Székesfehérvár
2016.06. 09.
A könyvek országa ezek szerint az a világ, amilyenné a valóság átlényegülhetne. Vagyis amivé válnia kellene, a jóság, a szépség és az igazság lehetősége. Szent Ágoston eltérő jelentésmezőben bár, de ugyanazt a szellemi köztársaságot hívta „Isten országának", amit – az éppen tíz éve elhunyt – Sütő András „Szavaink Nagyfejedelemségének". Erről pedig eszembe jut Lázár Ervin híres novellája, amelynek címe: Masoko Köztársaság. A novella hőse, akárcsak a klasszikus olvasó, albérletében kikiáltja a Masoko Köztársaságot, a belső, szellemi emigráció államát, ahová a belépéshez útlevelet kell fölmutatni. Emlékezetes olvasmányélményeink mind-mind hosszan elnyúló városok a Masoko Köztársaságban. Hasonlítanak ugyan a hétköznapi városokhoz, sőt kizárólag az ismerheti föl őket, aki a hétköznapi városokban otthonosan mozog, ám valahogyan igazabbak és szebbek a valóságos helyszíneknél. Ettől pedig valószerűbbek, mint maga a valóság. Lázár Ervin Masoko Köztársasága, csakúgy, mint – a szülőfaluja, Rácegrespuszta nevének játékos eltorzításából nyert – Rácpácegres, avagy – hogy még egy mágikus locust idézzek – Gabriel García Marquez Macondója egyaránt újraépítik a jelenvalót, ahonnan kimenekítenek.
