2018. 09. 06

Thomas Alva Edison rendkívüli jelentőségű, a kultúra történetét nagyban befolyásoló műszaki találmánya, a fonográf 1878. február 19-én kapta meg a szabadalmat. Edison a készülékek gyártására megalapította az Edison Speaking Phonograph Company céget.

Ezen események évfordulója előtt tiszteleg sorozatunk.

A fonográfot hivatalosan először néprajzi felvételek készítésére használták az amerikai kontinensen. Európában elsőként Vikár Béla alkalmazta, népdalok gyűjtésére.

A fonográf természetesen nemcsak a folklór gyűjtések menetét gyorsította meg, hanem a tudománytörténetben, a zenetörténetben és a kommunikációban is hatalmas előrelépést hozott. Előadás sorozatunk a hangrögzítés kezdeteit, a fonográfos gyűjtéseket, majd az ezt követő egyéb eljárásokkal készített felvételeket mutatja be, technikai, művészi és történeti szempontból. Különös tekintettel leszünk a népzentudományra, mert abban hozta a legnagyobb változásokat.

A sorozat előadásai nemcsak a fonográf történetét, de használatának múltját is bemutatják.

A rendezvény ingyenesen látogatható, de a részvétel regisztrációhoz kötött.

Első előadónk: Windhager Ákos - Moór Emánuel és a marketing

 


Moór Emánuel (vagy korabeli szóhasználattal: Manó) egyike a századforduló nagyerejű, termékeny és kísérletező szerzőinek. Munkássága egy ideig a fin-de-siecle-lel szembeni előítéletek miatt háttérbe szorult és csupán a kétmanuálos zongorát feltaláló csodabogárként emlékeztek rá. Pedig ő sok lépést tett a halhatatlanság érdekében, így ő maga jelentkezett, hogy a Thomas A. Edison cége számára rögzítsék egy darabját a játékával. Theo Wangemann, az első hagmérnök Edison megbízásából 1889 és 1890-ben európai útra indult, hogy a gramofon népszerűsítése céljából híres emberek (pl. Bismarck kancellár) és jeles művészek előadásait rögzítse. Így találkozott 1889-ben Londonban Moórral, aki a Változatok egy magyar népdalra című harmadfél perces darabot vette lemezre vele.

Moór hosszú élete (1863-1931) során viszonylag rövid idő alatt: 1895 és 1916 között hozta létre életművét eleinte Angliában, majd Franciaországban és Svájcban. Noha a német zeneiséget rendszeresen kritizálta és önmagát a francia művészelitbe pozícionálta, stílusán erőteljes nyomot hagyott a Beethoven-recepció, Bruckner hatása és találkozása Mahlerrel. Szimfóniái ugyanabból a zenei miliőből származnak, mint Mahleré, s ugyanoda is érnek el: Willem Mengelberg mutat be belőlük néhányat a Concertgebauw élén. Az említett elemeken túl a verbunkos, a zsidó rituális zene és a városi tömegkultúra is kimutatható stíluselem nála. A francia impresszionizmust is ismerte, sőt Ravel kifejezetten jó véleménnyel volt játékáról és zenéjéről. A francia zeneiség mégis inkább a zeneszerzői elvekben ismerhető fel, így hangsúlyos nála az eklektikus téma- és színkezelés. A bő életmű 9 szimfóniát, 20 versenyművet, ugyanennyi szvitet, öt „lejátszhatatlan” zongoraszonátát, közel ötven dalt és 3 operát ölel fel, megannyi hagyományos és rendhagyó kamaradarab mellett. Sok szerzeményét a kor legjelentősebb művészei inspirálták, mindenekelőtt Moór életre szóló barátja, Pablo Casals. A zeneszerző magyaros tematikája nyilvánvaló a Kossuth emlékének ajánlott II. C-dúr (1895) és a millenniumi ünnepségekre írt III. d-moll (1896) szimfónia esetében, de a versenyművek, kamaradarabok dallamaiban is nyomon érhető. A magyar kapcsolatai élete végig erősek maradtak, így például Kósa György lesz a kétmanuálos zongora magyarországi képviselője, de szintén ő az, aki a Moór szimfóniaírásából modellt alkotva maga is kilencet ír majd.

A jelen előadás bemutatja Moór tragikus életútját és emberfeletti újrakezdéseit, és kitér a lemezen hallható darabon túl a szerző Kossuth-szimfóniájára, Cselló kettősversenyére, vonószenekari Szerenádjára.

Időpont: 2018. szeptember 6. 18.00

Helyszín: Hild-villa, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet székháza (1121 Budapest, Budakeszi út 38.)

A rendezvényen a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Regisztrációhoz ide kattintson: Online jelentkezés