Bemutatták az MMA Kiadó és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) kiadásában megjelenő Pars pro toto című könyvsorozat legújabb köteteit április 25-én a Pesti Vigadó könyvtárának előterében.
A jelenlévőket Falusi Márton költő, író, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Magyar Művészet főszerkesztője köszöntötte, aki röviden ismertette a sorozatot. Elmondása szerint a kötetek megjelentetésével olyan fogalmi, értelmi keretekre szeretnék felhívni a figyelmet, amelyeket mindenképpen érdemes lenne szélesebb körben is megismerni. A szerkesztőbizottság – Kucsera Tamás Gergely, Farkas Attila, Horkay Hörcher Ferenc, Pálfalusi Zsolt és Falusi Márton – fontosnak tartja, hogy a művek recepciója erősödjön, az olvasók fogalmi készlete gazdagodjon, illetve a magyar műalkotásokat könnyebben be lehessen kapcsolni a nemzetközi diskurzusokba. Emellett az akadémiai közéletben is nélkülözhetetlen segítséget nyújt a könyvsorozat. Az ifj. Szunyoghy András által készített színvonalas borítótervek egységesen tükrözik az adott könyvben megjelenő főbb problémákat. A sorozat által felsorakoztatott szerzők egytől egyig hiánypótlónak számítanak a mai szellemi életben.
Falusi Márton egyúttal néhány szóban kitért Jan Patočka Platón és Európa című művére, amely szintén a Pars pro toto sorozatban jelent meg, és a szerző legfontosabb munkája, akit a csehszlovák ellenállás jelentős figurájaként tartanak számon. A kötet saját otthonában illegálisan tartott előadásainak a gyűjteménye. A műben leginkább azt tárgyalja, hogy miből is áll Európa szellemi élete és kultúrája, létezik-e még a 70-es években, és ha nem, akkor milyen alapokból éleszthető újjá. „Minden kor szellemi élete valamilyen egyensúlyra törekszik, az ebből való kibillenés, valamint az új egyensúlyi állapot megtalálása adja az európai kultúra történetét. Saját korát egyensúlyát vesztett kornak írta le, és Platón filozófiájából kiindulva úgy látta, a lélek gondozásának nagyszabású kísérlete mintha kiveszne az európai kultúrából.” A kötet első alkalommal jelent meg magyar nyelven.
Iris Murdoch A jó uralma című műve kapcsán a kötet társfordítójával, Réthy Zsolttal beszélgetett Horkay Hörcher Ferenc politikai filozófus, irodalomkritikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének tudományos tanácsadója. Felmerült a kérdés, hogy miben rejlik a morálfilozófia és az esztétika közötti viszony – amelyek közegét a könyvsorozat a tágabb értelemben tárgyalja –, és miképpen lehetne az esztétikát mint a morálfilozófia eszközét társítani. Réthy elárulta, hogy jelen kötet szerzője, Murdoch nem csak filozófus volt, de 26 regény szerzője is, ennek ellenére tagadja, hogy regényeinek bármilyen köze lenne a filozófiához. Szereplői gyakran mégis filozofikus gondolkodásúak, amely a kisebb-nagyobb monológokban is visszaköszön. Filozófiája a második világháborúra adott válaszként is értelmezhető, és gyógyírként szolgálhatott a háború okozta sebekre, ideértve többek közt a jó fogalmának meghatározását.
Martha C. Nussbaum Költői igazságszolgáltatás című könyvéről a kötet fordítójával, Pápay Györggyel beszélgetett Horkay Hörcher Ferenc. Mint az kiderült, Nussbaumot a szabályvezérelt, morált követő filozófiával való szembenállás jellemzi. Leginkább a filozófia és az irodalom kapcsolata, illetve az irodalom filozófiája érdekli a szerzőt, ebből a szempontból Murdoch tanítványának is tekinthető, a kötetből pedig választ kaphatunk ismertségük kezdetére. A filozófus szakértője a különböző antik szerzőknek, többek közt rengeteget foglalkozott Arisztotelész munkásságával. Meglátása szerint nem a szabálykövető tevékenység, hanem a jellemformálás, az erények formálása lenne a cél. A legfontosabb felvetése a filozófia és az irodalom határátlépésével kapcsolatban az emberi természet tökéletesíthetőségének ténye, azaz a benne meglévő hiányosságok, amelyek egyúttal az emberi természet javíthatóságát is jelentik. Ugyanakkor nem csak azért lehetnek az irodalmi művek érdekesek, mert példát mutatnak a gondolkodásra és a helyes életre: gyakran az azonosulás segít megérteni bizonyos döntéseket, ezáltal az irodalom egy megfelelő eszköz lehet arra, hogy tisztán lássunk egy adott helyzetet, akár jogi szempontból is.
Karen Sztyepanjan Shakespeare, Bahtyin és Dosztojevszkij – hősök és szerzők a kitágított valóságban című kötetéről Szathmáry István Pál újságíró kérdezte a kötet fordítóját, Gyürky Katalint. Nem tisztázott a kérdés, hogy a mai kortárs Oroszország mit kezd Dosztojevszkij nevével, mennyire van jelen a köztudatban. Mint arra Gyürky Katalin rávilágított: teljes mértékben ellentmondás tapasztalható vele kapcsolatban, ugyanis a mai kutatók szerint most is érvényes az a kijelentés, hogy „minden úgy történt, ahogy ő gondolta”, és ezt a mai napig sokan a bőrükön érzik (például A kamasz című regényében megjósolta, hogy lesznek oligarchák, akik pillanatok alatt meggazdagodnak). Sztyepanjan életűve csúcsának is nevezhető, hogy a címben szereplő nagy szerzőket összehasonlítja, újraértékeli és elemzi. Érdekesség, hogy Dosztojevszkij-t annyira megfogta a Hamlet című darab, hogy onnantól kezdve folyamatosan utalásokat kezd tenni Shakespeare-re, Sztyepanjan pedig az összes ilyen párhuzamnak megpróbált utánajárni könyvében. A szerkesztők meglátása szerint olyan interdiszciplináris kötet született, amely nagyon sok érdeklődőt bevonzhat akár az irodalom, a színház vagy a filozófia területéről.
Végezetül Michał Paweł Markowski A kíváncsiság anatómiája című könyvét járta körbe Falusi Márton a kötet fordítójával, Szathmáry István Pállal. Elárulták, a sorozatban szereplő könyvek kiválasztásánál szempont, hogy ne csak a legnagyobb európai nyelvterületekről válogassanak, hanem kevésbé ismert európai szerzők is teret kapjanak, így került a képbe Markowski neve, aki hazánkban a filozófusokon kívül kevesek által ismert gazdag életrajzzal rendelkezik. Fontos megemlíteni a kötet utólag írt előszavát: itt fogalmazza meg, hogy hiba volt részéről a kozmopolita lelkesedés, és hogy nem akart a szolidaritással foglalkozni, amely a 80-as évek elejét jellemezte. Az életműben felfedezhető egy erős elmozdulás, az utóbbi időben főként politikai könyveket ír. Az előszó ugyanakkor ígéri a posztmodern láz egyfajta felülvizsgálatát, de a kötetben nehéz ennek nyomait megtalálni. A mű olyan, akár egy tabló: az összes ikonikus posztmodern szerző gondolatai felvonulnak benne, amiket a magyar diskurzusokban a mai napig idéznek. Felfogható ugyanakkor a kíváncsiság fogalmi analízisének, hiszen a legkorábbi időszakoktól egészen a posztmodernig a kíváncsiságot, a tapasztalatszerzést teszi tárgyává, a lehető legtöbb fogalmat mozgósítva ezáltal.
