A pajtától a templomig – Az MMA művészeti ösztöndíjasainak építész szekciójának bemutatkozó beszélgetése

A soproni Nyugat-magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézetének elvégzését követően építészként, belsőépítészként dolgozom Szombathelyen. A BORDER Építésziroda vezetőjeként lakó- és középületeket, műemléki felújításokat tervezek, valamint főépítészi munkát végzek.

Posztgraduális tanulmányaimat a tervezői munkámmal összefüggésben szerveztem, hogy speciális területeken is jártasságra tegyek szert. Színdinamikai szakmérnökként, majd műemlékvédelmi szaktanácsadóként diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetemen. 2011 óta fény- és színtant oktatok meghívott egyetemi előadóként tervezőművész hallgatók számára.

Ösztöndíjas munkám kérdésfelvetése oktatói és tervezői munkámmal összefüggésben született meg: hogyan fogalmazható meg a fény- és színalkalmazás elmélete az építészet felől? Kutatásom során tehát a szín és építészet viszonyát vizsgáltam, és kísérletet tettem egy a korábbiaktól eltérő megközelítés megfogalmazására. Arra a megállapításra jutottam, hogy döntően az építészeti térről való felfogásunk határozza meg a színhasználat módját, ezért a tér egy másfajta megközelítésével a színre nem másodlagos tulajdonságként, hanem téralkotó eszközként kell tekintenünk.

Az ösztöndíjas időszakban vállalt munka eredménye egy elméleti írásmű, ami könyv formájában segíti majd a tervezőművész-képzésben végzett oktatói tevékenységemet, és reményeim szerint új szempontokkal gazdagítja az építészeti tér multimodális érzékeléséről és az építészet eszközeiről való gondolkodást.

Adatlap megtekintése →

Székelyföldön dolgozó építészként régóta foglalkoztat a vidék építészetének múltja, jelene, de leginkább jövője. Kutatási témám: a népi és ihletettségű, hagyományban gyökerező, megújuló és szerves (organikus) helyi építőművészet.

Munkaközösségem,  a csíkszeredai Esztány Stúdió építésziroda egy olyan építőművészeti alkotóműhely, amely célja a székely és erdélyi építészet értékeiből újat teremteni, Kós Károly szellemében.

Az anyaországi Kós Károly Egyesülés mestereként fiatal székely és magyar építészek  - vándoriskolások -  gyakorlatvezetője vagyok. Hivatásom: a közösségem szolgálata, hitvallásom: az alkotás örömének, szeretetének és szabadságának a megélése, valamint a teremtett valóságban lévő szépség, jóság és igazság felismerése és továbbadása.

Az MMA Művészeti Ösztöndíj Programjának részeseként a 2019 – 2022 között vállalt pályázati programom fő témája a hagyományos székely gazdasági épület múltja, jelene és jövője, valamint csűrjeink és pajtáink újrahasznosítása. Célom egy tervezési segédletként használható, mindenki számára értelmezhető művészi és műszaki koncepció megfogalmazása. Az elméleti kutatással párhuzamosan a gyakorlati példát a Csibész Alapítvány részére tervezendő kászonjakabfalvi Erdei Iskola táborhely kialakításának tervezési feladata tette lehetővé. A táborhely újrahasznosított csűrjeinek a megépülésével olyan mintaértékű épületek valósulhatnak meg, amelyek megépített formában is rögzítik a tanulmányban megfogalmazott esztétikai és műszaki tapasztalatokat.

Adatlap megtekintése →

Az utóbbi években előtérbe került a meglévő épületek hasznosításának kérdése. Az arkt építész stúdió keretein belül különféle épületfelújítási stratégiákkal kísérletezünk, mind tervezési, mind finanszírozási téren. A gazdasági helyzetnek köszönhető korlátozott anyagi feltételek lehetőséget kínáltak, hogy minimális költségből megvalósítandó projekteken gondolkodjunk.

2013-15 között az egri Arkt Művészeti Ellátó esetében építőipari, társadalmi és intézményi összefogással példaértékű felújítást sikerült megvalósítani csakis a rendelkezésre álló erőforrások újbóli, hatékony felhasználásával, kezdőtőke és pénzmozgás nélkül. Az önkormányzat számára egy, a helyi igényekre épülő, fenntartható modellt vázoltunk fel: vállaltuk, hogy értéknövelő beavatkozást hajtunk végre, és megtöltjük az épületet kulturális tartalommal. Az építészeti jelenlét és az aktív szerepvállalás által egy korábban értéktelennek tekintett épület élő hellyé vált, példát mutatva a tenni akarásról, a közösség erejéről.

A 15. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén is bemutatott alkotásunk tapasztalataira építve 2019-ben a figyelmem egy kis mátraaljai településre irányult. Abasár különleges értéksűrűséggel bír mind természeti, mind kulturális tekintetben. Amellett, hogy jelentős szőlőtermesztési és borászati hagyományokkal rendelkezik, a magyar történelem legmeghatározóbb korszakának, az államalapítás korának egyedülálló emlékhelye. A település központjában található magaslaton, a Bolt-tetőn mindez koncentráltan, egymásra rétegződve van jelen. Az egykori királyi palota maradványai alatt kiterjedt, sziklába vájt pincerendszer terül el. Hasznosítása megkerülhetetlen. A pincék térségre jellemző településen belüli helyzete, központi pozíciója lehetőséget rejt egy új településközpont kialakulására.

Adatlap megtekintése →

Mind tervezői gyakorlatom, mind főépítészi és tervtanácsi tapasztalatom azt mutatja, hogy a legjobb tervekben is sokszor elsikkad a bejárat fontossága, eleganciája. Ugyanakkor a történeti épületek megismerésekor mindig az épület bejáratának gondos megfogalmazása tűnhet fel. Az ösztöndíj során ennek a megragadott „határátlépési” pillanatnak, az épületek bejáratának kérdéskörét jártam körül, párhuzamot vonva létezésünk és életszakaszaink kapuival. Keresve annak meghatározását, hogy van-e jó bejárat, és ha igen, mely ismérvek határozzák ezt meg. Áttekintettem és rendszereztem a történelmi korok és eltérő funkciók építészeti alkotásait és a számomra legérdekesebb bejáratokat makettokban jelenítettem meg.

Kiválasztásuk elsősorban szubjektív szemponkon alapult, ugyanakkor a sokféleséget is szándékoztam bemutatni. Különlegesnek gondolom a Kazinczy utcai zsinagógát, amely az utcai vonal törését, mint erényt használja fel a bejárat pozíciójának kitűzésére. Az Új Színház épülete karakterében egyedi, a kevés homlokzati díszítés ellenére beszédes és feltárja a mögöttes rendeltetést. A fasori református templom bejárata a protestáns hagyományokra, a magyar népi építészeti elemekre utal. A Szerb utcai templom kerítéskapuja a szakrális építészetnek a városi, zártsorú környezetében egy különleges eleme. A hegyvidéki polgármesteri hivatal egy a korára és funkciójára jellemző, karakteres, mégsem kirívó megoldás. A CEU épülete pedig jó példa a történelmi környezetbe való illeszkedés és a bejárat problémájának megoldáskeresésére. Különös bejáratnak tekintem a garázsliftet, hiszen egyre több hasonló szituációval kell a városoknak és az építészeknek megbírkóznia. Úgyanígy különösnek tartom a Madách-házak eredeti, szándék szerinti városkapu jellegét és  mai helyzetét a városi szövetben. Egy jellemzően budapesti nagykörúti kapu zárja a sort sajátosan nagykörúti viselkedésével.

  Az MMA művészeti ösztöndíja biztosította a lehetőséget, hogy a mindennapi építész-lét mellett időt szentelhessek egy olyan kérdésben az elmélyülésre és alkotásra, amely nem a mindennapi munkám része. Célom, hogy ezt a szemlélődő és alkotói figyelmet fenntartsam és használjam.

Adatlap megtekintése →

Nagy valószínűséggel többek közt azért választhattam a művészettörténészi pályát, mert mindig is érdekelt az emberi kreativitás, a szellemi és tárgyi alkotó munka. Szakmai munkásságomat erőteljesen meghatározza a szűkebb szülőföldemhez, a szlovéniai Muravidékhez való kötődés, ami már az egyetemi tanulmányaim alatt is megmutatkozott. BA szakdolgozatomban ugyanis egy helyi, muraszombati fotográfus, Jože Kološa munkásságával foglalkoztam, az MA szakdolgozatom témájául pedig egy muravidéki magyar építész, Takáts László (1880–1916) alkotói tevékenységét választottam. A téma iránti érdeklődésem a későbbikeben sem hagyott alább, amit az MMA Művészeti Ösztöndíj Programban vállalt munkám is bizonyít. Külön öröm számomra, hogy a program keretében megvalósult kéziratot nemcsak az MMA, de a lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet is hiánypótlónak és értékteremtőnek tartotta, és segítette annak könyv formájában való megjelenését.

A Lendvai Galéria és Múzeum kurátoraként, múzeológusaként nemcsak a régió építészettörténetével foglalkozom intenzíven, hanem képzőművészetével is. Több  muravidéki művész alkotásaiból készítettem kiállítást, katalógust vagy tanulmányt írtam. A szülőföldem épített örökségével és művészeti világával való foglalkozást szinte küldetésemnek tekintem, hiszen mindkettő fontos elemét képezi a muravidéki magyarság identitástudatának, és így segítheti az itteni kis magyar közösség megmaradását.

Adatlap megtekintése →

Az építészetet hivatásként élem meg, építésznek lenni elhivatottság, csak így tudom elképzelni. Építészeti hitvallásom alapján a munkáim a lényeg kiemelésére, az adottságok és lehetőségek átgondolására és értelmezésére, a régi és az új viszonyának elemzésére épülnek. Célom, hogy az építészeti minőségekkel kifejezett, kortárs építészeti mű egyszerre legyen folytonos, egységes és egyedi. A régi újjászületése az újban elkerülhetetlen ahhoz, hogy az összegyűlt tapasztalat folytonossága megmaradjon, tovább éljen a jelenben.  A folyamatos megújulás és a változásra való képesség állandó kapcsolatot jelent a hellyel és az idővel, az épület így reagál a környezetére és a jelenre, illetve a múltra.  A hagyományos építészeti értékek tovább élnek, időben változnak és éppen ez a változásra való képességük adja a frissességüket és az időtlenségüket. Arra törekszem, hogy a létrejövő épületeim reagálni tudjanak a megváltozott igényekre és közben megőrizzék tartalmas kapcsolatukat.

Az építészet csapatmunka, a létrejött épület mindig egy csapatnak az alkotása. A 2006-ban alapított SAGRA Architects építészirodánk életében fontos szerepet töltenek be az építészeti tervpályázatok. Számos tervpályázaton sikerrel vettünk részt, több megépült épületünk építészeti tervpályázaton elért 1. díj eredményeként valósulhatott meg, ahogyan a pasaréti ferenceseknek tervezett Páduai Szent Antal plébánia és új közösségi ház is. Az új létrehozásakor és a felújítás tervezése során fontosnak tartottam a folytonosságot és a megújulást úgy, hogy a kor elvárásainak megfelelő építészeti alkotás nem szakad el a gyökerektől, mégis mai nyelven szól a hagyományos értékek és az épített örökség megőrzése mellett. Az építészeti minőségeket a műemléki környezetben álló új közösségi ház tervezésére és a műemlék együttes felújításának tervezésére koncentrálva értelmeztem. Az alapvető építészeti erények a csend, a korreláció és a kontextus minőségeiben jelennek meg.

Adatlap megtekintése →

Az alapképzést az Ybl Miklós Építéstudományi Karon, míg a mesterképzést a Műegyetemen végeztem. Felsőoktatási éveim alatt a tanulmányoknál jóval fontosabbnak éltem meg az építőtáborokat, amelyekből különböző egyetemek és szervezetek keretein belül öt alkalommal vettem részt. A valódi, kézzel fogható eredmény, a beszéd helyett a cselekvés azóta fontos része a hozzáállásomnak. Már az egyetemi évek alatt kisebb építészeti munkákat vállaltam, 2016-tól a Triskell Épülettervező Kft. tervező építésze vagyok.

Születésem óta a magyar organikus építészet öntudatlan megtapasztalója vagyok, tanulságait igyekszem a saját építészetembe is beépíteni. Történt ez a hároméves MMA ösztöndíj alatt is, ahol egy valós, bár álmodozó tervezés során a Solymári Fészek Iskolafalut vetettük papírra az iskolavezetéssel közösen. Ugyan a megvalósításra nem volt remény, a fejlesztési tervekkel egy lépéssel közelebb kerültek céljukhoz.

A három év alatt lehetőségem volt egy lassú tervezési folyamat megtapasztalására, mely átgondolt és léptékében változó ötletekhez vezetett, kitágítva a feladat fizikai és elméleti kereteit. A továbbiakban is folytatni fogom a kísérletező tervezést, valamint az építészet határterületeinek felderítését.

Adatlap megtekintése →

Erdély mindig elvarázsolt. Kezdetben a hegyek, később - a szakdolgozat témát keresve - a kastélyok és az udvarházak, majd a munkám: a határon túli értékek védelme. Tizenöt éve én is Erdélybe költöztem, családommal egy 17. századi kis udvarházban élünk a háromszéki Bikfalván. A kúria felújítása közben találkoztunk először a kályhacsempékkel. A ház mögötti árokban, a padló alatti töltésben, a padlás lomjai között számtalan 17-19. századi töredéket találtunk. Mintakincsük már akkor rabul ejtett. Megpróbáltuk a ház különböző korszakaihoz kapcsolni az egykori tüzelőberendezések darabjait, így lázas kutatásba kezdtünk. A töredékek alapján kikövetkeztethető csempelapokat rekonstruálta képzőművész férjem, Péter Alpár – aki azóta már több erdélyi és magyarországi múzeumba készített kályhát –, majd megalapítottuk gyűjteményünket, mely folyamatosan bővül.

A kerámia időtálló tulajdonsága miatt, nagy számban fennmaradt erdélyi kályhacsempék különleges tárgycsoportot alkotnak. Mivel funkcionális és esztétikai szerepet egyaránt betöltöttek és a népi lakóházaktól a kastélyokig mindenhol előfordultak, kiválóan reprezentálják megrendelőik világképét, igényeit és készítőik kvalitásait.

Kutatási témám szorosan kapcsolódott erdélyi értékmentő tevékenységünkhöz, és ahhoz a kérdéshez, mely nem csak a művészettörténetet, hanem magyar kultúránk egészét is érinti: Hogyan ötvöződik Kelet és Nyugat hatása az erdélyi művészetben? A választ keresve igyekeztem többféleképpen feldolgozni a kályhacsempék egyedülállóan gazdag motívumvilágát a szakirodalom és a múzeumokban őrzött csempeanyag segítségével. Hogyan hatott az Oszmán birodalom közelsége, vagy a szász céhek Rajna-vidéki kapcsolatrendszere a csempék ornamentikájára? Milyen út vázolható fel a meisseni kannelúrás, virágkoszorús empire kályháktól a hornyolt, virágdíszes nyitott tűzterű Homoród-vidéki népi cserepesekig? Mi lehetett a kályhákon oly kedvelt terülőminták előképe? Az MMA ösztöndíja segítségével készülő tanulmánykötetből mindez hamarosan kiderül.

Adatlap megtekintése →