A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete Kokas Klára zenepedagógus emlékére rendezett tudományos ülésszakot a Pesti Vigadóban október 15-én.
Az előadások célja volt, hogy egy különleges személy előtt tisztelegjenek: Kokas Klára speciális módszere a szereteten és a zene által keltett ösztönös mozgáson alapul, amely nem hivalkodik, nem látványos eredményekre ösztönzi a tanítványokat, hanem megépíti a bensőt. Tanításának lényege a gyermek alkotóképességének fejlesztése, önkifejezés, egyén és közösség belső harmóniájának sikeres fejlesztése, mindemellett pedig az egyén személyes értékeinek felszínre hozása.
Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a konferenciának – mint azt a címe is mutatja: „Mozgó dó…” III. – fontos előzménye van, hiszen két olyan rendezvényt is maga mögött tudhat, amelyek központi témájukként vizsgálták Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerét, valamint annak továbbélését napjainkban. Beszédében Kokas Klára szavait idézte: „Nagyon szeretem azt a légkört, ahol valami intimitás van. Ott nekem nagyon otthonos a lelkem.” Ehhez kapcsolódóan arra buzdította az egybegyűlteket, hogy az előadókkal közösen hasonlóképp törekedjenek egy intim, tudományos közeg kialakítására. Ezután Fehér Anikó népzenekutató, karnagy, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa üdvözölte a jelenlévőket, Felszólalásában Kokas Klára olyan széles körben elterjedt mondatait idézte, mint „a zenei képességek megmérhetetlenül sokfélék”, vagy „ha az ember gyerekekkel foglalkozik, és a gyerekeket nézi mindenekfelett, minden mást háttérbe szorít”.
Nemes László Norbert, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai intézetének igazgatója és a Zenepedagógia Tanszék tanszékvezetője arra szeretett volna rávilágítani, mi mindent tanulhatunk Kokas Klárától, aki nem szerette, ha tevékenységét „módszernek” titulálták: elmondása szerint „csupán” annyit tett, hogy figyelt a gyerekekre, élvezte társaságukat, kíváncsi volt rájuk, szerette volna, ha bátran, önálló véleménnyel és megbízható jellemmel élnének. Az előadó Kokas pedagógiáját Kodály Zoltán módszerének nézőpontjából igyekezett megvilágítani, hiszen többek közt őt is Kodály szellemi kisugárzása inspirálta.
Deszpot Gabriella művészetpedagógus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetének tudományos főmunkatársa előadásában Kokas Klára életművét járta körbe, amely véleménye szerint különleges módon gazdagította a Kodály Zoltán nevelésfilozófiája által életre hívott magyar zenepedagógiát. Mint azt kiemelte, Kokas „karizmatikus egyénisége az alkotó ember példája is, aki alkotásnak, művészetnek tekintette a zenei nevelést”. A munkásság sokrétű értékeinek megértetése céljából az előadó Kokas tevékenységeit a kreativitás különféle mezőiként tanulmányozta.
Pásztor Zsuzsa zongoraművész-tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi oktatója a mozgásos zenehallgatás idegrendszeri hátterét ismertette. Saját bevallása szerint az első kutató volt, aki Kokas Klára tevékenységét vizsgálta. Elárulta, hogy a Kokas-módszer a lelki érzékenységet fejleszti, amely a zene befogadására teszi képessé a gyermekeket már egészen fiatal korukban. Előadásában arra is kitért, hogy a Kokas Klára által alkalmazott pedagógia olyan információs csatornákat képes megnyitni az ember idegrendszerében, amelyeket a hagyományos iskolai oktatás eddig nem vett figyelembe, ugyanis a Kokas-műhelyben a gyerekek nem az iskolapadban ülve hallgatták a zenét, hanem spontán, ösztönös mozdulatokkal kísérve élték át azt.
Stachó László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának oktatója és tudományos munkatársa a Kokas-pedagógiát mint a zenei nevelés bázispedagógiáját mutatta be, amelyben elmondása szerint rendkívül fontos szerepet játszik a valós idejű átérzés teljes figyelemmel. Az előadó azt az egységes pedagógiai megközelítést mutatta meg – annak alapmódszertanára, a Kokas-pedagógiára összepontosítva –, amely a zene tartalmi elemeinek valós időben történő átérzését célozza meg, és amely pszichológiailag megalapozott, tartalomközpontú és szakmódszertani tekintetben kivételes hatékonyságú zenepedagógiát körvonalaz.
Asztalos Kata, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi adjunktusa és az MTA-LFZE Aktív Zenetanulás Kutatócsoport kutatója prezentációjában a Kokas-pedagógia alsó tagozatos gyerekek zenei képességfejlődésére gyakorolt hatásait vizsgálta. A kutatócsoport munkája keretében vizsgált zenepedagógiai modell a Kokas-pedagógiára épül és a mozgás kreatív integrálását helyezi középpontba. Az előadó rávilágított arra, hogy a hároméves követéses vizsgálat során számos kognitív és affektív területen zajlanak mérések annak érdekében, hogy a gyerekek fejlődéséről pontos képet alkothassanak.
Tóth Teréz pedagógiai szakújságíró, oktatáskutató előadása Kokas Klára gyermekszövegeinek nyelvi kifejezőképességét ismertette, és egyfajta figyelemfelhívásként szolgált a Kokas-pedagógia kapcsán kevésbé méltatott narratív kreativitás jelenségére, a módszer harmadik pillérére. Mint azt kiemelte, Kokas gyermekszövegei fontos részét képezik esszéinek: nem ereszkednek le felnőttes megmagyarázással, hanem „áhítattal és alázattal teli csodálatot” tükröznek, és a nyelvi kreativitás szokatlan nyelvi kapcsolatokban, egyedi metaforikus, összetett képekben és többszereplős narratívákban érhető tetten.
Székely Csilla Imola református lelkipásztor, vallásoktató, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója a Kokas Klára életművében jelen lévő vallásosságról és spiritualitásról beszélt. Az előadásban Kokas írásai alapján kerültek összefoglalásra a „kokasi istenképjellemzők”, amelyek elemzésén keresztül kirajzolódott a Kokas-koncepció nevelésfilozófiai háttere. Székely Csilla Imola mindezek tudatában ismertette Kokas nevelési értékeit, Istennel való kapcsolatát, világképét, értékrendjét, valamint szerepét a reformpedagógiai irányzatok közt.
Tiszai Luca, a Szegedi Tudományegyetem Gyógypedagógus-képző Intézet és az Ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon munkatársa, valamint Szűcs-Ittzés Zsuzsanna zeneterapeuta, az Operaház zenekari művésze és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó oktatója közösen megtartott előadásában az otthonban tartott Kokas-foglalkozások elmúlt tíz évének gyakorlati tapasztalatai kerültek bemutatásra. Felhívták a figyelmet arra, hogy a halmozottan sérült felnőttek esetében a zenére válaszoló mozdulatok és gesztusok fontos részét képezik a zenebefogadás folyamatának, ebben pedig nagy szerephez jut a figyelem, az emlékezet, valamint a különböző zenei részletek elővételezése.
Körtvési Katalin, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetének művésztanára a Kokas-pedagógia lehetőségeit járta körbe a magyar és nemzetközi zenetanításban. Beszédében kihangsúlyozta, mennyire nagy hatással volt Kokas Klára életművére az a Kodály Zoltántól kapott dedikáció, amelyet Visszatekintés című könyvébe írt, és amely így szólt: „Kokas Klárának, előretekintésül.” Az aktív, gyermekközpontú zenetanítás megteremtője így nyilatkozott: „Életpályámat ez a biztatás vezeti, előretekintek, előrelépek.” Az előadó ennek fényében adott képek Kokas Klára szellemi örökségének jelenéről és jövőjéről.
A konferencia keretében egy olyan kerekasztal-beszélgetésre is sor került, amelyen Kokas Klára egykori tanítványai Ludnik Melitta, Kárász Eszter és Kemény Ágnes beszéltek személyes élményeikről.
A konferencia előadásaiból a közeljövőben elektronikus tanulmánykötet készül, amely a kutatóintézet honlapján lesz elérhető.
