Nyelvünk metaforikus, a metaforák használatának megalapozottságán és kifejező erején lehet vitatkozni, azon is, hogy kiket rendelhetünk a metaforával kifejezett kategória alá. A harmadik út esetében, ahogy Bibó István 1947 tragikus évében megállapítja, azon múlik a dolog, hogy mi a másik két út, amit elutasítunk. Farkas Attila filozófus, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Szent István Egyetem adjunktusa az elmúlt évek vizsgálódásait folytatva a harmadik út kifejezést használja mindazon elképzelésekre, amelyek a XX. században alternatívát tartottak szükségesnek és kívántak kidolgoznia egyfelől a szabadpiaci individualista anarchizmus, másfelől a magántulajdont tiltó kollektivizmus, különösen annak totalitárius végkifejlete között. A két szélsőség között bárhová elhelyezheti magát az elmélet. Amelyik extrémitást veszélyesebbnek tartja, attól igyekszik magát eltaszítani. Ráadásul magasabb szintre is emeli magát, végtére is a jó nem lehet azonos nívón a két rosszal. Attól függően, hogy alkalmazása milyen hatókörű, hogy mennyire elterjedt és divatos, a harmadik út lehet autósztráda, és lehet jóval szerényebb forgalmú ösvény, amit itt-ott be is lepett az avar.
Az előbbire példa John Maynard Keynes gazdaságfilozófiája, utóbbira a magyar népi mozgalom különböző tervezetei. A harmadik út Farkas Attila felfogásában nem korlátozódik a modern fejlődésben megkésett területek, például Közép-Európa fejleményeire, ahol valamilyen állítólagos szükségszerűség hívta volna életre ezt az állítólag elmaradott ideológiát, hanem magában foglalja a kapitalizmus centrumának fejleményeit is.
Keynes Georg Edward Moore etikájából kiindulva akart létrehozni egy gyakorlati filozófiát, amihez elengedhetetlennek tartotta a klasszikus gazdasági liberalizmussal szembeni forradalmat. A klasszikus elmélet által feltételezett szabadpiac nem képes optimálisan működni. Ebből az a társadalomfilozófiai program következik, hogy feltétlenül szükség van a fogyasztás és a beruházás összehangolására, különösen gazdasági válság idején. Az összehangolás szerinte alapvetően technikai feladat, ám nem vezethet a magántulajdon megszüntetéséhez. A társadalmi összehangolásnak különböző ágensei és intézményi lehetnek, de nagy valószínűséggel az állam nem hagyható ki a műveletekből. Keynes maximálisan támaszkodott Adam Smith tételére, hogy minden gazdasági cselekvés végső célja és értelme a fogyasztás, de tiltakozott az ellen, hogy a fogyasztás lenne az emberi lét értelme. Meggyőződése szerint létezik olyan, hogy megelégedett jó élet. A kapitalista telhetetlen önzés nem alapvető antropológiai jellemzője az embernek, a jó élethez kellenek anyagi javak az adott civilizációs szinten elérhető mértékben, hogy aztán az emberek a nyomortól megszabadulva élvezhessék a barátság és a művészet adta örömöket, életük hosszú, békés és tartalmas lehessen. Az angol közgazdász a szabad politikai berendezkedést védte a jobb- és baloldali totalitarizmusoktól, ezt úgy látta megoldhatónak, ha szakít a klasszikus liberalizmus piaci eszméjével, s kialakítja az irányított piaci vegyes gazdaságot. Ha úgy teszik, a liberalizmus kapitalizmusának kapitalista alternatíváját támogatta szemben a szocializmussal. Németh László viszont szocializmust akart harmadik útként, de nem marxizmust, hanem minőségszocializmust. A Szabó Dezsőért lelkesedő író esszéiben nem annyira Keynes, hanem inkább Oswald Spengler és Ferdinand Fried nézeteire reflektálva fejti ki koncepcióját. A harmadik út nála is egyszerre filozófia, és ebből következő gyakorlati program. Amelyben egy olyan cél jelenik meg, amely egyszerre emelkedik el a kapitalizmus és a bolsevizmus tömegtermelésétől és rabszolgaságától. Elemzései során azonban nem fordít kellő figyelmet, legalábbis nem ad elég hitelt a kapitalizmus megreformálhatóságának.
