Fehér Anikó, az MMA MMKI tudományos főmunkatársának új népzenei kutatása arra irányul, hogyan lehet ezt a letűnt, ma már mesterségesen életben tartott művészetet mégiscsak használni, bevinni mindennapi kulturális szokásaink közé. Nagyon fontos területe ennek a pedagógia.
Kodály Zoltán zenepedagógiai módszere teljes mértékben a magyar népzenére alapoz, ez a kiindulópont. Mostani munkájának egyik fontos területe: hogyan, milyen művészi és művészetelméleti eszközöket használtak e módszer gyakorlatba ültetői munkásságuk folyamán. Kodályról sokan és sokat írtak már, a mostani kutatás azonban egy eddig elhanyagolt területre fókuszál: Kodály Zoltán kapcsolata a magyar népzene új stílusával. A magyar népzene ezen stílusa, amely a mostani kutatások szerint mindössze 160 évvel ezelőtt jelent meg, speciális zenei jegyekkel, sokak számára kevésbé értékes, kevésbé izgalmas, mint a régi réteg, amely önmagában is több stílusra osztható. Kodály kórusműveiben valóban ritkán jeleníti meg az új stílusú magyar népdalt, ám etűdjeiben igen magas az arányuk. Ezek elterjedését, feldolgozási módjaikat, szerkezetüket, megoszlásukat vizsgálja a Szerző most készülő nagyobb terjedelmű tanulmányában.
A kutatásba bekapcsolódott Agócs Gergely néprajzkutató, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa is, aki a Volga-delta és Kis-Ázsiai kutatásai során meglepő adatokat talált: ott is mindennapos és nagyon gyakori a visszatérő sorszerkezetű négysoros dallamok jelenléte, amelyek szinte azonosak a mi új stílusunkkal. Mindezeket össze lehet vetni Kodály 1937-es megfigyeléseivel: rendkívül izgalmas dolgok derülnek ki. Ezen vizsgálat még az elején tart, de fontos eredménye lehet a fent említett kutatásnak. Jelenleg az A8A5A5A sorszerkezetű dalok jelenlétét vizsgálják, amely dalokra Kodály hívta fel a figyelmet. Ugyancsak érdekes Kodály tanítványának, közvetlen munkatársának pedagógiai munkássága. Szőnyi Erzsébet professzor, az MMA néhai tagja, a Nemzet Művésze, Fehér Anikó mestere volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Az általa 1953-ban írt, majd 1977-ben folytatott A zenei írás-olvasás módszertana című tankönyvek népzenei anyagának hasonló szempontok szerinti vizsgálata is része a mostani kutatásnak.
Manapság nem lehet elmenni a jobb szó híján világzenének nevezett jelenség mellett sem. Ez a zenei irányzat a népzenéből indul, ám feldolgozási lehetőségei szó szerint határtalanok. A kutatás harmadik pillére ez a műfaj, világunkban hogyan alakul a népzene értelmezése – szélesebb körben, mint ahogy azt a zenetudomány korábban megszokta.
A kutatás további részleteiről honlapunkon beszámolunk.
