Az idei évben immáron kilencedik alkalommal rendezték meg az Árkádia konferenciát, melynek kiemelt szempontja az adott év témájának minél szélesebb körű, interdiszciplináris körüljárása. Az esemény az MMA - Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetével együttműködésben került megszervezésre és a száz éve alapított Bauhaus iskolára reflektált. A konferencia az iskola egyik kiemelt jellegével, a kortárs építészetben és képzőművészetben is újból egyre intenzívebben jelen lévő összművészeti és határokon átívelő látásmód és alkotás módszertan jelenségével foglalkozott. A témából adódóan fontosnak tartották, hogy ne csak hagyományos konferencia előadások keretében ismerkedjenek meg a témával a hallgatók, hanem gyakorlati jellegű feladatok által is.
A konferencia első napján, október 10-én, csütörtök délelőtt négy előadással kezdődtek a programok. 10 órakor a téma rövid ismertetésével és programok bemutatásával köszöntették a nagy számú hallgatóságot a kétnapos rendezvénynek helyet adó MODEM - Modern és Kortárs Művészeti Központ konferencia termében, amelyet teljesen megtöltöttek az érdeklődök.
Az első előadást Pongor Soma építész, a fiatal budapesti műhely, a Studio Nomad egyik vezetője tartotta. Az előadás az (építészeti) mű folyamatos átalakulása vajon tervezhető-e kérdést járta körül három centrális elrendezésű munka: egy művészeti installáció, egy alkotóhéten készült közösségi tér és egy szabadtéri kápolna tervének bemutatásán keresztül.
Lepsényi Imre designer a Képzőművészeti Egyetemen futó digitális formaképzés kutatást ismertette, mely a kreatív alkotófolyamatok esetében vizsgálja a legmodernebb technikák szerepét, lehetőségeit. Az iparban megismert robotok, a három dimenziós nyomtatás, a számítógép vezérelte eszközök művészeti és építészeti hasznosítását ismertette meg.
A rövid kávészünetet követően a leginkább nyári alkotótáborairól és köztéri installációiról ismert Hello Wood műhelyt mutatta be Pozsár Péter építész, a csapat alapítója, vezetője. Az építészhallgatók között már fogalommá vált nyári táborok eredetét, módszertani szerepét, filozófiai hátterét és a jövőbeli terveket, illetve szociálisan érzékeny témákat felvető, a közösségépítést kiemelt célként megfogalmazó köztéri installációkat mutatott be.
A délelőtti előadásblokk zárásaként Zádor Tamás médiaművész, a Kiégő Izzók vizuális művészeti alkotócsapat tagja avatta be a hallgatóságot a digitális vetítési technikák művészeti, építészeti célú hasznosításának világába, az épített tér illuzionisztikus, digitális átalakításának rejtélyeibe a csapat egész világból érkezdő felkérései segítségével.
Az ebédszünetet követően a jelenleg a MODEM-ben zajló, PANEL címet viselő kiállítás tárlatvezetéssel egybekötött megtekintése következett, melyet a kiállítás kurátora, Süli-Zakar Szabolcs vezetett. A kiállítás több okból is kapcsolódik a tanszékhez, illetve a konferenciához is. A tavaszi építész alkotóhét során a kiállítás kapcsán készítettek köztéri installáció terveket az építészhallgatók, illetve a kiállítás témája, a panel lakótelepeket számos szempont szerint vizsgáló módszere tematikailag is kapcsolódott a konferenciához.
A délután folyamán a gyakorlaté volt a főszerep, nyolc 12-15 fős műhely dolgozott a határok mottó mentén rövid, 4 órás, ám annál intenzívebb, a műhelyvezetők által előkészített feladatokon. A műhelyek vezetői részben az előadók közül kerültek ki, de voltak, akiket külön kértekk fel csoportvezetésre.
Lepsényi Imre csapata az előadásában felvillantott számítógép vezérelte térbeli alkotásmódszerekkel ismerkedett alaposabban. A szoftveres háttérrel, a megvalósítási lehetőségekkel, egyszerű digitális ötletek megvalósításával.
A Huszthy Edit vezette csoport témája a tér, a tárgyak és a személyes jelenlét, személyes élmény összefüggéseinek vizsgálata volt. A tér megértésének, megtapasztalásának személyes, erősen szubjektív oldalát vizsgálták a hallgatók.
Molnár Dóra grafikus a városi falfestések világából ismert stencil technikával ismertette meg a hallgatókat. A geometrikus formák sokszorosításával és mintaképzésével nem csak érdekes képi világot, de építészeti, belsőépítészeti elemeket, részleteket is elő lehet állítani.
A PRTZN Architecture műhely három építésze - Hory Gergely, Major Zoltán, Müllner Péter - által vezetett csoport téralakítással foglalkozott, a MODEM tereiben kerestek olyan téri helyzeteket, melyeket egyszerű beavatkozással át lehetett alakítani szokatlan szituációkká, ezzel elgondolkodtatva a mindennapi használókat testünk és környezetünk összetett viszonyrendszeréről.
Az építészettől talán legtávolabbi kísérletet Rubik Ernő Zoltán zenész segítségével élhette át csoportja. A műhelymunka első részében a csoportmunkát, az egymásra való odafigyelést hangok, mozdulatok, ritmusok segítségével próbálgatták, majd a második részében a grafika és a zene viszonyát járták körül.
A Studio Nomad - Pásztor Bence, Pongor Soma - vezette csoport részben az előadásukban is bemutatott problematikával, az egyén és közösség közti kapcsolódásokkal, a különböző intimitású, közelségű terekkel foglalkoztak különböző városi környezetekben, illetve a MODEM tereiben.
Vági János műhely felvetése filozofikus irányból közelített, a légkör, atmoszféra fogalmát járták körbe egy, a hallgatók által már ismert, a tanszék életében fontos szerepet betöltő épület, a jelenleg elhagyatott egykori Tímár ház szárító épületének udvarán, belső tereiben.
Zsupos Zoltán csapata a Hello Wood intuitív, az építészet és bútortervezés határán imbolygó munkamódszereit ismerhette meg. Az egyszerű elemekből összeállított bútorok a hallgatók mintái alapján váltak egyedi és személyes tárgyakká.
Az egész napos intenzív szellemi és fizikai munka után az erre az alkalomra összeállt, Rubik Ernő Debrecen Kvintett projekt nevet viselő zenész csapat zárta a napot. A szabad improvizációs zenei program, melynek helyszíne is magán viselte a délutáni műhelymunka eredményeit, tökéletesen illeszkedett az egész nap kísérleti, határokat feszegető, azokon könnyedén és eredményesen átlépő jellegéhez.
A második nap az intenzív csütörtök után négy előadást jelentett.
Biri Balázs építész előadása a „kiállítható-e az építészet?” elméleti alapkérdés vizsgálata mentén az építészeti kiállítás műfaji lehetőségeivel foglalkozott, ezen belül is specifikusan a különböző nagyszabású nemzetközi kiállítások sűrűségéhez jobban illeszkedő, nagyon szűk fókuszú installációkkal, melyek arra tesznek kísérletet, hogy a kiállítás tárgyát közvetlenebbül ismerhessük meg.
Vági János építész előadása részben kapcsolódott az előtte hallhatóhoz, az építészet és képzőművészet határán mozgó térinstalláció műfajról a két terület összefonódásának szempontjából fogalmazott meg gondolatokat saját, e területen létrehozott munkáival illusztrálva gondolatait.
Vasáros Zsolt saját munkáit bemutató előadása mutatta meg legjobban az építészeti szakma sokszínűségét, a mozgástér nagyságát, a határterületek izgalmas kapcsolódásait, egymásra hatásait. A régészeti feltárások, kiállítás installációk és épület tervek közti vibráló viszonyrendszer inspiráló képet mutatott a szakmáról.
A Svájcban élő Rigó Bálint építész előadásában az ottani városfejlesztéssel, építészettel kapcsolatos aktuális tendenciákat mutatta meg, amelyek esetében a hagyományosan vett építészeti - tervezői - szerep mellett kiemelt hangsúlyt kapnak a szociológia, gazdaság, környezetpszichológia tudományai is.
A kétnapos programot Kovács Péter összegezte és zárta le.
