Hagyomány és modernitás
Utak és irányok a Magyar Állami Népi Együttes legújabb kori művészetében
Az előadás röviden kitekint a Magyar Állami Népi Együttes kezdeteire, az alapító nemzedék ezen belül Rábai Miklós munkásságára, Tímár Sándor alkotói korszakára, illetve a kilencvenes évek legfontosabb momentumaira amikor Mihályi Gábor Sebő Ferenccel közösen szabott irányt a társulat számára.
Az előadás további részében az Előadó gyakorlati példákon (műsorokon) keresztül mutatja be azt a művészeti ars poeticát, amely több mint két évtizede határozza meg munkásságát. Említést tesz a dramaturgiáról, a produkciók üzenetéről, szellemi tartalmáról, a táncmozdulatról, ezen belül a paraszti táncok stilisztikájáról, valamint az általa alkalmazott folklór alapú, kortárs mozgásvilágról. Szót ejt a tánc térben való elhelyezéséről, a paraszti táncok folyamatosan burjánzó, organikus a térformálásától a dramatikusabb művek esetében alkalmazott téralkotási elvekig, a produkciók zenei kíséretről, kitérve a népzene mellett a Bartóki „hármas útra” is, a korszerű látványról, említést téve az „átváltozó díszletről”, az előadásokban alkalmazott „filmversekről”, az átgondolt, és tudatos fénydramaturgiáról, a jelmezről, a viseletről, a repertoárról és annak sokszínűségéről.
A fentiek segítségével az érdeklődőkben kialakulhat egy pontosabb kép a Magyar Állami Népi Együttesről, annak hivatásáról, küldetéséről, a tradícióhoz való viszonyáról, elhelyezve a társulatot hazánk kortárs művészeti horizontján.
