A neves koreai építész a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) és a Szimmetria Alapítvány szervezésében A Stroll through 600 Years of Korea’s History and Architecture – A World Heritage Site: Changdeokgung Palace Complex and its rear garden címmel június 14-én tartott angol nyelvű előadást a MÉSZ székházában, az Almássy-palotában.
Az előadás után szakmai kérdésekre válaszolt az előadó. Istenes József, a neves felvidéki építész kérdésére kifejtette, hogy a látszólag hasonló kínai, koreai és japán építészet teljesen más koncepciókra, formakincsre és téralakítási elgondolásokra alapoz. Míg például a koreaiaknál az épületegyüttesek udvarán egy fát sem szabad elültetni, mert nemcsak megbontja a térélményt, de rossz hatással van az ott élők egységére is, addig a kínaiak a feng shui és egyéb elvek szerint úgy vélik, hogy a jól elhelyezett tereptárgy vagy növény kifejezetten szerencsét hoz. A japánoknál a nagy műgonddal elkészített mesterséges kertek (japánkertek) éppen az udvarokon kapnak helyet annak érdekében, hogy a kifinomult természetesség látszatát keltsék. A koreai palotaépítészet célja évszázadokon keresztül az volt, hogy az épületegyüttes minél inkább beilleszkedjen a természetbe, az erdőkbe, hegyoldalakba, azok lehető legkisebb megváltoztatásával. Számukra az érintetlen természet mint érték megkerülhetetlen. In-Souk Cho kifejtette, hogy az 1960-as évekig nem volt külön szó a koreai nyelvben az építész foglalkozásra, mivel nem létezett ilyen szakma. Korábban a hatalmas épületeket, épületegyütteseket névtelen mesteremberek készítették tervezők nélkül. Koreában az első építészképzést csupán az 1960-as években indították el japán minták alapján. Az elmúlt hat évtized alatt ennek ellenére a világ élvonalába kerültek mind a modern építészet, mind pedig az építészeti örökség megóvása terén, ennek egyik emblematikus alakja a hazánkba látogató In-Souk Cho asszony.
Galéria
