2019. szeptember 20-án a mezőségi Kidén mutatták be Fehér Anikó népzenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársának legújabb kötetét, amely a kutatóintézet gondozásában jelent meg, és amely Járdányi Pál népzenekutató munkásságát dolgozza fel.
Kide a Szamosháti dombságon keresztülhúzódó, Válaszútnál a Kis-Szamosba ömlő Borsa-pataknak és mellékvizeinek völgyében fekvő tizenkilenc Borsa-völgyi település egyike. Az elérhető 2011-es adatok szerint lakossága 155 fő, ma ennél kevesebb. A gyönyörű, lankás tájra néző, éppen felújítás alatt lévő úton megközelíthető település négy templomtoronnyal is büszkélkedhet. Itt gyűjtött népdalokat 1941-42-ben a Kodály-tanítvány Járdányi Pál.
Járdányi népzenekutató munkásságának gyöngyszeme ez az összesen mintegy 3 hónap alatt rögzített gyűjtemény (monografikus jellegű gyűjtés), amelynek anyagát Kide községben találta. A mű a doktori disszertációja lett, és még azévben megjelent nyomtatásban Kolozsváron, a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet gondozásában, A kidei magyarság világi zenéje címmel.
Kide 750 lakosú falu volt akkoriban. Kodály javasolta az ezen a területen való gyűjtést Lajthának, aki a közeli Széken és Szépkenyerűszentmártonban dolgozott a negyvenes évek elején, a második bécsi döntést követő politikai enyhülését kihasználva. De gyűjtött itt népzenét és egyházi zenét Veress Sándor és Volly István, Vincze Lajos pedig a pásztorok népzenéjével foglalkozott. A népi orvoslásról Vajkai Aurél publikált könyvet. A néphit és népszokások szerteágazó témáiban jelentős kutatómunkát végzett Szűcs Sándor (természetfeletti erőkkel kapcsolatos hiedelmek), Szendrey Ákos (kalendáris népszokások) és Bónis György (jogszokások). A tejvarázslásról K. Kovács László írt cikket. Jól látszik a néprajzi terepmunka nagyságrendje és sokoldalúsága. E kutatáshoz az Erdélyi Tudományos Intézet további tíz szakosztálya (földrajzi, régészeti, nyelvészeti, irodalmi, embertani, egészségügyi stb.) kutatóinak gyűjtései kapcsolódtak.
A könyvbemutató részleteiről a szerzőt kérdeztük.
Mit kell tudnunk Járdányi kidei munkájáról és mi lett ennek jövője?
Fehér Anikó: Közel 1000 zenei adat került elő Járdányi kérdezősködése nyomán, ebből 100-at jelentetett meg a 43-as kötetben (A kidei magyarság világi zenéje). A kutató hagyatékában felleltünk még 70, ez idáig kiadatlan dalt Kidéből, körülbelül 150, másik négy településen gyűjtött anyaggal együtt. Ez volt az alapja annak az összefoglaló munkának, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete adott ki Fundamenta Profunda sorozatának 9. köteteként. A műben Járdányi teljes, sokoldalú zenei munkássága mellett nagy gondot fordítottam a kidei anyagra, hiszen számára is ez volt a legfontosabb.
Kidére menve felvettünk az autónkba egy gyalogosan odaigyekvő fiatal hölgyet, aki a Kallós Alapítvány muzeológusa, Kide-kutató. De velem jött a kidei eseményre Almási István, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, kolozsvári népzenekutató is. Almási István Kocsis Lajos fiatal kutatóról írott összefoglalójában megemlít egy érdekes, idevonatkozó adatot. Kocsis VII. osztályos diákként iskolai díjat nyert 191011-es gyűjtésével Kolozsváron. A tanulmány címe: Felsőtők [ma Magyarszarvaskend része] és vidéke szöveg nélküli népzenéjének ismertetése. Kocsis itt született 1892-ben. Mindössze 24 évet élt, az I. világháborúban elesett. Kocsis dolgozata mintegy előzetese a később Járdányi és mások által is követett monografikus vagy szociológiai jellegű kutatásnak.
Kocsis gyűjtött Csoma Ferenc „tanárától”, Szalontaitól. SzalontaiCsoma dallamait 1940-ben Járdányi is megtalálta szöveges változatban, ugyanis Csoma gyakran járt muzsikálni a környező falvakba. 1978-ban Almási is gyűjtött tőle, aki ekkor 80 éves volt.
Csoma 1911 elején, tizenhárom éves korában Alsótőkön találkozott Kocsis Lajossal annál a Szalontai Jánosnál, akire az ifjú népzenegyűjtő mint legtöbb adatának forrására hivatkozott. Az a mozzanat is felelevenedett a hajlott korú esztényi muzsikus emlékezetében, hogy Kocsis, miközben a népi táncdallamokkal ismerkedett, viszonzásul keringőkre tanította Szalontait.
Almási tehát találkozott Csomával 1978-ban, de gyűjtött tőle Kallós Zoltán is. Az eseményen jelen lévő Sebő Ferenc népzenész, népzenekutató leírásából tudjuk, hogy Kallós kérdése nyomán kiderült, az idős zenész emlékezett Járdányira, sőt arra is, hogy annak idején Szalontaitól pénzért tanulhatott nótákat. Azt is tudjuk, hogy Járdányi kérlelte Csomát, hogy menjen Budapestre hangzó felvétel készítése céljából, ami aztán nem valósult meg.
Ön először volt a településen?
Én magam a kötet írásának kezdetén, 2016-ban látogattam el először Kidébe, beszéltem a helybéliekkel, akik tudták, ki is volt Járdányi Pál. Egy idős férfi elmesélte, hogy az édesapja énekelt is neki. A mostani a második látogatásom volt annak ellenére, hogy Erdélynek ezt a részét a második szülőföldemnek érzem, évente többször is ellátogatok a Mezőségre és Kalotaszegbe.
Milyen emlékeket őriz a mostani útról?
Szeptember 20-ára egy közönségtalálkozóval egybekötött könyvbemutatót szerveztünk a faluban a református tiszteletes, Nagy Tibor Sándor segítségével. A lelkész 15-20 ember jelenlétére számított, nos, több mint 60-an voltak a szépen felújított, remekül működő gyülekezheti helyiségben. Mintegy 50-60 percen keresztül meséltem a helybélieknek Járdányi munkásságáról, képekkel, zenei részletek bemutatásával. Nagy figyelem kísérte az előadást. Megpróbáltuk megidézni azt az időt, amikor a visszacsatolt vidék reményteljes magyarsága boldogan fogadta, hamar a szívébe zárta a fiatal „nótás tanár urat”, ahogyan a krónikás szerint nevezték Járdányit. A kötetben lévő dalokból énekelgettünk, és megidéztük az adatközlőket, az énekeseket. Ki-ki ráismert édesapjára, nagyapjára, szomszédjára. Utána sokáig beszélgettünk, örömmel fogadtak. Csoma Ferenc prímásra sokan emlékeztek, hiszen pár évtizede még ő muzsikált a lakodalmakban.
Friss élményekkel gazdagodva, a jól végzett munka örömével hagytuk el Kidét. A tiszteletes ezt írta köszönő levelében: „Áldott alkalomban volt részünk Fehér Anikó kidei látogatása és előadása alkalmából. Újra megerősödött bennem az a tudat, hogy jövője van annak a közösségnek, aki értékeli gazdag múltját és tudatosan Isten segedelmével építi jövőjét.”
