Az 50 éves magyarországi táncházmozgalomról tartott konferenciát az MMA MMKI

2022. február. 08.
  1. február 2-án került megrendezésre az MMA MMKI idei első konferenciája a Pesti Vigadóban, az MMA székházában, amelyet az 50. születésnapját ünneplő, hungarikumnak számító táncházmozgalom tiszteletére szerveztek. Az eseményt élőben is közvetítették a kutatóintézet YouTube-csatornáján.

A táncházmódszer amellett, hogy a szellemi kulturális örökség megőrzésének magyar modellje, 2011-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe. A konferencia célja volt kideríteni, hogy a mozgalom erősödött vagy gyengült napjainkban, és hajtott-e újabb ágakat. Ennek kapcsán szó esett többek közt a falusi vonószenekari hagyomány továbbéléséről, a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos vetélkedő szerepéről, a táncházmozgalom előzményeiről a televízióban, az autentikus népzene alkalmazásáról az alapfokú zeneiskolai szolfézsoktatásban, valamint az első táncházról és a táncházmozgalom kezdeteiről is.

Az egybegyűlteket Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte, aki szerint a táncház megalakulásának évfordulóját ünneplő programsorozat a bizonyíték arra, hogy a táncházmozgalom nem idejétmúlt, hanem nagyon is élő szórakozási forma, amely napjainkban is virágzik, így elmondható, hogy sikerült átörökíteni azt a csodálatos hagyományt, amely 50 évvel ezelőtt kezdetét vette. Hangsúlyozta, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram keretében is számos táncházzal foglalkozó öszöndíjassal van alkalmuk együttműködni, akik figyelembe veszik azt is, hogy elődjeik milyen szenzációs örökséget hagytak rájuk.

Elsőként Lelkes Lajos táncos, koreográfus vállalkozott az 50 éve történtek hiteles megidézésére, aki elmesélte, hogyan került be abba a szűk társaságba, amely 1971 karácsonyán elhatározta, hogy Erdélybe megy táncgyűjtő körútra. Ide tartozott Korniss Péter és felesége, Korniss Edit, Foltin Jolán és Stoller Antal Huba, valamint Lelkes Lajos Taxner Klárával, a feleségével. Az utazás hatására találták ki a táncház budapesti meghonosítását, a megvalósításban pedig aktívan közreműködött a Bihari Táncegyüttes. Előadásának keretében Novák Ferenc ’Tata’ koreográfus beszámolóját is meghallgathatták az érdeklődők, aki elárulta, miért éppen Székre tartottak az első útjukon, és hogyan találkozott először ezzel a szórakozási formával, amely semmi máshoz nem volt fogható, és amelynek hatására meghonosították Magyarországon is a táncházmozgalmat.

Ezt követően Stoller Antal koreográfus, az MMA rendes tagja a táncházmozgalom indulásáról beszélt. Amikor elindultak a fesztiválok Magyarországon, 1964-ben a többi budapesti együttessel együttműködve létrehozták a HVDSZ Jókai Művelődési Otthonban a Budapesti Néptáncosok Klubját, amit a táncházmozgalom egyik kezdeményének, előzményének tekinthetünk. Itt olyan előadások voltak filmvetítéssel egybekötve, amelyeket beszélgetés vagy tánc követett. Ezt követően az együttesvezetők elhatározták, hogy néptánc-asszisztensképzőt hoznak létre az akkori Népművelési Intézet szárnyai alatt, amelyre hetente egyszer sort is kerítettek.

Timár Böske táncművész, táncpedagógus, a Csillagszeműek művészeti igazgatója előadásának a „Zene és tánc úgy, mint Széken” címet adta, amelynek keretében az előző felszólalókra reflektálva az első táncház és a táncházmozgalom kezdeteit járta körbe és egészítette ki. Elsősorban személyes élményeit osztotta meg a közönséggel, többek között azt is, hogy 1970-ben, 14 évesen hogyan került a Timár Sándor által vezetett Bartók Béla Táncegyüttesbe, illetve gimnazistaként hogyan hatott rájuk a táncház. Hozzátette: az, hogy mozgalomról beszélhetünk, nem nézőpont kérdése, hiszen mindez akkor vált történelemmé, amikor megnyitották a kapukat a nagyközönség előtt.

Éri Péter népzenész, etnográfus azt járta körbe, hogy pontosan mi volt Martin György szerepe a táncházmozgalom kialakulásában. Elárulta, hogy Martin György táncfolklorista és Timár Sándor koreográfus szakmai és szellemi irányításával, valamint a Bartók együttes táncosainak és az első táncház zenész generáció hangszereseinek segítségével indult el 1973-tól az a népzenei és néptánc revival, amit ma táncházmozgalomként ismernek világszerte. A kulturális örökség által bejárt sikertörténet nem születhetett volna meg Martin elemző, rendszerező munkájának eredményei, valamint a táncosokat, zenészeket támogató önzetlen segítsége nélkül.

Fehér Anikó karnagy, népzenekutató, szerkesztő, az MMA MMKI megbízott kutatója, a Nemzetközi Kodály Társaság elnökségi tagja, a KÓTA Népzenei Bizottságának elnöke prezentációjában a táncházmozgalom előzményeit kereste, ezúttal a televízióban. Beszámolt a Röpülj páva! című népművészeti vetélkedő fontosságára, amely új formát, új lehetőséget adott a már-már kiveszőben lévő, gyakran mással pótolt magyar népdalnak. A megyeszékhelyeken megrendezett elődöntők után regionális döntők következtek, ahol az adott vidék híres tudósai, művészei mondtak bevezetőt.

Sebő Ferenc énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató és építészmérnök, az MMA levelező tagja, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője a népzene előadásának stíluskérdéseit vizsgálta. A legnagyobb problémát az jelentette elmondása szerint, hogy a valódi stílusa ennek a zenének nem volt ismert, amit meg a parasztoktól lehetett hallani, azt a művelt zenei szakma lenézte. Hozzátette, a táncházmozgalom kialakulásában az volt a csodálatos, hogy nem egy ember ötlete alapján valósult meg: nagyon sok párhuzamos események kellett egymásra rakódnia, mire megszületett a táncház gondolata.

Berán István zenész, a Táncház Egyesület ügyvezetőségi tagja és képviselője a táncház jelenségét mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modelljét mutatta be előadásában, különféle táncházas eseményekről készült felvételek kíséretében. Ahogy arra rávilágított, a táncház mint módszer nem a valaha volt falusi hagyományok egy az egyben való felelevenítéséről szól, hanem annak a modellje, hogy hogyan lehet szellemi kulturális örökségünk értékeit alkalmazni, hogyan lehet ezen értékek felhasználásával a 21. századi ember életét gazdagítani, önkifejezését elősegíteni, identitását támogatni.

Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója a város legpatinásabb táncházáról, a 25 éves Fonó Szerda táncházról beszélt. Elárulta, az, hogy zenével foglalkoznak, egy hatalmas szabadságot biztosít számukra, pedig az alapításkor egyáltalán nem volt céljuk, hogy a Fonó ezt az utat járja be – a véletlenek sokasága hozta azt, hogy a táncházas kultúra egyik legkiemelkedőbb helyszíneként tartjuk számon. Meglátása szerint ez segítette elő, hogy sokkal komplexebben gondolkodnak a zenéről, többek közt kiadóként is működnek, és az utóbbi időben felfedezték az internet adta lehetőségeket, a tartalmaik pedig kiváló nézettségnek örvendenek.

Berecz István táncos, koreográfus, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos vetélkedő szerepét járta körbe a hagyományos műveltség társadalmiasításában. Feltette a kérdést, hogy vajon hogyan tudjuk népszerűsíteni a táncházat, hiszen ma már egy valódi módszertannal és a Kárpát-medencét átszövő közösséggel rendelkező mozgalomról beszélhetünk. Ehhez kapcsolódóan bemutatta azt is, hogyan tudta közkinccsé tenni a Fölszállott a páva az eredeti, autentikus, hamisítatlan népzenét, illetve hogyan tudtak egymásra hatni, együttműködni a néptáncot, hagyományos műveltséget interpretáló szakmai érvek és a tévés sugárzásra vonatkozó szakmai elvek.lelkes

Kiss Eszter Veronika zenetörténész, a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola szolfézstanára az autentikus népzene alkalmazását ismertette az alapfokú zeneiskolai szolfézsoktatásban. Fontosnak tartja a népzene élményszerű megjelenítését a klasszikus zenei oktatásban, amely véleménye szerint alapjaiban érinti a magyar zenetanítást az iskolákban. Az előadás a gyakorlati szolfézstanításból hozott példákat a népzene autentikus előadásmódjának a megismertetésére, egyben annak a nehézségnek az áthidalására, amikor egy szolfézscsoportban vegyesen vannak jelen népzenét és klasszikus zenét tanuló növendékek.

A záróelőadásban Árendás Péter zenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanára, a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum tárvezetője a falusi vonószenekari hagyomány továbbéléséről beszélt. Mint azt hangsúlyozta, az 50 éve indult táncházmozgalom egyik legnagyobb eredménye, hogy a fiatal városi zenészek addig elképzelhetetlen módon, anyanyelvi szinten sajátították el a falusi muzsikusok zenei gyakorlatát és játéktechnikáját. Emellett felfedeztek olyan hangszereket, mint a különböző pásztorfurulyák, a duda, a tekerő és a koboz, amelyek addig nem voltak széles körben elterjedtek. A vonós hangszerek nem voltak senki számára ismeretlenek, azonban egy új megszólaltatást kaptak a népi zene által, amelynek célja a falusi előadásmód autentikus megjelenítése.

A konferencia bármikor visszanézhető a kutatóintézet YouTube-csatornáján ide kattintva.

Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle