Arday Géza

Arday Géza

Alkotóként a magyarsághoz és kultúránkhoz való lelki és szellemi hűséget tartom a legfontosabbnak: azokat az értékeket, amelyekhez az alkotásaimat is igazítom. Hiszem, hogy alkotni csak az tud hitelesen, akit a jóság és a szépség vezérel, s aki tiszteli az igazságot, hiszen a tudomány és művészet emberi szempontból semmit sem ér erkölcs és morális helytállás nélkül. Minden, amit eddig írtam, tanúságtétel volt: a kiúttalan magyar hazai és emigráns utakról, magáról az életről és az isteni gondviselésről.

Jó volt erős szellemi- és lelki energiaáramlásban dolgozni ebben a három ösztöndíjas esztendőben: önfeledten tudtam foglalkozni emigrációkutatással, amelyhez a L’ Harmattan Kiadó és a Confessio folyóirat szellemi közege biztosította a rendszeres megnyilvánulási hátteret. A kilencvenes évek végétől Gyurkovics Tibor, Beke Albert, Bárány Tamás és köreik vezettek be a magyar irodalomba. Molnár Tamás filozófus támogatása is igen nagy tisztesség volt számomra. A három év alatt elérteket munkásságom jelentős darabjaiként tartok – nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is – számon, hiszen tanulmányaimmal együtt nemrég a 17. kötetem is napvilágot láthatott.

Legelső írásaim idején elhatároztam, hogy csak kétféleképpen élhetem az életemet: vagy abban kell hinnem, hogy semmi sem varázslat, vagy abban, hogy minden az. Az utóbbit választottam. Ez persze korántsem jelenti azt, mintha a képzelet fontosabb volna, mint a valóság, ám még mindig hiszek a varázslatban: a létezés, a mindenség varázsában és összjátékában, az irodalom társadalom- és személyiségformáló szerepében és abban is, hogy ebben a varázslatban életem végéig sikerül jelen lennem.

Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle