Idén is folytatódott a Kodály Zoltán zenepedagógiai módszere köré épülő konferenciasorozat a Pesti Vigadóban

„Mozgó dó…” IV. – Zene a katedrán címmel szervezett konferenciát Kodály Zoltán zenepedagógiai műveinek vizsgálatára november 17-én az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) a Pesti Vigadóban a zeneszerző közelgő, december 16-i születésnapjához kötődően. 

Kodály a múlt század harmincas éveitől fogva készített a zenepedagógiát segítő, ének-zene órákon használható gyakorlatokat, amelyek azért is jelentősek, mert végigkísérik a zenét tanulók életét, segítségükkel a zenei írás-olvasás a legmagasabb szintig elsajátítható úgy, hogy közben a tanuló a különféle zeneszerzői fogásokkal, zenei formák miniatűr változataival, izgalmas hangsorokkal és a magyar népzenével is ismerkedik. A konferencia elsősorban ezek elemzésével, értékelésével foglalkozott, kitérve a művek művészetelméleti vonatkozásaira és kulturális környezetükre is.

Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntőjében elárulta, hogy a konferencia egyfajta felkészülésként szolgál Kodály születésének közelgő 140. évfordulójára, akinek munkássága előtt a konferencia szervezői és az előadók is tisztelegnek. Hozzátette, a teremben körbenézve és az előadók listáján végigtekintve megállapítható, hogy rutinos, visszatérő professzorok, karnagyok is meghívást kaptak az ülésszakra, amely garanciaként szolgál az érdemi, tartalmas és előremutató tanácskozáshoz.

Nemes László Norbert, a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzora, a Zeneakadémia Kodály Intézetének igazgatója, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus művészeti vezetője, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke, a skót Nemzeti Ifjúsági Kórus zenepedagógiai programjának védnöke, a Brit Kodály Akadémia tiszteletbeli tagja a Kodály Zoltán zenepedagógiai műveinek használatával kapcsolatos módszertani kérdéseket járta körbe. Elsősorban a Kodály-gyakorlatok tükrében igyekezett a többszólamú éneklési készség fejlesztésének néhány fontos állomását körvonalazni, amelynek kapcsán egyrészt bemutatta, hogy Kodály milyen lépésekben vezeti el a zenét tanuló fiatalokat a népzene világából a vokális műzene gazdag kincsesházának küszöbe elé, másrészt arra mutatott példát, hogy milyen módon érdemes az énekgyakorlatok feldolgozását megtervezni, segítve a zenei készségek és zenei tudás folyamatos és sokoldalú fejlődését, gyarapodását.

Horváth Andrea karnagy, énektanár, a Magyar Kodály Társaság társelnöke, az Andor Ilona Baráti Társaság alapítója és elnöke, a Kodály Zoltán Női Kar újraalapítója előadásában a Kodály írásaiban megtalálható, azokból kiolvasható üzeneteket járja körbe, amelyek álláspontja szerint a mai napig fontos és követendő utat mutatnak azok számára, akik gyerekekkel foglalkoznak, azaz a katedrán állnak.

Néhány példán keresztül bemutatta a tanári munka ezer lehetőségét, amelyek nemcsak az énekre, de más tárgyakra is vonatkozhatnak.Emellett elárulta, Kodály mindig biztatta tanítványait, amellyel nagy örömet okozott. Az előadó szerencsésnek vallotta magát, hiszen a pályafutása alatt semmilyen korosztálynál nem találkozott a Kodály-módszer iránti ellenvetéssel, ez pedig jogosan támasztja alá annak sikerességét.

Hartyányi Judit, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott művésztanára az első Kodály gyermekkari esten szereplő népdalfeldolgozásokat és azok utóéletét mutatta be az iskolai nevelésben. Központi szerepet játszottak előadásában az 1929. április 14-én bemutatott szerzői est körülményei, amelyen először szólaltatták meg gyermekkarok az 1925 és 1929 között komponált kórusműveket.

Ahogy azt a sajtó is elismerte, „aki ezeket a gyerekeket hallgatta, megleshette, hogyan keletkezik a nemzeti zenekultúra”. A 13 gyermekkari mű elhangzása revelációként hatott, ezek közül öt mű bemutató előadásában gyönyörködhetett a közönség. A nyolc csokorba szedett, korabeli híres ifjúsági énekkarok előadása – mint a székesfővárosi Wesselényi utcai polgári fiúiskola és a Szilágyi Erzsébet Leánylíceum diákjainak éneke – valósággal elvarázsolta a hallgatóságot.

Fehér Anikó karnagy, népzenekutató, az MMA MMKI megbízott kutatója, a Nemzetközi Kodály Társaság elnökségi tagja előadása az „Örvendjen az egész világ!” címet viselte, amely Kodály Bicinia Hungarica című négykötetes, mintegy 180 kétszólamú énekgyakorlatot tartalmazó műve bevezetőjének utolsó mondata. Mint azt elárulta, Kodály ezt a négy kötetet bevezetőnek szánta a tiszta és a kétszólamú éneklésbe.

Míg az első kötetben a régi stílusú népdalfeldolgozások, a másodikban az új stílusú népdalok vannak többségben. Az előadó kitért arra a politikai tartalmú támadássorozatra is, amely Bartókot és Kodályt érte: ennek folytán a két zeneszerzőt többen „destruktív lélekként” emlegették, „akik ezt éreztetik és viszik diadalra”. A népdalok utóéletével kapcsolatban megtudhattuk: Kodály nem igazán szerette a népdalfeldolgozás szót, meglátása szerint a népdal a legzavartalanabb élvezetet eredeti varázsában nyújtja, kíséret nélkül.

Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója a Kodály-koncepciót járta körbe a magyar hangszeres iskolák viszonylatában. Elsősorban olyan emberekről kívánt szót ejteni az 1940–1950-es évekből, akik német hangszermetodikákon nőttek fel, ezáltal egy egészen más zenei gondolkodásból jönnek (pl. Molnár Antal, Ádám Jenő, Romagnoli Ferenc és Szervánszky Endre). Kitért arra is, hogy miben áll a Kodály-koncepció: fontos, hogy a zenének központi szerepe legyen a nevelésben, csak a legjobb zenei anyagokat szabad a gyerekeknek adni, zenei nevelésük anyanyelve a népdal legyen; illetve mi a népdal funkciója a nemzet életében: minden társadalmi réteget össze kell kapcsolnia és közös nevezőre hoznia. Az előadás során több más zenemű mellett megszólalt Szervánszky Endre egy darabja is, a Kis szvit magyar népdalokból Várda Zsófia (kürt) és Rostetter Szilveszter (zongora) előadásában.

Olsvay Endre zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kodály Epigrammák című darabfüzérét járta körbe, amely 64 évvel ezelőtt íródott, az egy- és két ének/hangszeres szólamot pedig zongorakísérettel is bemutatta. Elmondása szerint egy olyan nagy formátumú részletes analízishez szeretett volna adalékokkal hozzájárulni, amely egyelőre még várat magára. Rávilágított arra, hogy a darabok esetében határeset-műfajjal, illetve kétarcú-műfajiságú sorozattal állunk szemben, emellett maga a cím is jelentésváltozáson ment keresztül: az epigramma szó eredetileg nem csupán bölcseleti tartalmú kis költeményt, hanem olyan művet jelölt, amelynek ellentétből fakadó csattanó van a végén. Kérdés, hogy a zenében mindez hogyan nyilvánulhat meg és hol találkozhatunk epigrammákkal, ugyanis előfordulása számos más irodalmi műfajjal szemben (ballada, románc, rapszódia) nem jellemző a zenében.

Szabó Márta, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docense, a Nemzetközi Kodály Társaság tagja a Kodály énekgyakorlataiban fellelhető romantikus stíluselemeket vizsgálta meg közelebbről. Meglátása szerint valamennyi énektarának ismernie kellene Ittzés Mihály gondolatait az énekgyakorlatokról, amelyek Kodály közel 70 évnyi alkotóművészetének második felében jelentős szerepet töltöttek be.

A mintegy 1400 mű a legkisebbeknek szánt kéthangos gyakorlatoktól (333 olvasógyakorlat) a koncertpódiumokon is megszólaltatható háromszólamú kórusművekig (Tricinia), vagy zongorakíséretes dalokig (Epigrammák) méltó módon tükrözi szerzőjük pedagógiai ars poeticáját: értékes zenei anyagot adni a zeneoktatás valamennyi szintjére.

Ez utóbbiak közül Ordasi Péter nyugalmazott főiskolai tanár a Tricinia című kötetről számolt be, amely elmondása szerint nem más, mint a kromatika intonálásának iskolája. Úgy véli, ezekre a művekre tekinthetünk a társas ének örömet okozó anyagaiként, de akár szívós munkát igénylő feladatként is, hiszen intonációs szempontból nem könnyűek. A kötet tobzódik a kromatikus menetekben, túlnyomó részében kromatikus meneteket tartalmaz, 29-ből mindössze 6-ban nem találunk ilyet.

Ezzel kapcsolatban kifejtette azt is, hogy mi a probléma a kromatikus menet intonálásával. A kromatikus menetet könnyebb intonálni, ha kis szekund lépéssel kezdődik, szünettel vagy páros kötésekkel választjuk el a prím lépéseket egymástól, illetve ha a kezdőhangot nyugvópontként megtartja egy szólam vagy egy hangszer.

Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar karnagya, a Városmajori Gimnázium és a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára Kodály mindennapokban alkalmazott gyakorlatait ismertette. Ennek kapcsán beszámolt tanári munkásságáról, pedagógiai tapasztalatairól, illetve bemutatta azt az utat, amelynek során a zenei tagozatos gimnázium 11. és 12. osztályos növendékei eljutnak oda, hogy a műveket folyékonyan olvassák, ezáltal a klasszikus, a romantikus és a kortárs zenét is könnyedén megérthetik.

A korábbi előadókhoz csatlakozva kitért Kodály Zoltán triciniumaira és epigrammáira is. Az előadás központi részeként a Városmajori Gimnázium ének-zene fakultációs csoportja élőben mutatta be, hogyan szólalnak meg ezek a művek.

A konferencia a személyes részvétel mellett élőben is követhető volt, illetve bármikor visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.

Galéria