Március 17-én és 18-án is izgalmas programokkal készült az Essentia Artis kiállítás és programsorozat a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet szervezésében.
Március 17-én, péntek délután a Szeretni, minél többet című programon Udvaros Dorottya és Blaskó Péter játékát vettük górcső alá az Ők tudják, mi a szerelem című színházi előadásban Oláh Zsolt színházi elemző vezetésével. Udvaros Dorottya és Blaskó Péter szelíden elegáns játéka minden néző számára felejthetetlen élmény az Ők tudják, mi a szerelem című előadásban. A program nyújtott a szalondarab érdekes keletkezéstörténetébe és elemezte a színészek izgalmas játékát, valamint a különleges díszletet és jelmezeket egyaránt. A délután vendége volt Blaskó Péter, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész, akivel az előadást követően Serfőző Krisztina programigazgató beszélgetett.
Ezt követően az Egy hely, ahol mindenki elmondhatja a magáét (közösségteremtő verses kalandozás) című programunkon a pódiumművészet hagyományain keresztül teremtettük meg a versek 21. századát. Takács Bence Ervin előadóművész vezetésével bemutatkozott a Mondj Te is egy verset mozgalom, amely azzal a céllal ölt egyesületi formát, hogy átörökítse a pódiumművészetet, főleg a versmondást a jövő generációi számára saját estek szervezésével, valamint minél több versmondó közösség létrehozásával.
Március 18-án, szombat este pedig Barcsák Ágnes: Örökké a Tiéd, Maria (kétszereplős levélszínház) című előadásunkat tekinthették meg az érdeklődők Bátor Anna Daniela és Ungvári Álmos közreműködésével. „Két különös életút, amely megmutatja milyen álarcokat húzunk magunkra, amikor kilépünk a külvilágba, legyen az a színpad vagy az üzleti élet. Mint mindenhol, az álarc mögött is megbújik a valós, törékeny, hús-vér ember – aki küzd, mert elvesztette a családját; aki küzd mert szakmailag jobbá akar válni; aki küzd, mert szeretetet akar; megnyugtató biztos, áradó szerelmet; aki küzd, hogy az újságok hasábjainak és a külvilág nagyító lencséjének megfeleljen. Tömény parfümillat lengi be a vitorlás kabinját, gyöngysorok csörögnek az éjjeliszekrény dobozában, belső párbeszédek keverednek a tenger morajlásával, miközben szenvedélyes operaáriák gyújtják meg a szivar lángját. Szerelem, szenvedély, gyötrelem, reflektorfény, pódium és az örökös átjárás kint és bent között, saját gyengeségünk és a külvilág habzsoló elvárásai között...”
