A családokat bemutató környezeti portrék, igyekeznek megragadni a családokon belüli erőtereket. A megrendezett és dokumentarista fotográfia határán mozgó attitűd célja leíró képek készítése. Olyan olvasható látlelet egy szociológiai értelemben társadalmi jelenségről, ahol minden egyes elemnek és azok adott viszonyának vizsgálható, kutatható jelentése van.
A családokkal készült interjúkból emeltem ki a portrékhoz társított mottókat, amelyek egy mélyebb, belső réteget adnak a sorozatnak. Egy fotókönyv, vagy kiállítás keretében, ahol mind a 30 fotózott család szerepelne, a mottók hatására egymást erősítve válnak értelmezhetővé.
Eredetileg minden családi portréhoz kapcsolódik egy tájkép, amely, mint tájidentitás jelenik meg. A helyszínek érdekessége, hogy nagyrészt magaslatokra, kilátókra irányítottak, innen nézhettünk mi is kamerával a városra, tájra, messziségre, mint romantikus elvágyódás archetipikus helyszíneire. A család által megjelölt helyszínről készült tájkép elkészítésének metodikája mindig a családdal való együtt gondolkodás függvényében, de az alkotói szintézis által jött létre. Ezek a “tér – képek” jelentik a fundamentumot, ahonnan kiindulhat a néző.
A család, mint dinamika, mint elsődleges tér sokrétű: vizuális és verbális megjelenítése nagyon izgalamas feladat. Mégis fontos volt számomra, hogy ők nem, mint valamiféle ideák jelenjenek meg. Törekedtem az objektív realitás éreztetésére. Nem cél a családot, mint ‘bálványtʼ látnunk, sokkal inkább, mint egy olyan természetes közeget, ahol a felek minket is erősíthetnek.