Február 19-én tanulmányi napot szervezett a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskola a Pesti Vigadóban. A program a szombati tanulmányi sorozatok budapesti „állomásaként” valósult meg az MMA MMKI együttműködésében.
Boros János, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanárának köszöntője után Maróth Miklós, az MTA tagja, korábbi alelnöke, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat elnöke Analogikus következtetések című előadásában az iszlámmal kapcsolatos alapvető ismereteket Alfarabitól kezdve tárta a hallgatók elé. Mint azt korábban megírta a gondolkodóval kapcsolatban, „Alfarabi volt az iszlám filozófiájának a történetében az a tudós, akinek a gondolatai az arab országokban sokszor még a XX. században is irányt adnak egyes szakterületek problémáinak megoldásához”.
Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék tanszékvezetője Jacques Derridát, a „megvesztegethetetlen” filozófust mutatta be. Előadásában kitért a dekonstrukció és a különböző művészeti ágak viszonyára. A francia gondolkodót idézve kiemelte, „nagyon sematikusan: a metafizikai fogalmak oppozíciója, soha nem két fogalom egymással szemtől szembe állása, hanem egy hierarchia egy alárendelés rendje. A dekonstrukció nem korlátozódhat vagy nem mehet át rögtön semlegesítésbe: egy kettős gesztus, egy kettős tudomány, egy kettős írás által a klasszikus oppozíciók felforgatását és az általános rendszer eltolását kell gyakorolnia. A dekonstrukció nem egyik fogalomról a másikra történő átmenet, hanem egy fogalmi rend – amiként egy nem fogalmi rend, amelyen artikulálódik – felforgatása és eltolása” – fogalmazott.
Mezei Balázs a Corvinus Egyetem egyetemi tanára előadásában azt a kérdést járta körbe, hogy mit nevezünk fenomenológiának. Mint hangsúlyozta, az előítéletek szerint ez egy elszigetelt, közép-európai filozófiai mozgalom, amely hamar lecsengett. Ma már minimális a relevanciája, inkább a specifikus filozófiatörténeti érdeklődés tárgya. Az elnevezés valóban nem teljesen világos, eredete leginkább Kant és Hegel munkáihoz köthető, a szótörténet nem azonos a fogalomtörténettel. Mint fogalmazott, valóban: Közép-európai eredetű, de ennek hatalmas kihatása volt és van. A forrás végeredményben az osztrák filozófia (Bolzano, Günther, Brentano, Meinong, Wittgenstein). Ebben új tárgyfogalom áll a középpontban; ez változik át új valóságfogalommá Scheler–Heidegger vonalán. A hermeneutika és az exisztencializmus fenomenológiai gyökerű, ugyanígy a strukturalizmus, sőt a dekonstrukció is. Mai relevanciája ott jelentkezik, ahol megértik, miről szól a fenomenológia. A fenomenológia fő problémái, hogy mit tekintünk valóságnak? Hogyan érjük el? A hogyan szerkezete, a valóság mint tárgy, a valóság mint személy, a valóság mint én, a valóság mint lét, a valóság mint szerkezet, a valóság mint bomlás, a valóság mint semmi, a valóság mint valóság. Mezei Balázs rámutatott a fenomenológiára, mint újdonságfilozófiára is.
A diszkussziót követően a témavezetők kutatási terveit, a doktori téma lehetőségeit ismertették az MMA MMKI kutatói: Bólya Anna Mária a tánc filozófiájáról, Falusi Márton irodalomfilozófiáról, Farkas Attila politikafilozófiáról, Wesselényi-Garay Andor építészetfilozófiáról, Windhager Ákos zenefilozófiáról, Kocsis Miklós jogfilozófiáról tartott előadást, emellett Danka István analitikus metafilozófia és analitikus társas episztemológiáról, Kékesi Balázs a kognitív filozófiáról, Héder Mihály pedig technológiafilozófiáról, a Mesterséges Intelligencia filozófiájáról beszélt az érdeklődőknek.
