Bartis Attila, a többek között József Attila-díjjal, lovagkereszttel és Babérkoszorúval kitüntetett alkotó az írás és fotográfia után készülő, új filmjén dolgozik, amelynek forgatási munkálatai akár már ősszel elindulhatnak.
Könyvtári beszélgetések címmel új tematikus beszélgetéssorozatot indított az MMA MMKI, amelynek a Pesti Vigadóban található MMA MMKI Digitalizációs Központ és Szakkönyvtár ad otthont. Március 24-én az első vendég Bartis Attila József Attila-díjjal, lovagkereszttel és Babérkoszorúval kitüntetett író, fotográfus volt. A házigazda Szepesi Judit, az MMA MMKI könyvtárosa bemutatta kezdeti alkotói időszakát, írói nehézségeit, ars poeticáját, de szó került fotográfusi tevékenységéről is. Mint Bartis Attila elmondta, az otthoni környezetben tetten érhető eklektika hatott rá: otthonukban egyszerre volt jelen a több száz éves szőnyeg és az elhasználódott gyermekágy, a konyhában megtalálható rezsó és arcmosótál szemben állt az ezüst étkészlettel, a mitizált családtörténet valószínűtlen nemesi múltja a jelen idejű szegénységgel. A szellemi táplálékot író, költő édesapjától, Bartis Ferenctől kapta, akitől megtanulta az írógép használatát, a szomszédban lakó Ötvös János cipészmestertől pedig a suszterkedés alapjait sajátította el. Szintén hatott későbbi munkásságára az író-költőként tevékenykedő édesanyja öccse is.
„Az írás nálam a szerelemmel kezdődött.” A József Attila-díjas író szépirodalmat nem olvasott, nem is érdekelte, helyette régésznek, egyiptológusnak készült. A Művészeti általános iskolába iratkozott be, hogy művészettörténetet tanuljon, amire szüksége lesz a régészethez. Itt ismerkedett meg egy hölggyel, akibe beleszeretett. Mivel a fiatal lány Tóth Árpádot és Kosztolányi Dezsőt olvasott, úgy fogalmazott: „nekem is igyekeznem kellett”. Ez a szerelem terelte a szépirodalom irányába. Huszonhét évesen jelent meg első regénye, A séta. Legnagyobb sikerét a 2001-ben megjelent A nyugalom című írásával érte el, amelyet Anyám, Kleopátra címmel először Garas Dezső rendezésében mutattak be a Nemzeti Színházban, majd Marosvásárhelyen és Ausztriában is színpadra került, a mű eredeti címével pedig Alföldi Róbert rendezésében készült film.
2010-ben jelent meg A nyugalom című alkotása kínaiul, ekkor jutott el a Távol-Keletre ösztöndíjjal. „Mikor hazajöttem, elnémultam, nem tudtam elmesélni, amit ott láttam, átéltem, megváltoztatta a gondolkodásomat – idézte fel ezt az időszakot.
Bartis Attila nemcsak elismert író, de kiváló fotográfus is, ezért nem meglepő, hogy a Pilinszky 100 programsorozat részeként a Műcsarnokban megvalósult Az esetlegesség rétegei – Pilinszky János fényképei című kiállításon mint tárlatvezető mutatkozott be a közönség előtt. Pilinszkyt mély barátság fűzte Vattay Elemér műgyűjtő, műszaki fényképészhez, aki először adott kamerát a költő kezébe. Ezt követően pedig maga Pilinszky ösztönözte Vattayt, hogy kezdjen el művészfotográfiával foglalkozni. A költőóriás fekete-fehér képeivel kapcsolatban kiemelte, Pilinszky ugyan csak néhány évig fotózott, de ezen a területen is maradandót alkotott, hisz Istentől olyan tehetséget kapott, amelynek eredményeképpen bármihez hozzányúlt, azon nyomot hagyott. Az a csend – amely a kései költészetében ott van – megjelenik a képein is.
Hozzátette: Az 1960-as években nem föltétlenül tudatos döntés eredményeképpen születtek fekete-fehér alkotások, akkor amatőrök közül kevesen fotóztak színesben. Jól érzékelteti ennek a technikának a térhódítását, hogy az 1970-es években az ezüst alapú fényképezésnek köszönhetően ezüstválság állt be, a nyugati társadalomban körülbelül minden 10. háztartásban megtalálható volt a fényképezőgép.
Bartis Attila legelső albuma meglepő módon mobiltelefonnal készült, és cigarettásdoboznál kisebb méretű fényképeket készített. Mint mondta, azt tudta digitálisan, amit annak idején a Pajtás. Az analóg gépek a korlát miatt más jelenlétet követelnek meg a fotográfustól, mint a digitális társaik, hiszen utóbbi felkínálja a lehetőséget, hogy több ezer képből válogassak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az analóg rosszabb lenne, mint a másik.
Bartis Attila úgy érezte, amivel foglalkozik, az a mozivásznon ér össze, ezért 2017 óta A séta című könyvéből ír forgatókönyvet. A Nemzeti Film Intézet elnyert pályázatnak köszönhetően, a készülő produkció jelenleg a gyártás előkészítés fázisában áll, zajlik a szereplőválogatás. A filmforgatás optimális esetben 2022 végén kezdődik el, és 40 napot vesz igénybe. A felvételek Magyarország számos helyszínén, Erdélyben a Maros völgyében, Gyergyószárhegyen és Jáva szigetén Yogyakartában zajlanak majd. A Bartis Attila rendezésében megvalósuló produkció technikai rendezője Dobrovszky Linda lesz.
A beszélgetés során a József-Attila díjas író, fotográfus hangsúlyozta: „Az elsők közé tartozni ugyan rendszerint dicsőség, de én szívesebben tartozom az épp elmúlóban lévő világnak az utolsói közé, mintsem élharcosa legyek annak a világnak, amely most van születőben.”
A Könyvtári beszélgetések május 19-én, 17 órakor a Digitális Bölcsészeti Központ munkatársaival, Bánki Zsolt Istvánt igazgatóval és Kalcsó Gyula digitális bölcsésszel folytatódik.
