Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet könyvtára által 2019. első félévében „Könyvtári beszélgetések” címmel útnak indított rendezvénysorozat második alkalmával A magyarországi balett kezdetei és Aranyváry Emília címmel tartottak előadást meghívott vendégeink – Dr. Bólya Anna Mária projektvezető, tánckutató, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi docense; dr. Pónyai Györgyi tánckritikus; és Dr. habil. Dani Erzsébet, a Debreceni Egyetem Könyvtár-informatikai Tanszékének oktatója – az érdeklődő közönség számára. A magyar balett történetének feldolgozását, valamint a 3D, illetve Virtual Reality technológia összekapcsolásának lehetőségeit vizsgáló projekt az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet támogatásában valósul meg.
Elsőként Bólya Anna Mária ismertette a projekt célkitűzéseit, felvillantva a magyar balett történetének 19. századi kezdeteit, és jelezve, hogy a korabeli sajtóanyag feldolgozása – Pónyai Györgyi által – részben már megtörtént, de a kutatást ki kell terjeszteni az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve egész Európa területére, hiszen Aranyváry Emília – mint nemzetközileg is ismert és sikeres „prímabalerina” – számos városban táncolt az 1850-es évektől kezdve egészen 1868-ig. Külön izgalmas lehetőség a kutatás számára, hogy jelenlegi ismereteink a fenti dátum után megszakadnak, és egyetlen adat sem ismert az 1868 utáni időszakból Aranyváry Emíliával kapcsolatban. A hazai balett-történet teljesebb megismerésének lehetőségén túl napjainkban már számos példa van arra, hogy a fiatalabb generációk figyelmét a modern technológia bevonásával próbálják felkelteni, példaként említhető, mint az egyik ilyen első kísérlet, a Dutch National Opera & Ballet által készített 3D koreográfia film. Továbbá kutatások is megerősítik, hogy a „Z” generáció tekintetében egyértelműen pozitív hatással van a tanulásra és általában a figyelemre, ha megtörténik a „bevonódás” az élménybe. A projekt utolsó fázisában speciális tananyag készül – Dani Erzsébet kutatásai és HY-DE (hiperfigyelem-mélyfigyelem) modellje nyomán –, mely a tánctörténeti kutatási anyagot és VR fejlesztést fogja alapul használni.
Ezt követően Pónyai Györgyi tánctörténész, tánckritikus felvázolta az európai és magyar színháztörténetnek azt a korszakát, amelyben a balett, mint műfaj népszerűvé vált a színházak műsorán, ám a hazai színpadokon – megfelelő táncosok hiányában – még évekig máshonnan hívott vendégművészek léptek fel. Aranyváry Emília Párizsban kapott képzést, és Párizs, London, Bécs után a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) színpadán ő képviselte az „eszményi” balettet. Fellépéseinek időszaka jelentette a magyar balett első fénykorát. Amikor az 1850-es évek végén a műfaj átmenetileg hanyatlásnak indult, és a színpadi táncot főként az operák betétjelenetei képviselték, Aranyváry Emília ismét nemzetközi társulatokban lépett fel, 1868 után pedig nincs több adatunk életéről.
Bujdosóné Dani Erzsébet – a projekt másik résztvevőjét, Dr. habil. Gilányi Attila matematikust (aki szintén a Debreceni Egyetem oktatója) is képviselve – bemutatta a 3D, illetve Virtual Reality technológiák eddigi alkalmazási területeit, és részletesen beszámolt a tervezett balett-történeti projekt rajzolásának, modellezésének fázisairól. A megfelelő hatás eléréshez többek között pontos kiindulási adatokra – épületrajzok, tervrajzok, színházbelső, ruhák, balettcipő, stb. – van szükség, a végső eredményként létrejövő modellben egy körbejárható, zoomolható „virtuális valóságként” megélhető színházi tér jön majd létre, ahol különböző, tánc vonatkozású menüpontok – például a romantikus „tütü”, ékszerek, hajviselet – is elhelyezésre kerülnek majd.
