Rendezvények
Tornai Szabolcs könyvbemutató a Hild-villában
Megjelent Tornai Szabolcs az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete felkérésére készült tanulmánya alapján a Gondolat Kiadó gondozásában"Hol a bóbitád?" A transzcendencia képzetei a modern magyar költészetben című kötete.
A kötet könyvbemutatója 2018. szeptember 10-én 16 órakor kerül megrendezésre a Hild-villában. A Szerzővel beszélget Boros János filozófus, egyetemi tanár, az MMA MMKI tudományos munkatársa.
A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött, részvételi szándékát itt jelezheti: Online jelentkezés
Szeptember 6-án folytatódik az Esték a Hild-villában művészetelméleti előadás-sorozat
Thomas Alva Edison rendkívüli jelentőségű, a kultúra történetét nagyban befolyásoló műszaki találmánya, a fonográf 1878. február 19-én kapta meg a szabadalmat. Edison a készülékek gyártására megalapította az Edison Speaking Phonograph Company céget.
Ezen események évfordulója előtt tiszteleg sorozatunk.
A fonográfot hivatalosan először néprajzi felvételek készítésére használták az amerikai kontinensen. Európában elsőként Vikár Béla alkalmazta, népdalok gyűjtésére.
A fonográf természetesen nemcsak a folklór gyűjtések menetét gyorsította meg, hanem a tudománytörténetben, a zenetörténetben és a kommunikációban is hatalmas előrelépést hozott. Előadás sorozatunk a hangrögzítés kezdeteit, a fonográfos gyűjtéseket, majd az ezt követő egyéb eljárásokkal készített felvételeket mutatja be, technikai, művészi és történeti szempontból. Különös tekintettel leszünk a népzentudományra, mert abban hozta a legnagyobb változásokat.
A sorozat előadásai nemcsak a fonográf történetét, de használatának múltját is bemutatják.
A rendezvény ingyenesen látogatható, de a részvétel regisztrációhoz kötött.
Első előadónk: Windhager Ákos - Moór Emánuel és a marketing
Ismeretterjesztő előadásokkal várta májusban látogatóit a Makovecz Központ
“…népművészeti jelekről” címmel 2018. május 7-én 19 órakor tartotta a Makovecz Központ és Archívum első nyilvános eseményét, amelyen Hüse Csaba színművész monológjában Makovecz Imre 1977-ben tartott „…népművészeti jelekről” című legendás kaposvári előadását elevenítette fel, az akkori vetített anyag felhasználásával.
Egyházművészeti konferencia és Kallós Zoltán-emléknap a Műcsarnokban
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete egyházművészeti konferenciát tartott május 31-én és június 1-jén Vallás – Nép – Művészet címmel a keresztény egyházművészet eredményeit és tanulságait bemutató sorozat harmadik állomásaként a Műcsarnokban, az MMA intézményében. A másfél napos program során, amelynek második napját az idén februárban, 91 évesen elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő emlékének szentelték, a keresztény egyházművészet néprajztudományi és népművészeti vonatkozásairól, a népi vallásosságról, a szakrális népi építészetről, a szakrális térben megjelenő vizuális elemekről, zenéről és szövegekről beszéltek az előadók.
Eszmetörténeti lehetőségek műhelykonferencia a Hild-villában
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének célkitűzése, hogy az egyes művészeti ágakhoz kapcsolódó kutatások mellett a művészet társadalmi viszonyrendszereit tárgyaló vizsgálatok is szerves részét képezzék tevékenységének, ezzel együtt az Intézet a módszertani kutatásokat is feladatai között tartja számon. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a különböző tematikájú kutatások között az eszmetörténet lehet az egyik módszertani kapcsoló elem, sőt integráló és strukturáló elv is. A Hild-villában 2018. május 15-én Eszmetörténeti lehetőségek címmel megrendezett műhelykonferencia az eszmetörténet és három diszciplína (zenetörténet, történettudomány, irodalomtörténet) viszonyát vizsgálta.
Nemzetközi tudományos szimpózium Szigligeten: A közép-európai identitás történelmi előzményei
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet háromnapos nemzetközi konferenciát tartott Szigligeten 2018. május 7. és 9. között. A kétnyelvű (angol és magyar) rendezvény címe: The Light and Shadow of ‘K. und K.’ Cultural Memory in the Self-Image of Central Europe. A tizenegy – bajor, szlovák, cseh és magyar nemzetiségű – előadó a plenáris üléseken saját identitáskutatásáról számolt be; az előadásokat kerekasztal-beszélgetések követték. Két álláspont körvonalazódott a közép-európai identitással kapcsolatban: egyfelől a térség önképét geopolitikailag és kulturálisan meghatározó birodalmakkal, a közös történelmi veszélyekkel szembeni összefogás (hídszerep) toposza, másfelől viszont ugyanennek a létállapotnak köztes/átmeneti zónaként, ugyanakkor sajátosságként való értelmezése.
Kocsis Miklós, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója megnyitójában a rendezvény előzményeiről és távlati lehetőségeiről beszélt.
Kallós Zoltán emléknap
2018. június 1.
Műcsarnok
Almási István így emlékezik vissza a kitűnő népzenekutatóra:
„Amikor Erdélyben megkérdezünk akár fiatal, akár középkorú értelmiségieket, hogy szerintük ki a legnagyobb magyar népzenekutató, szinte kivétel nélkül azt válaszolják, hogy Kallós Zoltán, pedig a legtöbben hallottak Bartók Béláról, Kodály Zoltánról, Lajtha Lászlóról és a népzenetudomány többi kiválóságáról. Kétségtelen, hogy Kallós Zoltán hosszú élete során rendkívül sok – mintegy 14.000 – értékes népzenei adalékot gyűjtött, magyar dallamokon kívül számos románt és cigányt is. Neve 1970-től vált általánosan elismertté, amikor a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Balladák könyve című kötete, amelynek összeállításához a nyelvtudós Szabó T. Attila és a zenetudós Jagamas János nyújtott segítséget. Nem sokkal ezután a kibontakozó táncházmozgalomban vállalt irányító, támogató szerepe, úgyszólván állandó jelenléte növelte a népszerűségét.
Terepen végzett munkáját négy hagyományőrző tájegységre összpontosította: a Mezőségre, Kalotaszegnek a Nádas mentén fekvő falvaira, a Gyimesi-szorosra és Moldvára. Dallamok tekintetében arra törekedett, hogy főleg régi stílusú alkotásokat gyűjtsön. A népköltészeti műfajok közül kiváltképp a balladák kutatását tartotta fontosnak. De érdekelték a katonadalok, a szerelmi dalok, a bujdosóénekek, a keservesek, a rabénekek, a gyermekdalok, a szokásdalok, a hangszeres táncdallamok és az egyházi népénekek is. Igen gazdag a tárgyi néprajz körébe tartozó népművészeti gyűjteménye is: szőttesek, varrottasok, hímzések, népviseletek, bútorok és kerámiák teszik teljessé Kallós hagyatékát.
Grandiózus teljesítményének talán legfőbb titka akkor világosodott meg előttem, amikor Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó első igazgatójának megbízásából fölkerestem Kallóst, és tolmácsoltam az igazgató ajánlatát, amely szerint elintézi, hogy Kallós a Kolozsvári Folklórintézet munkatársa legyen. A kutató válasza ez volt: “Nem adom fel a szabadságomat”. Vagyis inkább folytatta az életét szellemi szabadfoglalkozásúként. Így jutott a legrangosabb állami kitüntetések birtokába.”
Program:
- 9:30 – 10:00 Regisztráció
- 10:00 – 10:10 Köszöntő
- 10:10 – 10:40 Andrásfalvy Bertalan: Emlékeim Kallós Zoltánról
- 10:40 – 11:10 Almási István: Kallós Zoltán néprajzkutatói érdemei
- 11:10 – 11:40 Balázs-Bécsi Gyöngyi: Kallós Zoltán hagyatéka
- 11:40 – 12:10 Kávészünet
- 12:10 – 12:40 Fehér Anikó: Kallós Zoltán üzenete
- 12:40 – 13:10 Éri Péter: Kallós Zoltán néprajzi gyűjtőútjai
- 13.10 – 13:40 Népzene Erdélyből és Moldvából Kallós Zoltán emlékére – koncert
előadók:
- Enyedi Ágnes, a Népművészet Ifjú Mestere, Junior Prima díjas népdalénekes
- Salamon Soma, a Népművészet Ifjú Mestere, Junior Prima díjas népzenész
- 13:40 – 13:50 Kérdések
- 13:50 Zárszó
A konferencián való részvétel regisztrációhoz kötött, részvételi szándékát kérjük itt jelezze:
VALLÁS-NÉP-MŰVÉSZET
egyházművészeti konferencia
Időpont: 2018. 05. 31.
Helyszín: Műcsarnok, az MMA intézménye
A keresztény egyházművészet eredményeit és tanulságait bemutató sorozatunk harmadik állomásához érkeztünk. Az alapokat tisztázó, majd az embert közvetlenül érintő lelki hatásokat vizsgáló beszélgetések után most a néprajztudomány ezen vonatkozású eredményeit, kutatásait is bevonjuk a körbe.
Az alcímül választott kifejezések önmagukban is megérnének egy-egy tudományos ülésszakot. Többféleképpen értelmezik a különféle diszciplínák képviselői mindhármat, most mégis megpróbáljuk ezeket együtt vizsgálni, elsősorban a néprajz, valamint a teológia szemszögéből.
„A népi vallásosság nem más, mint a hitnek egy meghatározott környezet kulturális elemeiből táplálkozó kifejeződése, amely eleven és hatékony módon értelmezi és vonja kérdőre a résztvevők érzékenységét” – mondta II. János Pál pápa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció plenáris üléséhez intézett üzenetében 2001. szeptember 21-én. A „nép”-nek nevezett társadalmi réteg összetételének változásával együtt módosul annak kultúrája is. E tekintetben állandóan „úton” vagyunk, vagyis folyamatos a változás.
Konferenciánkon elsősorban a XXI. század elején tapasztalt jelenségekre figyelünk, azt vizsgálva, hogyan maradnak meg bizonyos elemek, illetve ezek miként változnak az esztétikai környezetükkel együtt. Azt is reméljük, hogy egyre közelebb juthatunk annak a titoknak a megfejtéséhez, ami a lenti és a fenti világot összekötő cselekmények mögött rejlik.
Így kerül szóba egy olyan ereklye, amely eddig nem volt ismert a nyilvánosság előtt. Hallhatunk egy térség vallásos jelenségeiről, azok intenzitásáról, illetve a vallásos művészetnek a parasztság körében való megnyilvánulásáról. Fontos figyelni a szakrális térben megjelenő vizuális elemekre, de az itt elhangzó muzsikára, szövegekre, és az ezeket közrefogó épületre is. Szintén szükséges kitekinteni a keresztény körből, megfigyelve azt, hogy a távoli kultúra elemei valóban messze vannak-e a miénktől.
Mennyire fontos a klasszikus vallásosság, azaz az egyház intelmeinek pontos betartása, a vallásos cselekmény tárgyi kellékeinek autentikus volta, avagy változ(hat)nak-e szokásaink, környezetünk?
A nap gondolatköre összességében erre a kérdésre keresi a választ. A konferencia második napján a nemrég elhunyt Kossuth-díjas népzenekutatóra, Kallós Zoltánra emlékezünk.
A konferencián való részvétel regisztrációhoz kötött, részvételi szándékát kérjük itt jelezze:
Esték a Hild-villában
Szilveszter László Szilárd - „Haza a magasban / s a mélyben"
Kortárs erdélyi irodalmi fórumok, alkotóműhelyek
Bár manapság nem nagyon beszélhetünk olyanfajta klasszikus értelemben vett irodalmi műhelyről Erdélyben, amilyen például a marosvécsi írótalálkozók vagy a baloldali Korunk körül a két világháború közötti időszakban létrejött, a különböző régiókban jelenleg működő folyóiratok, egyetemi központok vagy irodalmi-művészeti csoportosulások mégis sajátos lehetőséget jelentenek az adott városban élő írók, költők, drámaírók vagy az éppen ott tanuló diákok, egyetemi hallgatók számára. Ezek a fórumok sok esetben eléggé jól körülhatárolható esztétikai-poétikai irányvonalat képviselnek, amelyben saját értékhelyzetüket, pozícióikat az irodalmi-kulturális hagyományhoz fűződő viszonyban, az anyaországi és Kárpát-medencei írói, művészeti körökhöz, folyóiratokhoz, műhelyekhez való kapcsolódási pontokban, a regionális identitás hangsúlyozásában vagy éppen a nemzetközi művészi iskolákkal, irodalmi áramlatokkal való együttmozgásban találják meg. A különböző folyóiratok szerkesztőségei – például a csíkszeredai Székelyföld, a marosvásárhelyi Látó, a kolozsvári Korunk, illetve Helikon – sokoldalú kulturális intézményekként működnek, pályázatok kiírásával vagy időszakos alkotói műhelyek, alkotótáborok író–olvasó találkozók szervezésével segítenek a különböző generációk közötti párbeszéd létrejöttében és fenntartásában, nem utolsósorban pedig a legfiatalabbak, a középiskolás és egyetemista diákok megszólításában. Ezek a fórumok több esetben aktív szerepet vállalnak a könyvkiadásban, az Erdélyben élő, onnan elszármazott, illetve magyarországi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai alkotókkal való kapcsolattartásban, kulturális, művészeti, irodalmi események szervezésében, közismert írók, költők mellett a néhány kötetes középnemzedék, illetve az alkotói pályán frissen debütáló fiatal korosztály tagjait is bevonva az általuk szervezett tevékenységekbe..
Az előadás – a teljesség igénye nélkül – a napjainkban Erdélyben működő irodalmi intézmények, folyóiratok, írói műhelyek, alkotói csoportosulások bemutatására törekszik, különös tekintettel azoknak a kapcsolódási pontoknak a feltérképezésére és ismertetésére, amelyek ezeket a fórumokat a kulturális hagyománnyal, illetve a Kárpát-medencei irodalmi, művészeti törekvésekkel összekötik.
Szerzői jogi kutatások – komolyzenei workshop a Hild-villában
A kultúra szabályozásának meghatározó eszköze a szerzői jog. A zenekultúrában való részvétel szinte minden területét érinti a szerzői jogi szabályozás: akárha már nem védett művek előadóművészi interpretálásáról van szó, akárha védett alkotások rögzítéséről, akárha csak „egyszerűen” azok létrehozatala az érintett tevékenység. A szerzői jogi szabályozás alapvetően azt kívánja biztosítani a jogosultak számára, hogy ők maguk határozhassák meg, teljesítményeik mikor, milyen feltételekkel válhatnak elérhetővé a többi alkotó, a közönség, vagy a kulturális közvetítők számára.
Esték a Hild-villában - Haza a magasban
Windhager Ákos: Terényi Ede zeneszerző munkássága
Terényi Ede önmagát Bartók Béla „gyermekének” tartja olyannyira, hogy ezt ifj. Bartók Bélának is jelezte. Ez az önmeghatározás éppannyira jelent küldetést, ethoszt, mint állandó önkritikát. A marosvásárhelyi születésű és kolozsvári életutat magáénak mondható alkotó folyamatosan kapcsolatban állt a zenei folyamatok három áramlatával: a magyar zenekultúrával, a romániai zeneélettel és – azokon keresztül, de azoktól függetlenül is – a nemzetközi mozgással. Zeneszerzőként, egyetemi oktatóként és kritikusként kereste, elemezte a régi, illetve új jelenségeket, amelyeket újra s újra egységbe fűzött. Öntudatos módon alkotta meg az egyes egységgé váló zenei halmazok karaktereit, amelyek azután stílus-korszakként jelennek meg a visszatekintés távlatából (is). Az 1980-as évek második felében ért fel alkotói fennsíkjára, ahol immáron meg-megújuló kísérletei is egy létösszegzés elemeivé váltak.