2001 óta jelennek meg írásaim, prózaköteteim. Ám mivel a magam részéről az élethez elengedhetetlen dolognak tartom a kötődést, nem csak az irodalmat kell a létezésem sarokköveként megemlítenem, hanem Szegedet is. Az irodalom kitölti az életemet: a történetekben hiszek, amelyekből nagy, közös legendárium szövődik. Meggyőződésem, hogy élő, lüktető mítoszok kellenek, európai és nemzeti mitológia. Visszacsodásításra van szükség, hogy a világot újra több dimenzióban érzékelhessük, s ne váljunk végérvényesen és visszavonhatatlanul egydimenziós emberekké. Talán azért gondolom így, mert avítt figura vagyok, s ezt támasztja alá az is, hogy például a mobilitásnál rosszabbat elképzelni is nehezen bírok. Szerintem az embernek igenis szüksége van egy kitüntetett helyre, amelyet az otthonának nevezhet, amelyet nem cserélget havonta, évente, évtizedente, s amelyhez a legfontosabb emberek nagyrésze is köthető. Számomra ez a hely az Alföld, azon belül is Szeged. Nemcsak az otthon, de a viszonyítási és kiindulópont. Mindent ehhez képest tudok csak értelmezni. Ha ez korlátoltság, hát végletesen és véglegesen korlátolt vagyok…
2019-ben nyertem el a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját, egy regényre, amely az Igazak munkacímet viseli, s egyfelől család-, másfelől történelmi regény, ám egyúttal városregény is, mindazonáltal szándékom szerint a bűnügyi, a társadalmi vagy éppen a fejlődésregény eszközei, stílusjegyei is fölbukkannak benne. A könyv cselekménye három idősíkon bonyolódik: a 19., a 20. és a 21. században, jobbára azok első negyedében, a helyszín pedig Szeged és környéke, azaz a szegedi nagytáj. Könyv alakban 2023 őszén jelenik meg.
