Kedves érdeklődő, már csak 116 szabad hely maradt.
Kérjük, amennyiben 10 fő feletti létszámra foglalna helyet, használja a csoportos regisztrációs lehetőséget.
A dokumentumfilm arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1960-as évek második felében a művészeti és technológiai mozgalom kibontakozását hogyan befolyásolta a Bauhaus amerikai recepciója. Más szóval a Bauhaus programja, oktatási modellje és eredeti célkitűzéseinek az öröksége, ami a művészet társadalmi átalakulásra való képességébe vetett hitre, valamint a művészet és az élet közötti határok felszámolására épült, milyen mértékben hatott a művészet és a tudomány közötti interakciót szorgalmazó tengerentúli kezdeményezésekre. A világ egyik legismertebb műszaki egyetemén, az MIT-n 1967-ben Center for Advanced Visual Studies (CAVS) névvel egy sajátos művészeti laboratóriumot alapító Kepes György festő, fotográfus, formatervező, elméleti szakember és egyetemi professzor pályafutását esettanulmányként használva a dokumentumfilm a második világháború utáni első olyan központok és csoportok történetét mutatja be, amelyek az új médiumokkal folytattak kísérleteket, és a csúcstechnológiát arra használták fel, hogy megidézzék „a természet elveszett pompáját”. A médiaművészet egy-egy jelentős úttörőjét megszólaltató, archív felvételekben gazdag film legfőbb konklúziója annak felismerése, hogy a Kepes György központjában folytatott interdiszciplináris vizuális kutatások nemcsak a legkorszerűbb, máig ható művészeti formákat (pl. videó, holográfia, sky art, fénykinetikus épületvetítések stb.) honosították meg a világban, de a hidegháború ellentmondásokkal terhes időszakában környezettudatos gondolkodásra is neveltek, és egy szigorúan esztétikai alapokra helyezett, a művész és a tudós termékeny együttműködésének az utópiájára épülő társadalmi szerepvállalásban is érdekeltek voltak.
