Dr. habil. Wesselényi-Garay Andor PhD 1969-ben született Szegeden. 1987-ben érettségizett a Budapesti Szent István Gimnáziumban. 1988-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1994-ben ugyanitt kapta meg Építészmérnöki Diplomáját kiváló minősítéssel. Diplomaterve a Magyar Építőművészek Szövetsége Diplomadíj Pályázatán III. díjat ért el. 1995-ben saját építészirodát alapított Osváth Gáborral GYÁR néven. A műhely tevékenysége felölelte az építészeti tervezői szakmagyakorlás teljes spektrumát, így az építészet, a belsőépítészet, a várostervezés és a design egyenlő súllyal szerepelt a portfólióban. 2001-től önálló irodát alapított W-G-A PSYCHODESIGN néven és érdeklődése az építészet elméletei oldala felé fordult. 2000 és 2009 között az Alaprajz című folyóirat külsős munkatársa, illetve tanácsadó testületének tagja, 2002-től az Atrium magazin építészeti főmunkatársa, 2006-tól 2009-ig pedig vezető szerkesztője. 2009 óta a Metszet c. folyóirat tanácsadó testületének tagja. Doktori fokozatát 2008-ban szerezte meg a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán summa cum laude minősítéssel. Értekezését az építészeti mimézis témaköréből írta. 2012-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetem, Pollack Mihály Műszaki Kara, Breuer Marcell Doktori Iskolájában. Ferencz István mellett társ-témavezetőként doktoranduszhallgatója Borbás Péter 2014-ben DLA fokozatott szerzett a MOMÉn. Közel háromszáz építészeti tárgyú cikk, esszé, kritika és tanulmány szerzője, amelyek az Atrium, az Alaprajz, a régi-új Magyar Építőművészet és a Metszet című folyóiratokban jelentek meg. Hivatkozásainak száma meghaladja a kilencvenet. 2009-ben a MODEM-ben rendezett, A mindenség modellje című kiállítás, 2010-ben pedig Ferencz Marcellel a 12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás – la Biennale di Venezia – alkalmával a Magyar Pavilonba tervezett installáció kurátora. Az installáció 2011-ben a hg.hu által alapított Design Awardon finalistaként végzett. 2008 és 2011 között a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékén főiskolai-, 2011 és 2017 között a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetében, 2018 óta a Metropolitan Egyetemen egyetemi docens. 2013 óta az MKE magyar- és idegen nyelvű kurzusain előadó a kortárs- és 20. századi építészet témaköreiben. 2012-ben jelent meg Bazsányi Sándorral közösen írt könyve a Kalligram gondozásában Kettős vakolás címmel. A kötet esszéi az építészet és az irodalom kapcsolatait vizsgálják.
