Május 16-án A II. világháború kulturális emlékezete címmel szervezett konferenciát az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) a Pesti Vigadóban, az MMA székházában. Az előadások élőben is követhetőek voltak a kutatóintézet YouTube-csatornáján.
A második világháború a kortárs társadalmi önképünk egyik sarkalatos eseménye, a kulturális emlékezet fősodrából azonban még hiányzik a társadalmi megegyezés az eseményekkel kapcsolatban. A konferencia egy készülő sorozat első része volt, amelyen a hadiesemények történetének kulturális reprezentációit vizsgálták meg közelebbről, így kiderült, milyen eltérő ábrázolásai, feldolgozásai vannak a történelem ezen időszakának. A kutatás úttörő módon kiterjedt arra is, hogyan láttatta az eseményeket a magyar állam 1944-ig, illetve milyen megfogalmazott elbeszélések voltak a pártállami beszédmóddal szemben.
A jelenlévőket Windhager Ákos művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója, a konferencia szakmai szervezője köszöntötte, aki elmondta, hogy szeretnének egyfajta párbeszédet kezdeményezni a második világháború kulturális lenyomatairól, ennek első lépéseként rendezték meg a konferenciát. Az eseményekről azonban nehéz beszélni, a felkavaró műalkotásokat pedig nehéz befogadni, ezért ütközik kihívásokba a kutatás. Hangsúlyozta, hogy a cél nem történelmi konferencia szervezése volt, hanem elsősorban a művészeti feldolgozásokat kívánták megvizsgálni.
Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár Horthy-kori Kutatócsoport intézetvezetője bevezetőjében kiemelte, Magyarországon a mai napig hatalmas vitákat vált ki ennek a korszaknak a megítélése, nemcsak művészeti, de politikai szempontból is. Az ország olyan furcsa helyzetben volt, hogy a kulturális költségvetés összege nem csökkent, hanem növekedett, miközben háborúban állt az ország. Rendkívüli pezsgés jellemezte a magyar szellemi életet, de sajnos ennek a kutatása körülbelül negyven évvel ezelőtt megakadt, és azóta is érezhető a hiánya.
Tóth Zsolt hadtörténész, a Nemzeti Örökség Intézete osztályvezetője, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság titkára előadásában a hőskultuszépítésről és a hadisírrombolásról beszélt. Elmondása szerint miután a romokat eltakarítják, egyik legfőbb lenyomatai a háborúknak a hadisírok lesznek, ezek emlékeztetnek minket a pusztításra a hősi halottak emlékére emelt monumentumokkal együtt. A központi katonatemetők létesítése, ahol az emberek leróhatják a kegyeletüket, a legtöbb országban jellemző. Miközben a Vörös Hadsereg elesett katonáira a legnagyobb kegyelettel kellett megemlékezni, a magyar hadisírok meghatározó többsége néhány évtized alatt felszámolásra került.
Benke Attila filmtörténész, filmkritikus, szerkesztő előadásának témái a második világháború ábrázolása az 1939 és 1944 között készült magyar filmekre koncentráltak. Hangsúlyozta, mivel Magyarország belépése a második világháborúba katasztrofális vereséget eredményezett, a filmtörténet során e témában készült magyar nagyjátékfilmek általában a túlélésre és a felelősség kérdéseire koncentrálnak. Saját bevallása szerint első gondolata az volt, hogy a háború idején a cenzúra miatt inkább propagandisztikus, háborúpárti filmek készültek, de az elvégzett kutatás kimutatta, hogy ez egyáltalán nem jellemző. Az előadó kitért arra, hogy milyen tematikájú alkotások jelentek meg, illetve milyen stratégiákkal mutatták be a háborút a második világégéssel párhuzamosan.
Windhager Ákos Gyászzene egy hadseregért című előadásában Hidas Frigyes zeneszerző jelentőségét vizsgálta a kortárs zenében, akit az „utolsó magyar romantikus zeneszerzőként” emlegetett. Sorra vette a II. világháború magyar áldozataira emlékező zeneműveket, amelyekből meglepően keveset találhatunk. Az előadás többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ: Milyen élmények, dokumentumok és vélekedések férnek bele a megemlékezésbe? Hogyan tudja a zeneszerző önnön emlékét megjeleníteni? Milyen választ vár (el) a közönségtől? És főként, mit és mikor lehet bemutatni?
Gombos Péter olvasáskutató, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet egyetemi docense előadásának középpontjában Babits Mihály kevesek által ismert, Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című sci-fi regénye állt. Mint arra fény derült, a regény születésének korában a disztópiák írását a különféle izmusok megjelenése felerősítette. Azért is nevezhetjük határozottan disztópiának az Elza pilótát, mert nem egyéni problémák, hanem a társadalom helyzete, sorsa kerül középpontba; illetve technikai újdonságokat mutat be, amelyek jellemzően a háborút szolgálják. Ezáltal Babits előrevetít egyfajta orwelli világképet, amelynek köszönhetően a mű párhuzamosan olvasható az 1984-gyel.
Domokos Áron, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézet Anyanyelvi- és Gyermekkultúra Tanszékének egyetemi adjunktusa A tízfilléres sátán? című előadásában a két világháború közötti, illetve a negyvenes évekbeli ponyvairodalmat vizsgálta meg közelebbről. Feltette a kérdést, vajon miből fakad a ponyvával kapcsolatos folyamatos ellenszenv a közönség részéről? Egyáltalán mi is az a ponyva, és kik olvassák? Ezenfelül kiderült az is, milyen műfajokkal, milyen társadalmi csoportok igényeire, „megrendeléseire”, világnézeti elvárásaira próbál reagálni, és hogy szerzőik az imaginárius világaikat milyen szabályok, sablonok szerint építik fel.
Végezetül Kovács István költő, történész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyar téma egy második világháborús lengyel filmben címmel tartotta meg előadását. Ismertette a varsói felkelés történelmi jelentőségét és körülményeit, amelyről film is készült A csatorna címmel, és nagy sikert aratott a cannes-i filmfesztiválon – a kritikusok úgy értékelték, mint a lengyel filmiskola egyik kiemelkedő alkotását. A világhírű lengyel filmrendező, Andrzej Munk 1957-ben készítette el Eroica című filmjét, amely eredetileg három részből állt volna, ennek első epizódja szintén a varsói felkelésről szól, a címe: Magyarok. Az 1958-ban bemutatott filmet Magyarországon csak 1966-ban forgalmazták, a kádári hatalom számára ugyanis elfogadhatatlan volt a forradalom leverése után, hogy egy horthysta katonatisztet rokonszenvesnek, s a jó ügy képviselőjének mutassák be.
Az előadásokat követően egy rövid filmvetítés keretében a jelenlévőknek lehetőségük volt megtekinteni Andrzej Munk: Eroica – Magyarok című alkotását magyar szinkronnal.
