Kocsis Miklós jogász, közgazdász, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója. Másfélszáz publikáció – köztük több általa írt vagy szerkesztett kötet – szerzője, százas nagyságrendű hazai és nemzetközi konferencia előadója. Jelentős szakmai és közéleti – így különösen országos érdekképviseleti szerv vezetésében, intézményátszervezésben, szervezetfejlesztő munkában és szakmapolitikai egyeztetések során szerzett – tapasztalatokkal rendelkezik, kulturális jogi (művészeti és oktatásjogi) és közjogi területen kiterjedt kutatói, valamint szakértői tevékenységet folytat. A koronavírus-járvány ideje alatt bevezetett korlátozások a kulturális szférát sem kerülhették el: hogy miként alakult az intézet kutatóinak élete, és hogyan érintette mindez az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramját, arról Kocsis Miklós sok érdekességet tud mondani. Mindemellett folyamatban lévő kutatásairól, a mindennapok kihívásairól és a veszélyhelyzetből adódó megpróbáltatásokról is nyilatkozik kutatóinkról szóló interjúsorozatunk befejező részében.
Az általad vezetett kutatóintézet működéséről, életéről számos tudósítást olvashatunk. Igazgatóként hogyan látod az elmúlt öt év sikereit?
Az elejéről kezdve: az MMA Kutatóintézete fantasztikus feladat. Működésünk megkezdését követő elmúlt bő öt évben nap mint nap új kihívásokkal és egyben új lehetőségekkel találkoztunk, és találkozunk most is. Ezt konkretizálva: egy, a művészetelméletnek szánt szellemi műhely az elmúlt években az eredeti rendeltetését megtartva (és azt elsődlegesként értelmezve) előzetesen nem kalkulált mértékű sikerrel működő rendezvénysorozatokkal, több helyszínen működő könyvtárral, általa fenntartott emlékközponttal és egy ösztöndíjprogrammal bővült, amelyek mind-mind gazdagítják a tevékenységét. Együttműködünk több tucat külső szakmai partnerrel (közte szinte minden, a témában érdekelt felsőoktatási intézménnyel), százas nagyságrendben tartunk bárki által látogatható nyilvános szakmai rendezvényeket, 15-20 kötetet jelentetünk meg évente. Ezek a témakörök egymást kiegészítőek, egymásra hatóak, amelyek fejlődésére vigyázni és fejlesztésüket előmozdítani komoly elkötelezettséget igényel.
Igazgatói munkád mellett kutatóként is részt veszel a tudományos életben. Mesélnél erről egy kicsit?
Igazgatási tevékenységem mellett a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara Alkalmazott Művészetek Tanszékének (PTE KPVK) oktatója vagyok. A kar működése komoly potenciállal rendelkezik. Emellett büszkeség, hogy a pécsi Filozófia Doktori Iskola akkreditált törzstagja lehetek, amely a tudományos utánpótlás biztosítása szempontjából elsőrendű feladat. Megtiszteltetésként élem meg, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszékén tudományos kutatómunkát végezhetek, ami igen inspiráló szellemi közeg, öröm és szakmai élmény ebben részt venni (aktuálisan egyes államok közjogi berendezkedését vizsgálva). Több más írás mellett az utolsó simításokat végzem az NKE-n megjelenő új kötetemen, amely a kulturális intézményrendszerrel kapcsolatos állami feladatellátásról szól. Közeli terveim között egy kultúragazdaságtani monográfia megírása szerepel, amelyet komoly, magammal szemben támasztott kihívásként élek meg.
A Pécsi Tudományegyetemmel való kapcsolatodra visszatérve: több más felsőoktatási intézménnyel is folyamatban vannak kutatásaitok, amelyek közül az egyik az MMA MMKI és a PTE KPVK által közösen felállított kutatócsoport keretein belül valósul meg. Mi a kiindulópontja ennek a tudományos projektnek?
Az MMKI és a PTE KPVK a kutatást filozófus, jogász, közgazdász, szociológus, történész, valamint pszichológus szakemberek bevonásával végzi. A kutatásunk célja, hogy felszínre hozzuk azokat a tudományos eredményeket, amelyek a művészet – mint a kultúra legfontosabb alappillérének – valamennyi ágának és a tág értelemben vett kultúrának – antropológiai értelemben az emberi cselekedetek és megnyilvánulások összessége, tehát a közösség különböző, egymással szoros összefüggésben álló kifejezési formái – továbbá ez utóbbi átadásának keretet biztosítanak. A kultúra átadása a kultúraközvetítés antropológiai és ontológiai értelmezése szerint az ember és a természet, az ember és az ember (a társadalom), valamint az ember és önmaga között jön létre, a kultúraközvetítés ez utóbbi legbelső köre az ember önmagára irányuló reflexiója, a gondolkodás, tanulás, memorizálás, a kultúra egyéni elsajátítása. Fontosnak tartom kiemelni itt a kultúraközvetítő intézményeket, amelyek a művelődésnek, a szellemi élet egészének vagy meghatározott részének szervezését, irányítását, fejlesztését, valamely művelődési feladat végzését ellátó szervezeteket jelentik. Azonban tudnunk kell, hogy az egyes intézmények között jelentős különbségek vannak működési területük, tevékenységi körük, felépítésük tekintetében.
Meglátásod szerint miért fontos ez a kutatás, illetve hogyan lesznek hasznosíthatóak az elért eredmények?
A számos eltérő tudományterület, valamint az egyes kultúraközvetítő intézmények képviselőinek bevonásával a projekt lehetőséget teremt arra, hogy – többek között a fenti tézisek mentén – a szakemberek komplex képet alakítsanak ki a társadalmat – és a közelebbről érintett közpolitikai területeket, esetenként globális politikai viszonyokat is – érdemben meghatározó, sőt, megváltoztató jelenségekről. Úgy gondolom, a kutatással elért eredmények hasznosítása számos módon elképzelhető: felhasználhatók mind alapkutatási eredményként, továbbá annak folytatólagos elemzéseként pedagógiai módszerként, szakmapolitikai előkészítő anyagként, valamint további kutatások ösztönzőjeként is. A másik fontos célunk, hogy a feltárt eredmények érvényesülni tudjanak a pedagógusképzésben, és ezáltal megjelenjenek a köznevelésben.
Immáron második éve került nagy sikerrel megrendezésre a Művészet közege című konferencia, amelynek szellemi atyja és Boros Jánossal közösen szakmai szervezője vagy. Mit gondolsz, miért olyan népszerű ez program? Számíthatunk folytatásra?
A kutatóintézetről tudnunk kell, hogy nagy hangsúlyt fektet a művészetek társtudományok irányából való vizsgálatára, legyen az pszichológia, filozófia, közgazdaságtudomány vagy jogtudomány… A művészet közege című konferenciák is ennek fényében kerültek megrendezésre. Azért is kiemelkedő ez a konferenciánk, mert a többi rendezvényünkhöz képest rendhagyó módon elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba mindkét alkalommal. Ennek értelmében persze azt is vizsgálta, hogy milyen nyomot hagy, avagy milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi, amelyben helyet foglal, és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét. Mivel a lehető legkülönfélébb művészeti- és tudományágak aspektusából tanulmányozta a művészet hatásait és megnyilvánulási formáit, nem emelhető ki egyetlen határozott irány vagy tematika, amely mentén haladt előre: minden egyes előadás más-más területen keresztül szemlélte a művészet fogalmát. Egy rendkívül színes és változatos összművészeti programról, azaz jobban mondva már-már programsorozatról beszélhetünk, hiszen a konferencia folytatása várhatóan 2021-ben ismét megrendezésre kerül.
A kihirdetett veszélyhelyzet idejére a kutatók részére otthoni munkavégzést rendeltél el. A te napirendedet mennyiben változtatta meg a kialakult helyzet?
A saját munkavégzésemet gyökeresen megváltoztatta, hiszen a helyzet nem tette lehetővé, hogy személyes egyeztetéseket tarthassunk a felmerülő kérdésekben sem intézeti munkatársaimmal, sem külső partnereinkkel. Ehhez természetszerűleg kellett igazodni, amely – úgy vélem – a helyzethez képest jól sikerült. Most, amikor ez az interjú véglegesedik, az elrendelt veszélyhelyzet végén járunk, de mégis inkább azt mondom, hogy mérleget később lesz érdemes vonni.
Megítélésed szerint a kutatói lét mennyire van kiszolgáltatva a mostani helyzetnek, mennyire tud működni az online kutatás?
Meggyőződésem, hogy elmélyült kutatómunkát csak akkor lehet végezni, ha a kutatót más feladatok nem terhelik. Napjaink eszközrendszere – a mi szakmánkban – jelentősen támogatja az „online kutatást”, ezért – nem túl népszerű módon – azt gondolom, hogy azok a kutató kollégák, akiknek más feladata nincsen, a jelen helyzetet akár (sőt…) a javukra, saját és mások tudományos épülésére tudják fordítani, hiszen nem nyomasztják őket különféle megjelenési kényszerek. Természetesen mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, és teljesen megértem azokat a kollégákat is, akik számára esetlegesen kihívást jelent a kialakult helyzet. Elfogadó típus lettem az elmúlt években, megértem, ha valaki emiatt nehézségekkel találkozik, és ahol tudok, törekszem segíteni.
A Magyar Művészeti Akadémia a kutatóintézetet bízta meg három évre szóló Művészeti Ösztöndíjprogramjának működtetésével. A jelenlegi helyzet milyen hatással van a 2020-2023-as évfolyamra beérkezett pályázatok elbírálási folyamatára?
Szerencsére erre nincs hatása, hiszen az ösztöndíjprogram pályázati folyamata teljesen online térbe volt tervezve már akkor is, amikor a járványhelyzetről még nem is tudtunk. Az elmúlt hónapok munkájának eredményeképpen végső döntés előtt áll egy olyan pályázati folyamat, amelyre harmadik éve tizenháromszoros a túljelentkezést. Ez önmagában komoly siker, de a legfontosabb, hogy azok, akik az ösztöndíjprogram részesei, ki tudják bontakoztatni a tevékenységüket, azok pedig, akik adott évben nem nyertek el támogatást, késztetést érezzenek arra, hogy színvonalas munkákkal a jövőben is pályázzanak. Rendszeresen szoktam hangoztatni, hogy a pályázók között jelentős számú komoly tehetség van, és az a jó, hogy van közöttük verseny, hiszen ez újabb és újabb munkák létrehozására inspirálhatja őket.
Hogyan látod a kutatóintézeti élet újraindulásának lehetőségét?
Nem jó szó az újraindulás, hiszen egy pillanatra sem álltunk le. A március közepén elrendelt veszélyhelyzetre – fenntartói támogatás mellett – egy napon belül reagáltunk, drasztikusan csökkentettük a személyes találkozások számát, védelmi intézkedéseket vezettünk be. Nem tagadom, hogy mindez nehézségekkel járt, de messze nem beszélünk leállásról. Kiadványaink továbbra is folyamatosan jelennek meg honlapunkon, legutóbb például két – eddig csak nyomtatott formában elérhető – kötetünket tettük közzé e-könyv formájában, őszre pedig még több újdonsággal készülünk ezen a téren. Kutatóink töretlenül végzik munkájukat, amelyről a koronavírus-járvány ideje alatt elindított interjúsorozatból folyamatosan tájékozódhattak, és nem utolsó sorban új oldalukról ismerhették meg kollégáinkat. Az Esték a Hild-villában sorozatunk elmaradt előadásait új formába öntve áttettük az online térbe, és felvételen közvetítjük a nyár folyamán a megszokott csütörtök esti időpontokban. Kijelenthetjük, hogy lényegében készen van az őszi programunk, amelynek kapcsán szintén törekszünk az online jelenlétre: a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára az Országos Széchényi Könyvtárral szervezünk közös konferenciát, megújult Esték a Hild-villában sorozatunk pedig építészeti témában folytatódik tovább, amelyeken terveink szerint már nem csupán személyesen, hanem élő közvetítés keretein belül is részt vehetnek. Ezek mögött minden oldalon komoly teljesítmények vannak.
