2017. 07. 10

Műhelybeszélgetés a Hild-villában

A művészet, a tudomány, a filozófia egymás nélkül nem létezhetnek. Mit mondanak egymásnak, mit értenek egymásból? E kérdéseket körbejárva tartott „Művészet, tudomány és filozófia" címmel projektindító műhelybeszélgetést az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete.


A felgyorsult információáramlás korában a művészetek egymásra hatása és a tudomány-művészet interakciója szintén nagy sebességgel történik. A 2017. június 6-án a Hild-villában megtartott műhelybeszélgetésen a művészeti ágak közötti, valamint a tudomány-művészet közötti kölcsönhatást vizsgálták a résztvevők.
A rendezvényt Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének megbízott igazgatója, habilitált egyetemi docens nyitotta meg. Bevezető előadásában a művészet, a tudomány és a filozófia alanyi köréről, és a köztük lévő kölcsönhatásokról beszélt. Boros János, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára a művészet megértésének történeti és kortárs tendenciáit vázolta, különös figyelemmel Kant nézeteire. A művészetmegértés társadalmi-szociológiai elméleteivel szemben a szisztematikus, kognitív és neuronális megközelítések erősebb meggyőző ereje mellett érvelt. Az első szekciót Kucsera Tamás Gergely filozófus, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára zárta, akinek előadása a szellemi széttöredezettség állapotának egyes kérdéseiről, valamint annak esetleges következményeiről szólt.
Ezt követően Farkas Attila, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa Legitimációs kényszerek címmel korunkról, mint a tudomány, a filozófia és a művészet számára a legitimációs kényszer korszakáról beszélt. Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára az irodalmat (is) középpontba állítva Eötvös Péter apokrif operáinak  filozófiai, tudományos, irodalmi és zenei horderejét mutatta be. A szekció zárásaként Rippl Dóra tudományos kutató a pszichológia útján át elemezte a konferencia címében feltett kérdéseket. Álláspontja szerint Bergson egy nem-tudományos pszichológia kidolgozásával kijelölte a modern pszichológia útját, ez azonban nemcsak a pszichológia tudományát frissítette, hanem a metafizika, filozófiatörténet és a tudomány éles kritikáját is nyújtotta egyben.
A harmadik szekcióban Demeter Tamás, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense bemutatta, hogy a magyar zeneesztétika 20. századi történetének meghatározó szelete beilleszthető a magyar filozófia szociologizáló hagyományának történetébe, sőt, ez a zeneesztétikai vonulat pars pro toto illusztrálja a szociologizáló hagyomány egészének módszertani fejlődéstörténetét. Kovács Örs Levente filozófus doktorandusz előadásában az alábbi kérdésekre kereste a választ: Honnan indult és hol, merre tart ma „az emberiség morális állapotán" javítani tudó kortárs magyar színház? Milyen helyet foglal el a kortárs európai színházművészet keretében, milyen sajátosságok, különbözőségek jellemzik fejlődését, működését, s egyáltalán: milyen társadalmi, politikai, kulturális környezetben teszi mindezt? A rendezvény zárásaként Garai Zsolt klasszikus görög gondolkodók erőfeszítéseit kamatoztatva vázolt fel a három tudásformára vonatkozó taxonómiát, amelyre azután arisztotelészi középtant alkalmazva, közöttük elképzelhető egészséges és előrevivő kölcsönhatásokat különböztetett meg túlzó és hiányos formáiktól.
A rendezvény zárásaként élénk tudományos eszmecsere történt, amelyben az előadókon kívül Falusi Márton, Fehér Anikó és Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársai is kifejtették nézeteiket.
Zárszavában Kocsis Miklós tartalmasnak, eredményesnek, konstruktívnak és magas színvonalúnak minősítette a tanácskozást, amelynek folytatására várhatóan 2018 őszén kerül sor.