Valamikor a XIX. század elején, a felvilágosodás eszmei talapzatán épülhetett fel a műveltségnek, mint az értelmes ismeretek tudattartományának az a máig túlélő koncepciója, mely az értékelhető tudást gyakorlatilag az iskolázottságtól, illetve olvasottságtól tette függővé. Ennek szellemében a polgári közeg az írástudatlanságot, az iskolázatlanságot par excellence műveletlenségnek tekintette, s ebből következik, hogy a hagyományos kultúra területén objektiválódó tudást nem tartotta műveltségnek.
A népköltészetet nem tekintette érvényes költészetnek, a hagyományos gyógyítás eljárásait kuruzslásként jellemezte, a néphitet sötét babonának minősítette, a paraszti gazdálkodást elavultnak, a kézműves háziipart versenyképtelennek kiáltotta ki, és így tovább. A hagyomány útján megszerezhető tudást a hirtelen kinyíló világ divatjait követő polgárság nem tartotta értéknek, s a tradíció miliőjét leginkább csak a fejlődés fékjeként szerette láttatni. Egy évszázaddal később, amikor a Magyar Állam határai tragikusan összeszűkültek, a kívül rekedt magyar közösségek esetében a hagyományos műveltség a nemzeti identitás egyik fontos pilléreként az új államhatalmak szemében veszélyforrásként jelent meg. E kettős szorításban kész csoda, hogy a felvidéki magyarság falvaiban, aki keres, még mindig találhat autochton kulturális értékeket. Igaz, ezek már csak szilánkok…
Időpont: 2019. október 17. 18.00
Helyszín: Hild-villa, az MMA MMKI székháza (1121 Budapest, Budakeszi út 38.)
A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött, részvételi szándékát itt jelezheti: Online jelentkezés
