtárgyak, a modern, de a régire is figyelő templomépítészet is jelentős hatású.
A közös gondolkodás fő vonala az, hogy kiderítsük, vajon a tartalom (esetünkben a keresztény hit) vagy az eszközök (művészeti jelenségek, termékek) használata a fontosabb. Mennyire kell belemélyedni egyik vagy másik oldalba? Van-e rangsor, azaz hatékonyabb-e egyik oldal a másiknál? Beszélgetésünk másik vonala a tér és az idő hatása a vallási elmélyülésre. A teret a képzőművészet, az időt a zene dekorálja a mostanában divatos megfogalmazás szerint. Kérdés az is, hogy korunk vallásos eseményeinek színtere és akusztikus tartalma hogyan alakul, merre tart, kell-e, lehet-e befolyásolni a változás folyamatát.
A konferencián való részvétel regisztrációhoz kötött. Regisztrálni itt lehet:
