Konferencia a Magyar Csupajátékról a Pesti Vigadóban

A Magyar Csupajáték című összművészeti produkcióról tartott tudományos ülésszakot a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) szeptember 23-án a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában.

A konferencia aktualitásául a 2021-ben Budapesten megrendezésre kerülő, az Eucharisztia megismerésének és tiszteletének elmélyítésére létrehozott világméretű ünnepségsorozat szolgált, tudniillik az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti programjának annak idején a Magyar Csupajáték is része volt. A produkció idehaza a Szent István-év programsorozatában került színre az akkori Művész Színházban. Az esemény másik aktualitása a produkció létrejöttében jelentős szerepet játszó Paulini Béla halálának 75. évfordulója, valamint a Magyar Állami Népi Együttes 70. születésnapja kapcsán a magyar néptánc színpadi feldolgozásának sokszínű és igencsak időszerű kérdésének vizsgálata. A konferencia célja a Magyar Csupajáték értékeinek elemző feltárása, valamint a népművészet és összművészet koncepciójának vizsgálata volt a néhai előadás nyomán.

Az egybegyűlteket Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte, aki elsősorban a konferencia és az ezzel kapcsolatos kutatás kezdeményezőinek példanélküli vállalkozását méltatta, akik megkísérelték összefogni a Csupajátékkal kapcsolatos már meglévő és új ismereteket. Külön kiemelte a programból Váradi Judit zongoraművész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docensének zongorajátékát, hiszen a Csodafurulya című darab, amelyet a konferencia keretében megszólaltatott, 1986 óta nem hangzott el élő előadásban.

Első előadóként Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója Kodály Zoltán baletthez való viszonyát elemezte. Kodály pedagógiai koncepcióját leginkább az a gondolat jellemzi a köztudatban, hogy meg kell tanítani a magyarságot zeneileg írni-olvasni, az előadó viszont konkrétan a balettkoncepciót vizsgálta meg közelebbről.

Elmondása szerint Kodály jellemzően gyűjtötte a népzenei mintázatokat, amelyeket aztán meg is formázott; beemelte a parasztzenét, de ugyanakkor megőrizte a művek eredeti auráját. Kiderült az is, vajon tényleg a Csupajáték-e az egyetlen olyan balett, amely a kodályi koncepcióra épül.

Bólya Anna Mária zeneelmélet- és tánctörténet-tanár, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi docense arra világított rá, hogy a Magyar Csupajáték milyen módon befolyásolta a modern magyar táncművészeti hagyományt. Körbejárta, hogy a különféle táncnyelvezetek hogyan alakulhattak a produkcióban, annak ellenére, hogy nem tudjuk konkrétan, milyen formai elemekkel rendelkezett a tánc, hiszen az erről készült felvétel még nem került elő.

Mint azt elárulta, a tánc tartja össze a produkciót, így két táncnyelvezetet lehet megvizsgálni közelebbről: a tradicionális anyagot és a mozdulatművészetet. Az élő folklór értelmező átalakítása a színpadon és az improvizativitás jelentette a produkció sajátosságát.

Gombos László zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa a modern magyar balett kezdeteit vizsgálta Harangozó Gyula Csárdajelenete kapcsán, amelynek első bemutatójára egy különleges esemény adott alkalmat, mégpedig Horthy Miklós kormányzó névnapja 1936-ban. Az operaházban 1927-től rendeztek Miklós-napi előadást, amelyen megjelentek az ország képviselői is.

Az alkalomhoz látványos és szórakoztató műsor illett, lehetőleg két rövidebb magyar vagy magyar témájú darabbal. Elmondása szerint ezeken az eseményeken fontos szerepet kapott a leglátványosabb műfaj, a balett is.

Orbán Jolán professor professzor, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének intézetvezetője a pantomim groteszk táncjátékokat mutatta be előadásában. Megvizsgálta, mit jelentett a pantomim Franciaországban: állítása szerint a pantomimra nem egy meglévő szöveg eljátszásaként kell tekintenünk, inkább létrehoz a tánc nyelvén egy olyan történetet, amelyet aztán megjelenít.

Az egész francia irodalmat foglalkoztatta ez a műfaj, ugyanakkor fontos szerephez jut a rájátszás, hiszen itt lelhető fel az az improvizatív mozdulat, ahol a táncos felszabadulhat. Az előadó sort kerített a filozófus összevetésére a táncossal, fontos mozzanatként emelte ki a filozófiai szempontok hozzáadását.

Váradi Judit zongorajátékát követően Kővágó Zsuzsa tánctörténész, címzetes egyetemi docens arról számolt be, hogyan kerültek elő fokozatosan – különböző hagyatékokból – fontos sajtó- és kéziratos emlékek. Az előadónak 1986-ban készült dokumentum-közreadása és oktatómunkája során mégis sikerült felkeltenie az érdeklődést, így kollégák és tanítványok leltek és lelnek fel újabb anyagokat, élesztik fel a Magyar Csupajáték történetét. A produkcióban a korszak jeles képzőművészei, fiatal zeneszerzői, tánc-, és színművészei egyenrangú alkotótársként vettek részt, utat mutattak a népművészetnek egy lehetséges nagyszínházi megmutatására.

Lengyel Zsanett okleves design- és művészetteoretikus, a Pécsi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola hallgatója Bordy Bella balett-táncosnő karrierjének és életének fontos fordulópontjait ismertette. Bordy lenyűgöző, korának kiváló művésze volt, aki elmondása szerint mindig jó táncosnő szeretett volna lenni. A korabeli interjúkon keresztül érezhető odaadó szeretete a művészet, de kifejezetten a táncművészet iránt, miközben igazi szakmai alázatról is tanúbizonyságot tesz.

Egészen fiatal korában, mindössze 15 évesen vált az Operaház ösztöndíjasává, és karrierje során számos film és prózai szerepet is magáénak tudhatott.

Kovács Őrs Levente szociológus, történész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy magyar művelődéstörténet mind a mai napig adós egy Paulini Béla-életművet feldolgozó monográfiával.

Neve és tevékenysége csak közvetve jelent meg eddig a néptáncmozgalomra fókuszáló publikációkban, miközben majd negyed évszázados munkásságával alapvető hatást gyakorolt a magyar néptáncmozgalom kialakulására és elterjedésére, s úttörő munkával, az eredeti néptánc-motívumok alapján, az elsők között alkalmazta magas művészeti színvonalon színpadra a népmesei motívumokat, témákat. Az előadó néhány olyan szempontot vetett fel a szűkebb téma kapcsán, amelyek megkerülhetetleneknek látszanak az életmű egészét tekintve.

Az MMA MMKI kutatási projektének eredményeit a konferencia keretében bemutatásra kerülő tanulmánykötet fogja össze, amely részleteit tekintve sok új eredményt tár elénk, ezáltal régi hiányt pótol a produkció többrétű bemutatásával. A könyvről az előadásokat követően Kocsis Miklós, Windhager Ákos és Bólya Anna Mária beszélgetett.

Kocsis Miklós elismeréssel méltatta a kötetet és a mögötte rejlő kutatómunkát, hiszen elmondása szerint teljes mértékben tükrözi az MMA MMKI legfőbb célját és tevékenységét, valamint azt a logikát, amely az kutatóintézet alapvető vállalása volt a kezdetekkor. Ez nem más, mint az arra való törekvés, hogy összművészeti szemléletben próbálnak meg konferenciákat, kiadványokat, egyéb eseményeket megvalósítani. Fantasztikusnak tartja, hogy ez a kiadvány létrejöhetett, és éppen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alatt láthatott napvilágot.

Bólya Anna Mária ismertette a kötet különlegességeit, többek közt a Rakovszky Gyöngyvér által készített illusztrációkat a darabhoz, amelyeket az egyedülálló jelmeztervek mellett szintén közreadtak a kiadvány képmellékletében. Elárulta, hogy a kutatáshoz Kővágó Zsuzsa már régebben elindult kutatása adta az alapot, és körülötte alakult ki az a kutatói csoport, amelyből végül kibontakozott a teljes projekt. Érdekességként emelte még ki a képzőművészeti vonalat, hiszen a Csupajáték véleménye szerint a képzőművészetben szintén nem egy kutatott terület. Bár a BBC annak idején közvetítette az angliai előadást, az erről készült felvétel egyelőre nem került elő, így az online adatbázisokban is vizsgálták ennek fellelhetőségét.

Windhager Ákos rávilágított, hogy bár meglátása szerint első ránézésre jelentéktelennek tűnik a téma, céljuk a produkció teljes szövegkönyvének kiadása, a zongorakivonatok felkutatása, illetve minden olyan tevékenység, amely egy esetleges újbóli előadás alapjait előkészíti. Maga a kutatási terület véleménye szerint a „megszakított hagyományok” világához kötődik, ugyanis egyszerűen el lett vágva az a hagyomány, amelyhez a mű csatlakozott, ezért is fontos, hogy újra foglalkozzanak vele, és kiérdemelje a neki járó figyelmet és megbecsülést.