2019. 04. 04

Kollarik Tamás, Vidnyánszky Attila és Kucsera Tamás Gergely is felszólalt azon a konferencián, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani kutatóintézete rendezett meg Művészet, média, marketing, avagy a műalkotás helye és méltósága a marketing korában címmel a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában április 1-jén. Az előadások mindenekelőtt a művészi alkotásokat mint termékeket vizsgálták napjaink fogyasztói társadalmának viszonylatában, továbbá arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon egy kulturális teljesítmény tekinthető-e olyan terméknek, amelyre vonatkoznak a hagyományos marketingelképzelések, vagy ezáltal megfosztjuk őket méltóságuktól. A konferencia kitűzött célja mindemellett az volt, hogy a kortárs magyar film és színház elismert alkotóinak, szakembereinek tolmácsolásában kiderítse, hogy kell-e, és ha igen, hogyan lehetséges egy európai filmművészeti alkotásnak felvenni a versenyt az amerikai filmekkel a hazai és a nemzetközi piacon.



Az eseményt Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója nyitotta meg, aki beszédében felhívta a figyelmet arra a számos kérdésre, amely a konferencia témájából adódik, miszerint több szempontból is igyekszik összekapcsolni a művészet, a média és a marketing fogalmát: „Hogyan lehet elérni, hogy a magasművészet ne csak kevesek öröme legyen? Hogyan használhatja ki egy kulturális intézmény a XXI. század informatikai lehetőségeit? Létezik-e kulturális marketingtevékenység közösségépítés nélkül?”
Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára előadását azzal a kijelentéssel indította, miszerint igaz, hogy a hagyományok még mindig léteznek, ám ezek a tudatos átformálás lévén átalakulóban vannak – kérdéses, hogy a kütyühasználat világában mennyire lehet tudatossá tenni formálódásukat. A globalizált médiát és a medializált kultúrát helyezte beszéde középpontjába, amelyben hangsúlyozta, hogy bár a napjainkban lezajló folyamatok a személyes élményszerzés lehetőségének elvesztésével járnak, mégis szükségszerű a marketinget a művészetek szolgálatába állítani, különben azok csak nagyon kevesekhez jutnának el ténylegesen.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója a Nemzeti Színház két évvel ezelőtt meghirdetett „Nemzeti a diákokért” programját mutatta be. A kezdeményezésnek köszönhetően négy előadást is ingyenesen tekinthetnek meg a diákok és pedagógus kísérőik (János vitéz, Csongor és Tünde, Fekete ég – A fehér felhő, Tóth Ilonka). Vidnyánszky Attila elárulta, hogy a Nemzeti Színház az elmúlt években vendégül látott nagycsaládosokat, nehéz sorsú gyerekeket, valamint távoli településekről és a határon túlról érkező iskolai csoportokat. A programnak köszönhetően eddig százezer diák jutott el a színházi előadásokra, így sikerült eljuttatniuk a kultúrát egy szélesebb közönséghez. Álláspontja szerint a Nemzeti Színház ma „a nemzet színházaként” határozza meg önmagát, elsődleges céljuk pedig annak elérése, hogy a színházba járás ne csupán egyesek kiváltsága legyen, hanem mindenki számára elérhető lehetőség.
Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója prezentációjában rávilágított arra, hogy a Müpa intézményének egykori létrejöttével előadó-, képző- és médiaművészetek egyvelege valósult meg, amely – Vidnyánszky Attila előadására visszautalva – a Nemzeti Színházzal való szoros együttélésben létezik, és így közvetítenek minőségi kultúrát a közönség felé évek óta. A brand megalapításával fontos célkitűzés volt számukra az értékek minél szélesebb közönséghez való eljuttatása, ehhez pedig feltétlenül szükséges azon marketingeszközök felhasználása, amelyek mindezt lehetővé teszik. Eredményességüket az évente több mint ezer teltházas koncerttel támasztotta alá, így befogadóképességük immáron fizikai határaikat súrolja. Az innováció és a sokszínűség nem csupán a Müpa programkínálatában, de kommunikációs megoldásaiban is központi szerepet kap, hiszen Magyarországon elsőként kezdett 360 fokos VR-tartalmakat gyártani, valamint elsőként használt olyan CRM-rendszert, amely személyre szabott szolgáltatásokat és tartalmakat nyújthat a látogatóknak.
Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, illusztrátor, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke Nincsen új a nap alatt? címmel tartotta meg előadását. Állítása szerint a hagyományos kultúra és a művészetek hanyatlásának vagyunk szemtanúi, erre utal a cím is: a folyamatban semmi újdonság nincs. A kultúráknak és a civilizációnak bealkonyul, azonban jönnek majd újak, hiszen a „marketing” sem új fogalom, csak jelentése, tartalma az, amely változik, mindez pedig a világ teljes globalizálódásának, a népességrobbanásnak és a permanensé váló technikai (informatikai) forradalomnak köszönhető. Emellett azt a kérdést is felvetette, hogy hogyan lehetne készülő Toldi-filmjét úgy megvalósítani, hogy az a fiatalság számára is érthető, értelmezhető és nem utolsó sorban közkedvelt legyen.
Deák Kristóf filmrendező, forgatókönyvíró, producer és vágó az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilmjének bemutatásán keresztül arra szeretett volna rávilágítani, hogy vajon hogyan jut el egy magyar kisfilm a nemzetközi filmfesztiválokig és a legnagyobb díjak elnyeréséig. Saját bevallása szerint az igazi munka akkor kezdődik, amikor egy film már elkészült, ugyanis az alkotók kötelessége gondoskodni annak utóéletéről, hogy az alkotás minél több nézőhöz juthasson el. A filmes marketing fontos részeként emelte ki a plakátok és ehhez kapcsolódóan a forgatáson készült fényképek szerepét, amelyek egyrészt kontextust adnak a film megtekintéséhez, másrészt értelmezési segítséget is nyújthatnak.
Topolánszky Tamás Yvan filmrendező, forgatókönyvíró és Sümeghy Claudia producer közös előadásukban Curtiz című filmjüket mutatták be, amely mindkettőjük első egész estés filmje. Ezenkívül arra is felhívták a figyelmet, hogy sikerességük a látszat ellenére nem a „kezdők szerencséjének” tudható be, hanem tudatos marketingépítés, szorgalom és felkészültség eredménye. Véleményük szerint ezen szemlélet mentén született meg a Kertész Mihály életének azt a szakaszát bemutató magyar játékfilm, amikor a Casablanca című Oscar-díjas magyar klasszikust rendezte.
Kollarik Tamás, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja, a Magyar Média Mecenatúra program koordinátora a mozgókép állami támogatásáról beszélt a média korának viszonylatában. Előadásának célja volt rámutatni arra, hogy a magyar állam milyen felelőséget vállal a kortárs filmek támogatásában, ehhez elsőként a jogszabályi hátteret ismertette, majd a Mecenatúra program bemutatásával folytatta. Elárulta, hogy a digitális forradalomnak köszönhetően a filmszektor folyamatos változáson megy keresztül, az Európai Unióhoz való csatlakozás például alapjaiban változtatta meg a filmes igazgatásban korábban kialakult helyzetet. Elmondása szerint a kortárs hazai filmművészet támogatása már közel egy évszázada az állami kultúrpolitika szerves része, amely a globális filmipar és a digitális média korában különös jelentőséggel bír: „Az átalakuló platformok, a változó technikai feltételek újraértelmezik a filmes műfajok jelentős részét, valamint egyben szinte végtelen választékát kínálják az elérésnek és a tartalomnak is.”
Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora arra világított rá felszólalásában, hogy a MOME intézménye miképpen segíti a tehetséggondozást és a mozgóképes tartalmak fejlesztését. Véleménye szerint a művészeti felsőoktatásban hagyomány, hogy a hallgatók gyakorlatorientált képzési metódusok mentén válnak egyre felkészültebb alkotókká, ez pedig igaz a mozgóképes művészetek területén is, ahol az elmúlt harminc évben a technológiai lehetőségeket figyelembe véve teljes paradigmaváltás ment végbe: az animáció oktatásával foglalkozó iskolák egyre inkább alkotóműhelyekké is váltak.
Orosz István grafikus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja előadásának központi elemei a plakátok voltak. Beszédének alappillérét az a felvetés adta, hogy a XIX. század második felében megjelenő és a XX. század közepén kiteljesedő szóban forgó művészeti ágról jogosan gondolhattuk azt, hogy hamarosan el fog tűnni, és századunkban új, frissebb és olcsóbb médiák veszik át a szerepét. Rámutatott az újonnan megjelenő plakátokra, amelyek eredeti, utcai funkciójukat hátrahagyva betörtek a kiállítótermekbe és magas művészetként próbálják tovább éltetni a plakátos gondolkodás formai jegyeit.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója előadásának címében a következő kérdést tette fel: „Jó múzeumnak is kell a cégér?” Saját bevallása szerint múzeumigazgatóként ma már kötelessége figyelembe vennie a különféle marketingszempontokat is, hiszen a „product, price, place, promotion” marketingfogalmak négyessége tapasztalatai szerint csak korlátozottan nyújt eligazítást. Előadásában áttekintette a különböző célcsoportok elérésének módozatait, a látogatói élmény maximalizálásának mikéntjét, a törzsközönség építésének módjait, valamint körbejárta az „okos múzeum” fogalmát is.
Ókovács Szilveszter operaénekes, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az opera szerepét vizsgálta meg a „kütyüvilág” kontextusában. Elmondása szerint komoly feladat a mindent elborító digitalizációban egy, a hosszú XIX. században ragadt operaműfaj és egy kétfelé bomlott, nagyon előírásszerű és formabontó műfajpár népszerűsítése. Beszédében ismertette a Magyar Állami Operaház intézményének évadkampányait 2012-től egészen a 2020-as évig, amelynek során bemutatta az eddig megjelent és még előkészületben lévő plakátokat is.
A konferencia végén kerekasztal-beszélgetésre került sor Lukácsy György vezetésével, amelyben Baán László, Kollarik Tamás és Ókovács Szilveszter is részt vettek. A beszélgetés során a jelenlévőknek lehetőségük volt kérdéseket feltenni és hozzászólásokat megfogalmazni az előadások témájához kapcsolódóan.