Kezdetben csupán a barátaim és saját magam szórakoztatására írtam dalokat, diákkorom óta. Sokáig párhuzamos utakon járt bennem a vers és a zene, melyek csupán bizonyos zenés szerepeim megformálásakor találkoztak (Ghymes: Mária altatója, Szörényi Levente: Árpád népe, Presser Gábor: Magyar Carmen). Ahogy teltek az évek, egyre sűrűbben, szinte sorsszerűen találtak meg a versek és a szakrális tartalmak. De nem mindegyik lírai mű adta könnyen magát. Kizárólag olyan alkotásokkal kezdtem el érdemben foglalkozni, amelyek már első olvasás után „megszólaltak” bennem.
2019-ben, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjában arra vállalkoztam, hogy verseket zenésítsek meg. Korábban irodalmi rendezvények, színházi produkciók jegyében ugyan születtek már hasonló alkotások (Bors néni, Bors!, Kőrózsa betonszív, Intelmek, Kóbor csillag), de a közönség biztatása tovább késztetett az elmélyültebb alkotói munka folytatására. Hiszem és vallom, hogy a zene és a költészet erős szimbiózisban formálódó, egymást inspiráló, élő szövet. Szeretném, hogy költészetünk ne csupán olvasott vagy felolvasott formában, hanem dalban elhangzó anyagként is megtalálja közönségét, minőségi zenei köntösben, főleg egy olyan korban, amelyben sem divatja, sem kultúrája nincs a klasszikus és kortárs magyar költészet olvasásának.
2019-2022 között így születtek meg a Gyöngykoszorú (magyar klasszikus költészet), a Fényút (A nap születése, Kalandozások a tükörben, Aranymadár, Ének a kőszívű királyról című Pilinszky-mesék megzenésített változata, animációs etűdökkel tarkítva) és a Szólani most! (kortárs magyar költészet) című koncertek anyagai.
Rendkívül hálás vagyok, hogy e programnak részese lehettem, mert zenei és más művészeti területeken alkotó szakemberekkel dolgozhattam együtt. Bízom benne, hogy az ösztöndíjprogramnak köszönhetően létrejött alkotások által a jövőben sikerül a hallgatóságban megerősíteni a magyar költészet iránti igényt és érdeklődést, tudatosítva, hogy a magyar líra páratlanul gazdag nemzeti érték.
