2018. 02. 28

Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete és a Szerzői Jogi Fórum Egyesület kutatási együttműködésben állapodott meg 2017 őszén. E kutatási program keretében “A nemzeti kultúra fogalma és védelmének nemzetállami mozgástere” címmel a kutatók elsősorban a nemzeti kultúra támogatásának jogi eszközrendszerét vizsgálják és tesznek javaslatokat az esetleges fejlesztési lehetőségekre, a szerzői jog e területen való jelentőségét fókuszba állítva.


A partnerek a kutatási program félidejében műhelybeszélgetést folytattak, amelyen a programban részt vevő kutatói körön (Ficsor Mihály, Grad-Gyenge Anikó, Kiss Zoltán, Legeza Dénes, Pontos Patrik, Tomori Pál) kívül részt vett Nagy Mihály, Faludi Gábor, Lenkovics Barnabás, Mezei Péter, Szinger András, Tomori Pál). A kerekasztalbeszélgetést Kocsis Miklós vezette.

A kutatás jelenlegi állását bemutató előadások a következőkre koncentráltak:

Legeza Dénes előadásában elmondta, hogy elsősorban kulturantropológusként vizsgálta a felmerülhető kultúra-fogalmakat a kutatás céljára. Ennek körében megállapította, hogy a kultúra fogalma több szempontból és több rétegben vizsgálható. Egyrészről a kultúra értelmezhető helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szinten, másrészről aszerint, hogy egy adott népcsoporton vagy nemzeten belül milyen társadalmi csoportot választunk kutatásunk alapjául. A kultúra egyértelmű definiálására nem lehet, talán nem is szabad törekedni. Mégis, a társadalomtudományok által meghatározott kultúra-definíciókban találni közös elemeket, mint amilyen a szimbólum, a minta, a hagyomány, a jog, a művészeti termék vagy az érték, amelyből következtethetünk magára a kultúrára és annak rétegeire. Az előadás röviden elemezte a nemzetközi és hazai jogszabályok által alkalmazott kultúra-körülírásokat.

Grad-Gyenge Anikó a szerzői jogi szabályozás szerepére koncentrált és elmondta, hogy a szerzői jogi szabályozás eredendően, történetileg territoriális hatályú, ami elsősorban azt jelenti, hogy a védelem az adott nemzethez/földrajzi/politikai/jogi egységhez tartozó szerzők oltalmából indul ki. A territorialitás nem szerzői jogi alapelv, a nemzetállamok kialakulásának idején keletkezett, modern értelemben vett szerzői jog mellett más nemzeti szabályozás alá tartozó jogterületek is a territorialitás elvét követik, egyszerűen a nemzeti szuverenitás jogi leképeződéseként. A területiség elve ugyanakkor nem része a nemzetközi szabályozásnak, olyan része a paradigmának, ami csak a védelem szintjének csökkenése árán változtatható meg. A szerzői jognak a nemzeti kultúra védelmére való alkalmassága emiatt nem vizsgálható az általánosságok szintjén, csak az egyes konkrét szerzői jogi eszközök szabályozási megoldásai tekintetében.

Tomori Pál előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásával arról is döntött, hogy állami szuverenitásának egyes hatásköreit más államokkal együttesen, velük egyezségre jutva gyakorolja. Az Unió jellemzően tág cselekvési teret enged a tagállamoknak a nemzeti kulturális identitás megőrzésében és gyarapításában, a közösen gyakorolt hatásköröket pedig a tagállamok közötti együttműködés előmozdítására, illetve a tagállamok tevékenységének támogatására korlátozza. Az Unió alapvető parancsa itt elsősorban a passzivitás, azaz az európai népek kulturális, nyelvi sokszínűségének, a tagállamok nemzeti identitásának tiszteletben tartása, és csak másodsorban, erősen korlátozott eszközökkel, az európai kulturális örökség aktív megőrzése és gyarapítása. Az előadás röviden áttekintette, hogy az Unióban a kulturális identitás megőrzésének és gyarapításának kérdéseiben hogyan oszlanak meg a tagállamoknak fenntartott, illetve a közösen gyakorolt hatáskörök, kitérve az állami támogatások megítélésére is, amellyel alátámasztotta, hogy az EU igen támogató a kulturális támogatások kérdésében, így ezen a területen jól látható lehetőségek vannak a nemzeti kultúra támogatására.

Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete és a Szerzői Jogi Fórum Egyesület kutatási együttműködésben állapodott meg 2017 őszén. E kutatási program keretében “A nemzeti kultúra fogalma és védelmének nemzetállami mozgástere” címmel a kutatók elsősorban a nemzeti kultúra támogatásának jogi eszközrendszerét vizsgálják és tesznek javaslatokat az esetleges fejlesztési lehetőségekre, a szerzői jog e területen való jelentőségét fókuszba állítva.

A partnerek a kutatási program félidejében műhelybeszélgetést folytattak, amelyen a programban részt vevő kutatói körön (Ficsor Mihály, Grad-Gyenge Anikó, Kiss Zoltán, Legeza Dénes, Pontos Patrik, Tomori Pál) kívül részt vett Nagy Mihály, Faludi Gábor, Lenkovics Barnabás, Mezei Péter, Szinger András, Tomori Pál). A kerekasztalbeszélgetést Kocsis Miklós vezette.

A kutatás jelenlegi állását bemutató előadások a következőkre koncentráltak:

Legeza Dénes előadásában elmondta, hogy elsősorban kulturantropológusként vizsgálta a felmerülhető kultúra-fogalmakat a kutatás céljára. Ennek körében megállapította, hogy a kultúra fogalma több szempontból és több rétegben vizsgálható. Egyrészről a kultúra értelmezhető helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szinten, másrészről aszerint, hogy egy adott népcsoporton vagy nemzeten belül milyen társadalmi csoportot választunk kutatásunk alapjául. A kultúra egyértelmű definiálására nem lehet, talán nem is szabad törekedni. Mégis, a társadalomtudományok által meghatározott kultúra-definíciókban találni közös elemeket, mint amilyen a szimbólum, a minta, a hagyomány, a jog, a művészeti termék vagy az érték, amelyből következtethetünk magára a kultúrára és annak rétegeire. Az előadás röviden elemezte a nemzetközi és hazai jogszabályok által alkalmazott kultúra-körülírásokat.

Grad-Gyenge Anikó a szerzői jogi szabályozás szerepére koncentrált és elmondta, hogy a szerzői jogi szabályozás eredendően, történetileg territoriális hatályú, ami elsősorban azt jelenti, hogy a védelem az adott nemzethez/földrajzi/politikai/jogi egységhez tartozó szerzők oltalmából indul ki. A territorialitás nem szerzői jogi alapelv, a nemzetállamok kialakulásának idején keletkezett, modern értelemben vett szerzői jog mellett más nemzeti szabályozás alá tartozó jogterületek is a territorialitás elvét követik, egyszerűen a nemzeti szuverenitás jogi leképeződéseként. A területiség elve ugyanakkor nem része a nemzetközi szabályozásnak, olyan része a paradigmának, ami csak a védelem szintjének csökkenése árán változtatható meg. A szerzői jognak a nemzeti kultúra védelmére való alkalmassága emiatt nem vizsgálható az általánosságok szintjén, csak az egyes konkrét szerzői jogi eszközök szabályozási megoldásai tekintetében.

Tomori Pál előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásával arról is döntött, hogy állami szuverenitásának egyes hatásköreit más államokkal együttesen, velük egyezségre jutva gyakorolja. Az Unió jellemzően tág cselekvési teret enged a tagállamoknak a nemzeti kulturális identitás megőrzésében és gyarapításában, a közösen gyakorolt hatásköröket pedig a tagállamok közötti együttműködés előmozdítására, illetve a tagállamok tevékenységének támogatására korlátozza. Az Unió alapvető parancsa itt elsősorban a passzivitás, azaz az európai népek kulturális, nyelvi sokszínűségének, a tagállamok nemzeti identitásának tiszteletben tartása, és csak másodsorban, erősen korlátozott eszközökkel, az európai kulturális örökség aktív megőrzése és gyarapítása. Az előadás röviden áttekintette, hogy az Unióban a kulturális identitás megőrzésének és gyarapításának kérdéseiben hogyan oszlanak meg a tagállamoknak fenntartott, illetve a közösen gyakorolt hatáskörök, kitérve az állami támogatások megítélésére is, amellyel alátámasztotta, hogy az EU igen támogató a kulturális támogatások kérdésében, így ezen a területen jól látható lehetőségek vannak a nemzeti kultúra támogatására.

 

Műhelybeszélgetés

műhelybeszélgetés

műhelybeszélgetés

műhelybeszélgetés