Kultúraláncolatok - konferencia a generációk közötti kulturális kapcsolatokról

Rendezvény időpontja:

2020. 02. 03.

Helyszín:

Megtekintés:

Kultúraláncolatok címmel tartott konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete február 3-án a Pesti Vigadóban, amelynek középpontjába ezúttal Tóth Árpád költő munkássága, kora és nem utolsó sorban szellemi örökösei kerültek. A tudományos ülés legfontosabb célkitűzése volt, hogy a három generáció közötti kulturális kapcsolatot vizsgálja meg, amelynek tagjai Tóth Árpád mellett lánya, Tóth Eszter költő, műfordító, valamint az ő fia, Hollós Máté Erkel-díjas zeneszerző. A felsorolt személyek életútja szoros kapcsolatban áll egymással, azok átfedik egymást, de történeteik érthető módon különböznek is, hiszen mindhárman más-más szempontból váltak jelentőssé a huszadik században.
Az egybegyűlteket Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója köszöntötte. Beszédében felhívta a figyelmet Kodály Zoltán egyik fontos gondolatára, amely a konferencia jelmondatának is tekinthető: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Meglátása szerint a kultúra elemeinek, területeinek változása ellenére a nagy elődök által rögzített gondolkodásmód megmaradt: olyan kulturális kapcsolódások vannak az egyes generációk között, amelyekhez vissza kell nyúlni, ezáltal lehet megalapozni a következő nemzedék tudását.


Farkas Attila filozófus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Szent István Egyetem adjunktusa Tóth Eszter költészetét a test és a lélek, illetve a monológ és a dialógus viszonyának tükrében közelítette meg előadásában, miközben a költő korát is megpróbálta minél érzékletesebben lefesteni. Az értelmezést abból a perspektívából vitte véghez, amelyet elmondása szerint a költő maga nyit meg az olvasók számára, ezáltal a Rudolf Steiner által kezdeményezett antropozófia nyomán fő témaként kezelve a magánéletet és a világértelmezést.
Falusi Márton költő, esszéíró, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa az alkaioszi strófa különféle megnyilvánulásait járta körbe az irodalomból felhozott példákkal is alátámasztva, Tóth Árpádtól egészen a kortársakig. Mint azt kiemelte, bizonyos strófaszerkezetek sajátos gondolkodásmódot, bölcseleteket is magukkal hozhatnak a múltból, így a költő szecessziósan gazdag lírája, dús formakultúrája kétségkívül megalapozza az említett poétikai műgond alaposabb vizsgálatát.
Smid Róbert, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport tudományos munkatársa előadásának tárgya Tóth Eszter és az utómodernség dilemmája volt. Mint azt hangsúlyozta, a költőnek nemcsak az irodalmi modernség felerősödött tapasztalataival kellett szembenéznie, de az apai örökséget is egy megváltozott irodalomtörténeti helyzetből, a klasszikus modernségnek a történeti avantgarde által kellett feldolgoznia.
Wesselényi-Garay Andor építész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense megkísérelt párhuzamot vonni az építészet és az irodalom területe között azáltal, hogy a közelmúltban elindított kutatásokra hivatkozva paradigmahatárok helyett az egymást kiegészítő formaláncolatok folytatólagosságára hozott példákat, mégpedig több ezer éves épületek napjaink városképéhez fűződő kapcsolatának bemutatásán keresztül. Az előadó értelmezhető keretek közé helyezte, ezáltal a kultúra „láncfonatdarabjaiként” igyekezett láttatni a kortárs rekonstrukciók közelmúltban megépült példányait.
Levente Péter előadóművész megemlékezésének címeként Tóth Eszter Kortársak című versének egy sorát választotta: „hála néktek, idegen fecsegők!” Az előadó beszédében részletesen beszámolt arról, hogy háromszor is találkozott a költővel, minden alkalommal a Zsebtévé című televíziós műsor forgatókönyve miatt, amelynek egy szerencsés tévedés eredményeképpen lett a munkatársa, és bábszínész- és pantomimművész-bizonyítványának köszönhetően tizenöt évadon keresztül szórakoztatta a nézőket Móka Miki szerepében.
Kovács Őrs Levente, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa Tóth Árpád színpadi világát járta körbe a Cseresznyéskert című nagy sikerű drámafordítás példáját középpontba helyezve. Elsődlegesen színház- és kultúrtörténeti szempontból emelt ki olyan aspektusokat, amelyek gazdagabbá, színesebbé teszik a költő életművét. Felelevenítette a két világháború közötti magyar színházművészet útkeresését, és mint azt hangsúlyozta, maga a darab azért is figyelemreméltó, mert kevés olyan műalkotás van a magyar kultúrtörténetben, amely a Cseresznyéskertéhez hasonló utóélettel rendelkezik.
Fehér Anikó népzenekutató, karnagy, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó oktatója előadásának fókuszába B. Sztojanovits Adrienne karnagy alakját helyezte, aki – mint arra rávilágított – Tóth Eszter költő életében meghatározó személyiségként volt jelen, emellett korának jelentős, Kodály Zoltán által is nagyra becsült karnagyaként tartották számon. A több kitűnő zenész életművét is befolyásoló előadóművész pályáját Tóth Eszter személyes élménybeszámolóin keresztül igyekezett bemutatni.
Windhager Ákos művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója Budapest Hollós Máté és Ránki György kantátáiban lefestett városképét vizsgálta meg zeneelméleti és zenetörténeti aspektusból. Véleménye szerint a nagyközönség a jelenben aligha találkozhat a jellegzetes Budapest-zenékkel, amelyekből a zenetörténet-kutatás is legfeljebb csupán egy tucatnyit ismer. A két oratorikus mű elemzésével bemutatta azok zenei jelentőségét, valamint rámutatott kulturális emlékezetben betöltött szerepükre.
A konferenciát Hollós Máté zeneszerző zárta előadásával, aki Tóth Eszter zenéhez fűződő viszonyát szerette volna közelebb hozni a jelenlévőkhöz, méghozzá édesanyjával kapcsolatos visszaemlékezéseiből adódóan szubjektív módon. Beszámolójában visszautalt a Fehér Anikó által elmondottakra, kiemelve Sztojanovits Adrienne karnagy jelentőségét a költő életében, de szót ejtett arról is, hogy versein miképpen hagyott nyomot Kistétényi Melindával való barátsága, illetve Richter és Klemperer próbáinak és koncertjeinek élménye. A beszédet követően bemutatásra került az a vegyes kar, amelyet Hollós Máté édesanyja A sokaságban, Kodály ravatalánál című verséhez komponált.

Kultúraláncolatok - konferencia a generációk közötti kulturális kapcsolatokról

Programfüzet:

A böngészője nem támogatja a PDF fájlok megnyitását
A megtekintéshez töltse le a dokumentumot: Fájl letöltése

Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle