2017. 12. 01

A magyar eszmetörténet jelesei a nyelvújítás óta igyekeznek összeegyeztetni „haza és haladás” programját, jóllehet az aforizma – „Haladás a matériában…, de haladás a lélekben: semmi” – Kölcsey Ferenctől ered. A nemzeti sajátszerűség és a progresszió értékpólusai gyakran a „népiség” mibenlétéről folyó művészetfilozófiai diskurzusban kristályosodtak ki. Sajnálatos tény, hogy azok az összefüggések, amelyek a művészet zsenialitásában, esztétikai szinten kifejezésre jutottak – gondoljunk Berzsenyi, Petőfi, Ady vagy Bartók ars poeticájára –, a politikai identitást – a „mi a magyar?” örök kérdését – alig-alig határozhatták meg. De vajon mi jellemzi Kodály Zoltán népiségfogalmát, amely nem azonos például Petőfi Sándor 19. századi felfogásával? S ezáltal, a kor szellemi klímáját is alakítva, vajon miként hangolta össze a nagy zenei gondolkodó „haza és haladás” programját? Az Előadó e kérdésekre keresi a választ, nem lévén zenetudós, Kodály prózai megszólalásai, vallomásai alapján.

Időpont: 2017. december 7. 18 óra

Helyszín: Hild-villa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének székháza (1121 Budapest, Budakeszi út 38.)

A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött.

Regisztrálni a rendezveny@mma-mmki.hu e-mail címen lehet.