Immár harmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) A művészet közege című konferenciát június 1-én, amelyen a jelenleg is érvényben lévő járványügyi szabályozások értelmében ezúttal már a közönség is részt vehetett a Pesti Vigadó Déli termében. Az összművészeti konferencia ezúttal is elsősorban a művészetet körülvevő közegre, világra, miliőre, atmoszférára, közösségre, társadalomra fókuszált: milyen nyomot hagy, milyen hatást vált ki a művészet mindabban, ami körülveszi, amiben maga elhelyezkedik, és ahol ő maga is más művészetek vagy műalkotások közegét vagy közegelemét képezi. Most elsősorban (mint azt az esemény alcíme is prezentálja: Alkotáselmélet – elméletalkotás a vírus idején) azt szerették volna megvizsgálni, hogy kimutathatók-e stílusváltások, eszközváltások, témaváltások a művészetben a járvány következtében, amelyek egy új lehetséges korszak jegyeit hordozhatják magukban. A tudományos ülésszakot egyúttal otthonról is követhették a nézők az MMA MMKI YouTube-csatornáján.
Az egybegyűlteket Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte, akit elmondása szerint rendkívüli örömmel töltött el, hogy végre ismét közönség előtt beszélhetnek egy olyan témáról, amelyet még annak idején az első konferencia megrendezésekor útjára indítottak Boros János filozófussal, az MMA MMKI tudományos főmunkatársával. Mint azt kiemelte, eredeti elképzelésük szerint is konferenciasorozatban gondolkodtak, azonban a pandémia jelensége még inkább okot adott a folytatásra és arra, hogy a „művészet közege” szavakat másképp értelmezzék. Az elméleti megközelítések mellett a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ösztöndíjasai saját művészeti területükről, témáikról, kutatásaikról is beszámolhattak, amely Kocsis Miklós meglátása szerint az MMA intézménycsalád tagjainak és programjainak szerves összekapcsolódására ad lehetőséget.
Kucsera Tamás Gergely kutatóprofesszor, az MMA főtitkára előadásában elmondta, a civilizáltság és a barbárság közti határvonal aszerint húzható meg, hogy igénylünk-e nem hasznossági alapon előállított értékeket is az alapvető szükségleteink mellett. „Változik a világ, de vannak örök értékek – erre a művészet hívja fel a figyelmet, hiszen egyszerre jelent hagyományt és megújulást.” Mint az elhangzott, a technika menekülési útvonalat ad egy világjárvány idején, így a művészetek terén is. Kérdésként merült fel, hogy a művészetkedvelő ember hogyan férhet hozzá a keresett élményeihez, ugyanazt jelenti-e számára mindez befogadóként, miként lehetséges a vizualizált művészet eladása ebben a megújult környezetben, valamint hogy egy közönség nélküli előadóművésznek milyen hiányban kell megvalósítania a produkciót. Kucsera Tamás Gergely álláspontja szerint ezek a változások hatással lesznek a kulturális intézmények világára, azonban személyiséget intézmény nem pótolhat, legfeljebb a tevékenységünk körülményeit tudja biztosítani: személyközi kapcsolatok nélkül sem az intézményi működés, sem a kulturális értékek nem tarthatóak fenn hosszú távon.
Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának tanszékvezető egyetemi tanára, dékánja arról beszélt, hogy vajon az online felületeken megjelenített festmények, remekművek képesek-e befogadni azokat, akik bele akarnak kóstolni az alkotás örömébe; másrészről vajon a művész kap-e valamiféle inspiratív erőt, tovább tudja-e építeni magában a történeteket, amelyeket át kíván adni a befogadónak. Hangsúlyozta, az ember narratívák hálójában él, gondolkodik, alkot; a befogadás pedig jelentésformáló elemként jelenik meg például egy irodalmi műnél, hiszen mialatt lassan megértjük az előttünk kibontakozó történetet, az értelmezés folyamatában megjelenik a könyvvel kapcsolatos saját történetünk is, és ezek az éntörténetek jelentésformáló erőket hívnak elő.
Boros János filozófus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára azt járta körbe előadásában, hogy a fiozófia tudománya hogyan reagált a jelenlegi járványügyi helyzetre és a változásokra. Elmondása szerint a filozófusok nem tudnak a vírus első korszakában átfogó, végérvényes következtetéseket mondani, ugyanakkor az is érezhető, hogy ennek a válságnak a hatása hosszú távon befolyásolni fogja az életünket. Szóba került ugyanakkor a poézis fogalma, amely állítása szerint nem más, mint a semmiből létrehozni valamit – bizonyos aspektusból minden emberi tevékenységet ennek tekinthetünk, hiszen fogalmaink segtségével új struktúrákat hozunk létre. Feltette a kérdést, hogy vajon a vírus mennyire velejárója az újonnan létrejövő dolgoknak, kíséri-e a művészeket és a nagy művészeti alkotásokat, milyen törvény hozza létre, illetve egyáltalán miért kell törvényszerűen megjelennie?
Kocsis Miklós jogász, közgazdász, az MMA MMKI igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem Alkalmazott Művészetek Tanszékének egyetemi docense elsősorban azt szerette volna megvizsgálni, hogy ha véget ér a vírus, mi lesz az intézmények legfontosabb feladata – vajon tovább fejlesztik az online megoldásokat? Meglátása szerint közhelyes az, hogy a hazai kulturális szférát és az ezzel foglalkozó társadalmi közvéleményt általában elégedtelenség jellemzi. Felhívta a figyelmet az állam hozzáállására a kultúra nemzetmegtartó erejéhez, hiszen általánosan megfigyelhető, hogy az állam még inkább igyekszik a kultúra mellé állni. Kiemelte, hogy a művészeti intézmények által közvetített kultúrafelfogásban észrevehetőek bizonyos komplementerhatások: hogyan viszik színre, hogyan adják elő, illetve hogyan adják át a művészetet? Ugyanakkor a művészeti intézményeknek egy új kihívás elé is kell nézniük, mégpedig atekintetben, hogy mi következik majd ezután? Hipotézise szerint ha a pandémiát magunk mögött tudhatjuk, egy hibrid helyzetbe kerülünk, hiszen lesz, aki direkt módon kezd újra kultúrát fogyasztani, de lesz olyan is, aki tartózkodik majd attól, hogy közösségi élményekben részt vegyen. Ha az intézmények megtartják az online térben való jelenlétet, utóbbiak előtt is nyitva marad majd a kapu a kultúrafogyasztás irányába.
Várnagy Andrea zongoraművész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogram 2019-2022-es évfolyamának ösztöndíjasa előadásában leszögezte, hogy a bezártság, a fizikai távolságtartás társadalmi méretűvé válása, valamint a karantén hatására egyre jobban próbáltuk feltölteni az esztétikumra vágyó raktárunkat, így megnőtt az igényünk a kreativitásra. A mindennapok szorongását segített leküzdeni az a tudat, hogy a művészet és a művek szabadsága mindig változatlan marad, és ezt a vírus sem tudja megfékezni. A művészekben ez idő alatt is munkált az az erő, hogy közvetítsenek, de mindig kérdést jelent az, hogy miért, és legfőképpen kinek alkotnak a művészek. A „másik világba való átlépés” Várnagy Andrea beszámolója szerint esélyt adott neki arra, hogy ne csak egy válaszban gondolkozzon, hanem lehetséges válaszokat keressen, és az akadályokra megoldandó kihívásként tekintsen. Továbbra is célja a gyerekek érdeklődésének felkeltése a klasszikus zene szépségei iránt, és ebben az időszakban mindez még több koncentrációt igényelt.
Erhardt Gábor építész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogram 2018-2021-es évfolyamának ösztöndíjasa az építészetben való fenntartható visszavonulásnak, visszarendeződésnek a lehetőségét igyekezett felvillantani. Globalizált, végletekig technicizált civilizációnkat a koronavírushoz hasonlította, amely elmondása szerint egyre csak szaporodik, terjeszkedik és mértéktelenül leterheli az emberiséget. Ráadásul a XX. század egyik terméke, az autonóm építészet pedig még ki is szolgálja ezt a civilizációt, így könnyen belátható, hogy ez az út már rövid távon sem nevezhető járhatónak. Előadásában konkrét példákon keresztül mutatta be a vidéki építészetet, miközben annak művészi kontextusára próbált rávilágítani, hogy milyen lehet napjaink telepeseinek, a tanyákra költöző értelmiségieknek az élete: „a mindennapi, állandóan ismétlődő, egyszerű cselekvés eredményeképpen semmi más nem történik, mint hogy burjánzó élet terem és növekszik a tájban”.
Soltész Márton irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogram 2018-2021-es évfolyamának ösztöndíjasa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének tudományos munkatársa rámutatott, hogy a vírust a tudománynak kell legyőznie, azonban kérdés, hogy vajon nem maga a tudomány teremti-e a vírust? Mit tesz a pandémia orvoslása érdekében a művészet, és mi a szerepe az alkotásnak a társadalom egészségét emésztő világjárvánnyal szemben? Mindezek megválaszolásában Pilinszky evangéliumi esztétikájához fordult válaszért, és egy minden ízében XX. századi művész elméleti és gyakorlati fejtegetéseit igyekezett újraértelmezni. Kitért arra is, hogyan nehezedik ránk a permanens online jelenlét – meggyőződése, hogy a pandémia által kiváltott jelenléthiány és hiányjelenlét olyan stigmát képez, amit csakis egyfajta archaikus alázat tehet elviselhetővé. A kezdet kezdetéhez való visszatérés azonban erőfeszítést követel: a költőnek is úgy kell megérintenie tárgyát, mintha először pillantaná azt meg.
Kondor Attila képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogram 2018-2021-es évfolyamának ösztöndíjasa előadásának keretében bemutatásra kerül Nyitott ajtónál című animációs rövidfilmje, amelyet a nézők és a jelenlévők elsők közt tekinthettek meg. A kisfilm Johann Anker Larsen dán író műve alapján készült, és Kondor Attila rendezőként saját festészeti motívumvilágát és a műteremben való szemlélődés önreflexióját használta fel a művész szövege által inspirált belső utazás képsorainak megalkotásában. A filmvetítést követően az MMA ösztöndíjasa bemutatta eddigi projektmunkáit és kiállításait, többek közt Az elmélyedés lépései című sorozatát, amely a művészet meditatív aspektusait kívánja vizsgálni: festményein és animációs munkáin keresztül azt kutatja, hogy a történeti és építészeti belső terek, valamit a köznapi, sokszor látott városi tájak miként transzformálódhatnak a koncentráció és a tárgyba való belemélyedés által meditációs objektumokká.
A konferencia minden előadása visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.
