“Ahogy Jókai és Gárdonyi legendás hősei vagy József Attila kivételes mélységű verssorai, úgy a Pom Pom meséi, a Vizipók-csodapók kalandjai vagy a Fehérlófia képsorai is összekötnek bennünket. Korunkat a mozgókép határozza meg. Ha vannak ilyen meséink, és ha úgy mondjuk el azokat, ahogyan senki más nem tudná, akkor az világraszóló lesz. De talán még fontosabb, hogy animációs filmművészetünk - Goethét idézve - gyökereket és szárnyakat ad nekünk, gyermekeinknek és egész nemzetünknek. Könnyen találják meg a ”közös nyelvet“ a Macskafogó sorainak idézésével egy párizsi kávéház teraszán összefutó magyarok, és ugyanilyen boldog izgalommal vetítjük le gyermeinknek a vukot, ahogy megmutatjuk nekik életükben először Budapest panorámáját a Gellérthegyről. Gyökerek és szárnyak... Talán nem kell erre jobb bizonyíték, mint hogy több tízezernyi, a Kárpát-medencéből és azon túlról is érkező magyar szrukoló énekelte közösen a Magyar népmesék főcimdalát a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon.

Gyermekkorunk óta bennünk él sok-sok legendás animációs filmünk szereplője, zenéje, látványvilága. Nemzeti kultúránkba mélyen beépült, de a világ is csodálta Jankovics Marcell Sisyphusát, tűnődött Rofusz Ferenc Légy-metaforáján, meghökkent M. Tóth Géza Maestróján, vagy elveszett Orosz István tér- és időlabirintusaiban.”

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete 2016-ban indította útjára Fundamenta profunda című sorozatát, amelynek harmadik kötete a magyar animáció aktiális kérdéseit vizsgálja.